Dr. Chauncey Crandall megpróbálta bemutatni a bizonyítékot arra, hogy a mennyország létezik, hogy a túlvilág létezik, hogy Jézus és Isten szeretete élő. Sokan megpróbálták már ezt előtte, orvosok is meg "egyszerű halandók" is. Nézzük, mit mond dr. Crandall!
Azt, hogy az imádság megment. Azt, hogy a hit gyógyít. Azt, hogy Isten és Jézus szeretete valós és végtelen. Azt, hogy ha hiszünk, meggyógyulunk. Vagy ha nem, annak is oka van. Dr. Crandall is ember, akinek szíve joga abban hinni, amiben csak szeretne. Egy ember, aki borzalmas megrázkódtatáson ment keresztül: kiderült, hogy a fia leukémiás, és el is veszítette őt. Egy ember, aki a hitbe kapaszkodott neveltetésénél és keserű tapasztalatainál fogva.
Engem nem győzött meg. Pár éve már megtalálták az "isteni gént", megtalálták az agynak azon részét, ami pl. a halálközeli élményekért, a testen kívüli élményért és a különféle jelenlétek érzékeléséért felel. Dr. Olaf Blanke svájci tudós több alkalommal is sikeresen reprodukálta laboratóriumi körülmények között ezeket az élményeket: ha a fali- és a halántéklebeny egy részét stimulálta, az alany máris testenkívüli élményt élt át és bizonyos jelenlétet érzett, amit egy csapat apáca, akik vállalkoztak a kísérletre, Isten csodájának tulajdonított. Szerintük azért teremtette Isten az agynak ezen részét, hogy kapcsolatba léphessen az ember a teremtőjével. A nem hívő alanyok pedig egyfajta teljességet éreztek, azt, hogy részei az univerzumnak, annak a csodának, ami körülveszi őket. A halálközeli élményekért is az agy csökkenő vérellátása felel: gondoljunk csak egy súlyos megrázkódtatásra, balesetre, valamilyen traumára. Nem ritkán teljesen elfelejtjük, mi történt, és nem véletlenül: beleőrülnénk, ha tudnánk. Az agy bal féltekéje hajlamos mindent szépíteni, hogy elviseljünk mindent, ezért van pl. a nosztalgia is. Előbb felejtjük el a kisebb-nagyobb bosszúságokat és rossz dolgokat, mint a jó élményeket, ezért gondolunk általában örömmel a múltra. Az agynál nagyobb "bűvész" nem létezik, azt hitet el velünk, amit csak akar, ami neki tetszik. Amikor csökken a vérellátás, szépen lassan "lekapcsol" az agy, ekkor látjuk az alagutat, vagy valami hasonlót. Muszáj elhitetni magával, hogy ez nem a vég. Így lehet a halál békés.
Dr. Chauncey Crandall kardiológus
Persze könnyen lehet, hogy tényleg nem a vég. Noha a szellemek léte pl. ellentmond a mi valóságunk fizikájának, a lélek egy létező dolog. Csakhogy nem független a testtől, az agy biokémiai reakciói hozzák létre, akárcsak a tudatot. Hogyan létezhetne a lélek függetlenül az agytól? Ha végleg leáll az agy, akkor megszűnünk létezni - ez az én véleményem. Illetve egy bizonyos tekintetben addig élünk tovább, amíg van, aki emlékszik ránk. De ez ugye már nem valódi élet, csak annak emléke egy másik tudat, egy másik agy által.
Dr. Crandall látott már csodákat. Látott olyat, hogy imádkozott egy betegért, aki meg is gyógyult. Nyilván imádkozott nagyon sok betegért, aki viszont nem gyógyult meg, de akkor elkönyvelte, hogy ez volt Isten akarata. Olyan egyszerű egy felsőbb hatalomnak tulajdonítani mindent. Holott minden tőlünk függ. Igen, a hit ereje gyógyít. De ez a hit lehet bármiben való hit. A pozitív gondolkodást se becsüljük le, ahogy a test regenerációs erejét, életösztönét sem. Igen, a negativizmus megbetegíthet, ahogy a stresszre is a legtöbb betegség visszavezethető: erősítheti vagy előhozhatja a lappangó dolgokat, amelyekre esetleg hajlamosak vagyunk. De mindez nem egy felsőbb hatalom miatt van: mindez tőlünk függ, bennünk dől el.
Köszönöm a könyvet a Jaffa Kiadónak! Ha érdekel, kattints a borítóra:
Kövess minket Facebookon!
