Emlékkönyv apáktól fiatal felnőtt gyerekeiknek.
Teljesen ártalmatlan könyvecske.
Tényleg?
Gondolj csak bele: kinek van / lesz mersze
kendőzetlen őszinteséggel bevallani a múltat?
Neked? Vagy neked?
Hol fogod meghúzni a határt a tudnia kell, a tudnia lehet
és a kardomba is dőlök, ha megtudja között?
Családi történelem korrektúrával

Itt tartom kezemben a Partvonal Kiadó különleges kiadványát, az Apa, kérlek, meséld el nekem című napló formájú, kérdésekkel tarkított művét, és lapozgatom, olvasgatom a kérdéseket. Merész témákat forszíroz a kötet kérdéseit összeállító személy. Mindent őszintén adjak ki a gyerekemnek legszentebb, vagy legaljasabb húzásaimból? Reája tartozik tényleg minden, amit kérdeztet vele tőlem a kiadó által megbízott személy? Óhatatlanul is József Attila sorai jutnak eszembe a műről:

Most akkor a szülő sem lódít sosem?
Vagy csak átértékel?
Idővel másképpen lát?
Szóval, olvasom a kérdéseket.
Hű!
Aztán megint hű!
Nem vagyok apa, anya vagyok.
Kíváncsiságból válaszolgatok néhány kiragadott kérdésre.
(Remélem, a fiam nem olvassa ezt a blogot. Mert hát na.. ciki egy két válaszom - de legalább őszinte.)

1) Hol és mit tanultam általános iskola után?
Virtigli mezőgazdász lettem, mert halálosan megsértődtem, hogy engem (engem!!!), a falu kiváló sport üdvöskéjét nem vettek fel testnevelés tagozatra. Piszokság, nem?
2) Kezelhető fiatal voltál, vagy lázadó típus?
Kezelhetően lázadó (ezzel kezdj valamit, öcsém:))) Általában konformista voltam, igazodó típus. Legalábbis kifelé. Otthon viszont lázadtam. Ezerrel lázadtam, igazságtalanság, állatbántalmazás ellen főleg. Egyszer apámnak is nekimentem, mert felrúgta a kis kutyát. Akkor most szerinted milyen voltam?
3) Emlékszel még, mikor, kibe voltál szerelmes?
Persze.
4) Miután anyával - esetemben apával - komolyra fordult a kapcsolatotok, megbeszéltétek, ki milyen háztartási munkát végezzen?
Ó, egyem a szívedet. Soha szóba sem került. Szinte mindent én csináltam. Ami "férfimunka" volt, azt nagy kegyesen elvégezte, huszadik kérésre, néhány éven belül.
5) Mi volt a legjobb velem kapcsolatban a gyereknevelésben?
Hmm... a 3-6 éves kor körüli aranyosságodat szerettem, bár sok volt a hiszti is ekkoriban. Egyébként pedig, amikor végre felnőttél, na azt nagyon díjaztam.
6) Azzá váltam, akit elképzeltél, amikor először a karjaidban tartottál?
Passz. Sosem képzeltem rólad, hogy űrhajós leszel, vagy katona. Igazán... nem képzelődtem arról pontosan, milyen leszel. Volt egy általános kép, hogy jó ember leszel, boldog leszel. Ennyi. Most? Kicsit sarkosabb lettél, mint szerettem volna, de jól áll neked. Kicsit lelkisebb (na jó, nagyon lelkisebb, néha falra másztam tőle).
7) Ha a nevelésemmel kapcsolatban másképp csinálhatnál valamit, mi lenne az?
Hm. Egy szívlapáttal erőteljesen és abszolút határozottsággal ba... khm... vágnám hátba azt, aki szerint az ösztönök tökéletesen elegendőek egy gyerek felneveléséhez, és sokkal hamarabb nyúlnék a témában szakkönyvek után.
8) Mi volt életed legnagyobb baklövése?
Na, ezt sosem fogom neked elmondani. Ha mégis, előbb le kell itatnod.
9) Mi a legnagyobb ajándék, amit valaki adhat neked?
Békén hagy, hogy úgy éljem az életemet, ahogy nekem tetszik. Magyarul: elfogad úgy, ahogy vagyok.
10) Milyennek találtál kamaszkoromban?
Elviselhetetlennek. Szerencsére felnőttél.

Ez itt 10 kérdés volt. A könyv 120 oldalas, oldalanként akár 3-6 kérdéssel is. Tehát van mit dolgozni rajta.
Úgy is mondhatnám, kedves apák, akik valóban apák: örömmunka.
Önvallomás a gyerekednek, mérlegelve, mi tartozik rá, és abból mennyi.
Ha elég felnőtt vagy hozzá.
És ha ő is az.
Ha csak az egyik, vagy a másik érett a feladathoz: hiábavaló az egész.
Lehet, hogy fel tud / tudsz nőni hozzá.
Lehet, hogy nem.
Majd meglátjátok.

A művet az Partvonal Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre és állandó kedvezmények mellett megvásárolhatod a kiadótól!

Tetszik, amit olvastál?