Egy sziget, ahol mindig történik valami.
Most például két évtizede eltűnt egy család.
Nagyszombaton, csak úgy, mintha felálltak volna a
félbe hagyott ebédtől, kimentek megnézni valamit,
és sosem tértek vissza.
Az egy éves kislányukat is ott hagyták.
Vajon mi történt velük? Bűnténynek semmi nyoma.
Amikor egy tragédia után visszatér immár felnőttként
a hajdani egy éves, rágyújtják a házat, rálőnek a konyhában...
Tényleg mindenki ártatlan?

Fiúk halála miatt talpig gyászban dolgozik a házaspár egy elhanyagolt házon, hogy lakhatóvá tegyék. A vityilló Ebba öröksége, de sosem volt még itt.  Főleg az asszony van rettenetes állapotban, és akkor valaki rájuk gyújtja a házat. Azt a házat, amely valamikor gyermektáborok központja volt. Ahol az eltűnés idején bentlakásos iskola volt. Amely iskola az egyik tanár szerint időzített bomba volt, az igazgatója, Rune Elvander pedig szadista pszichopata. Legidősebb fia, Claes pedig hozzá hasonlatos volt.

A pár harmincas évei közepén jár, Martän Stark és Ebba, aki a tűz után sokkos állapotba került, és csak azt hajtogatta: „de hogy tehette…? Én ezt nem értem.” Elszólta magát valamiről? Vagy miért mondhatta ezt? És miért néz össze a két tűzoltó, hogy Ebbának története van? Milyen története lehet Ebba Elvandernek, ahogy ők ismerték mindig is, a lánykori nevén? Vagy nem neki, hanem családjának? A múlt sosem ereszt, és mindig visszatér. Vajon ki és miért küld Ebbának minden születésnapjára képeslapot, titokzatos G. aláírással? Van ennek bármi köze a tűzhöz?

A helyszín: Valő, Fjällbacka szigete, amelyet csak hajóval lehet megközelíteni. Ebba tehát az egyetlen kislány, aki nem tűnt el a családjából azon az 1974-es nagyszombati napon. Akkor egy éves volt.  És amikor sok-sok év után az elhanyagolt házon dolgoznak, a padló felszedésekor egy óriási üreget találnak, amely több mint gyanús tartalommal van telítve.

Megindul az időutazás, feleleveníteni és újra nyomozni a pár évtizedes bűntény után,  hogy kiderüljön: ma ki és miért kívánta Ebba tűzhalálát.

Aztán ott a könnyelmű házaspár, akiknek kastélyuk van és az adóhatóság szorongatja őket. Hogyan kapcsolódnak ők a történethez? Ő Percy von Bahrn, aki az egyik bentlakó diák volt a történet idején. Vagy a szélsőjobboldali radikális politikus, John Holm. Egy interjú során arra a jelentéktelen kérdésre bedühödik és  nem válaszol, hogy ugye, abban az időben volt a valői bentlakásos iskola diákja, amikor a tulajdonosok érthetetlen módon nyom nélkül eltűntek. Nocsak, nocsak. A riporter szagot kap és megpiszkálja az esetet. Vagy ott van Leon tolószékben, mindig mindenhová magával viszi a képeit. Felesége markában van amúgy, de a múltat és amit addig elért, senki sem veheti el tőle. Extrém sportoló: Himalája oxigénpalack nélkül,  Párizs-Dakar motorral. Ő lenne Leon Kreutz? A harmadik bentlakó diák? Nekik és a többieknek mi közük az egészhez? Van egyáltalán közük hozzá? Ők lennének a diákok, akik testvérek a sötétségben? Akármit is jelentsen a sötétség.
 A múltban pedig ott vár ránk Dagmar, akinek az édesanyja angyalcsináló volt, megfojtotta a neki nevelésre kiadott csecsemőket, az apja pedig elhantolta őket. Dagmar szüleit ezért lefejezték. Ő maga egy Hermann Göring (?!) nevű németbe esett bele, és szült tőle egyetlen együtt töltött éjszaka után egy kislányt, Laurát, akinek a származása természetesen törvénytelen volt. Mi az ő kálváriájuknak értelme a cselekményben?

Patrik, Erika: nyomozó és író házaspár, akik a tőlük megszokott vehemenciával vetik bele magukat az ügybe. Ott van még Gösta, a másik nyomozó, aki furcsa, magának való özvegyember, mindenkihez tüskés, csak Ebbához kivételesen gyöngéd. Vajon miért? És még fontosabb: miért tartotta otthonában az Ebba szüleinek eltűnését magában foglaló aktát, holott annak a szervezet szigorú szabályai szerint az irattárban lett volna a helye? Az nem kielégítő válasz rá, hogy anno, ő volt az egyik helyszínre siető rendőr 1974-ben.

Ahogy közeledtem a végére, egyre többször mormoltam el néhány keresetlen szitokszót, mert az író mindig csak elhúzta a mézesmadzagot előttem, de a megoldást az istennek sem kötötte idő előtt az orromra. És hogy a történet lebilincselő, mi sem bizonyítja, mint hogy eszembe sem jutott a végére lapozni.
Egyszer sem.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

Tetszik, amit olvastál?