Dél-Dakotában egy kislány a születésnapjára biciklit kap, de aznap már nem tudja engedéllyel kipróbálni.
Hát kipróbálja engedély nélkül, a késő esti alkonyatban.
A közeli erdő felé kanyarodik, majd leszáll a kerékpárról, mert figyelmes lesz valamire.
De beleesik egy gödörbe.
Eszméletét veszti.
Amikor rátalálnak, az emberek döbbenten konstatálják, hogy egy szoba-félében álló hatalmas kézforma markában kucorog a gyermek, amely türkiz fényben izzik.

A megtalálók értesítik a hatóságokat, akik közül a katonaság kezdi el a tárgyak aprólékos vizsgálatát, miután beszállították egy szigorúan őrzött és a külvilágtól hermetikusan elzárt föld alatti laboratóriumba. A lelet kifejezetten érdekes, akár 5-6000 éves is lehet (?!), olyan titkosírást tartalmaz, amelyet minta nélkül nem tudnak megfejteni, olyan anyagból van, amely abban a mennyiségben nem származhat a földről, az ezerszámra falakra rótt jelek pedig felfoghatatlan energiától fénylenek és fénylenek kiolthatatlanul.
A vizsgálatra a katonaságtól kirendelt Hudson ezredes hamar elveszti érdeklődését a téma iránt, felfogva, hogy katonailag abszolút érdektelen lelettel állnak szemben, de a kötelességérzet arra sarkallja,  hogy pontosan dokumentáljon és dokumentáltasson minden vizsgálati eredményt.

A szerző, Sylvain Neuvel (nem kicsit kocka a csávó, mi?)

Hosszú évek múlva a gödörbe, vagyis a hatalmas kéz markába belesett kislány, dr. Rose Franklin fizikusként, egy csoport vezetőjeként lehetőséget kap ismételt vizsgálatokat végezni azokon a leleteken, amelyek környezetében őt azon a napon megtalálták. Áttanulmányozza a Hudson ezredes által megállapítottokat, majd ő is saját vizsgálatokba kezd. Zavarba jön attól, hogy a leletek vizsgálati anyagaihoz alig tud érdemben többet hozzá tenni, mint amennyit addig Hudson ezredes csoportja megállapított.

Dr. Rose Franklint erősen gondolkodóba ejti az elakadás. Úgy véli, emberi értelemmel megfejthetetlen jelenséggel áll szemben. Nem szeretné feladni a kutatást, de érzi, hogy máshol, máshogyan kell próbálkozni a rejtély megoldásával. Akik ezt a műtárgyat odatették, ahol az emberek megtalálták, nem véletlenül cselekedtek, hanem szándékosan.

Nem a jó kérdés felől közeledünk, morfondírozik a fizikus, de senki sem tudja, melyek lehetnének jelenesetben  a megfelelő kérdések.

Pedig - tudtán kívül - az idő sürget.
És egyre több ilyen tárgy kerül elő a Föld különböző részeiről.
Miért pont most találunk rá ennyi hasonlóan rejtélyes, titokzatos energiától fénylő leletre, amelyekről ordít, hogy hogy egy globális kirakójáték elemei? - döbben rá végre dr. Franklin a megfelelő kérdésre.
A kérdés tehát adott.
Vajon mi a helyes válasz rá?
Talán az, hogy ezek a tárgyak olyan valamik, amelyekre akkor bukkan az emberiség, amikor egy bizonyos fejlettségi szintet elér a technikai (?) fejlődés.

Oké.
Tegyük fel, hogy így van.

De még mindig ott tartunk, hogy semmit sem tudunk KONKRÉTAN arról, hogy miért készültek ezek a tárgyak, és ha valamiféle működésre lehet őket bírni, akkor hogyan, és mit fog csinálni a részekből összeállított szerkezet? Miért "aludtak" eddig, és most miért "ébredtek" fel?
Figyelmeztetnek?
De mire?!
Védenek?
De mitől?
És mi történik, ha a kirakó utolsó eleme is a helyére kerül?

Az eseményekbe belekeveredik egy csomó ember, ki-ki vérmérsékletének és beosztásának megfelelően reagál, nyomul, vagy tátja a száját a megmagyarázhatatlan események hatására. Mindenképpen meg kell említeni a cinikus, kissé kiállhatatlan, kellemes antipatikus, amúgy minden hájjal megkent tökös katonalányt, Kara Resnik  főtörzszászlóst, aki az egész könyvet hátán hordozza humor és realitás szempontjából. Plusz, felvesz a fejére egy 3000 éves (?) sisakot (?!), mer'asisakokarravalókhogyfelvegyékőketnem'??!... és igen nagy balhé kerekedik belőle. A sisak kicsit megműti a szemét, és ettől mindenki kész lesz...

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!