Forrás: kovacsnimrod.hu

Hiszek abban, hogy élni és élni hagyni,
ez a csapatmunka sikere.

A sikeres emberekre az a jellemző, hogy hétpecsétes titokként őrzik a mikéntet. A sikerhez vezető út mikéntjét. Nem úgy Kovács Nimród! Úgy döntött, megosztja rendkívül izgalmas, kalandos utazását, életpályáját a világgal. És milyen jól tette! Csak ámultam, hogyan képes valaki egy élet alatt ennyi mindent átélni és még messze a vége!

Egy nyolcadik kerületi link, rossz tanuló, problémás kölyök. Igen, ez volt ő. Aztán jött az első szerelem, és vele a változás. Elkezdett tanulni, de aztán jött az első fal és az első koppanás: a jogi egyetem elutasító levele. Ezt követte a pincérkedés és az álmodozás egy szebb világról. Az amerikai filmek, a zene, az irodalom, a színdarabok, a szabadság iránti vágy egyre erősebb lett.

A hvg.hu-nak adott interjújában így fogalmazott: „Magyarország nekem az a szürke, fekete-fehér világ volt. Én a színekre vágytam.”

Ahogy sokan mások tették akkoriban, útra kelt. Nem szólt senkinek, fogott egy kis pakkot, az iratait és 1971-ben a talpa alá vette a világot. Disszidált. Viszontagságos úton, a tengert átúszva jutott Olaszországba.

„Június 21-e volt, életem sorsfordító napja. Begyalogoltam a tengerbe. Nagyon messze, az öböl másik oldalán egy világítótornyot láttam. Tudtam, hogy arrafelé kell vennem az irányt.”

Tudta, hogy nehéz jövő vár rá, a farkastörvényekkel, nehézségekkel teli, de talán szebb világ... Az egész életútban egyetlen meghatározó dolog marad mindig változatlan: a pozitív szemlélet. Olaszországból akkor két helyre mehetett az ember: Svédország vagy Svájc. De ő nem ide, hanem Amerikába akart eljutni. Miért éppen oda? Ott senkit nem érdekel ki vagy és honnan jöttél. Tudsz dolgozni, jól dolgozol? Akkor bárki lehet belőled. Ez volt az ő hitvallása is.

Pincérként Denverben (forrás: librarius.hu)

Hónapok teltek el, de megérkezett „a lehetőségek hazájába”. Mosogatófiúként kezdte, pincérként folytatta. Közben kereste az utat. A pincérkedés alatt pedig megtanulta kiismerni az embereket, melyet a mai napig kamatoztat. És a borok iránti szenvedélye is ekkor kezdődött.

A munka mellett üzleti tanulmányokat folytatott a Coloradoi Egyetemen, majd a Thunderbird és a Stanford következett. Lépésről-lépésre küzdötte fel magát a ranglétrán, reklámügynökségek, majd a kábeltelevíziózás világa jött. Karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé. A Discovery Channel, több nagy cég társtulajdonosi posztja, az HBO magyarországi sugárzása, a UPC közép-európai elnöki széke, aztán 60 évesen, visszavonulva a nagybetűs üzleti életből (persze nem teljesen, hiszen ma is számos társaság tagja és aktív befektető) következett a saját borászat létrehozása.

„Büszke vagyok arra, hogy a körülöttem, a velem együtt dolgozó emberek nagyon sok pénzt csináltak. A beosztottjaim a legtöbbször komoly profittal szálltak ki a buliból. Hiszek abban, hogy élni és élni hagyni, ez a csapatmunka sikere. Olyan emberekkel kell összeállni, akik kompetensek, korrektek, tehetségesek és profin dolgoznak, és akkor az eredményből lesz mit szétosztani”

Nemcsak életútjával és a sikereivel ismerkedhetünk meg a kötetben. Megmutatja a családját, a barátait, mentorait, hitvallását. Nagyon sokat lehet tőle tanulni, de talán a legfontosabb, amire a mai világban is nagyon sok embernek van szüksége: pozitív életszemlélet, nyitottság és vágy, valamint kitartás, hogy a kitűzött célt bármi áron elérje.  

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre!

A könyvet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!