Vitray Tamás. Kertész Zsuzsa. Kepes András.
Szilágyi János. Rangos Katalin. Havas Henrik.
Juszt László. Berecz Anna.
Hol vagytok?
Mit csináltok mostanában?
Mi a véleményetek a máról, a holnapról és.. a tegnapról?
Játszotok-e még?
Aki kérdez: Szegvári Katalin.

A fenti felsorolás koránt sem teljes a riportalanyok tekintetében. Ajándékba kaptam, és egy este alatt kivégeztem.

Szóval: hogy vagytok, ti régi játszótársak?

Lehet, hogy emlékeimből kellene szemelgetnem, hogy a kötetben szereplő televíziós szakemberekből kire emlékszem, hogyan emlékszem, de nem teszem. Néha belekukkantok az M3 televíziós csatorna műsorába, elnosztalgiázom Antal Imrén, Kudlik Júlián, egy-szilveszteri műsorban a bemondó hölgyeken, amúgy nem sokra emlékszem belőlük, hiába jelentették ők gyermek és fiatal felnőtt korom ikonjait a nappalinkban. (nappali? Nekünk olyan sosem volt)

Higgyétek el nekem, szerencsésebb lesz, ha ők maguk vallanak saját pályafutások jelentős állomásairól. Hozom is mindenekelőtt Szegvári Katalint, aki nem tett mást, mint.. kérdezett. Kérdeztél már te valakitől úgy istenigazából? Mert kérdezni tudni kell. És ő tud.

Szegvári Katalin -. Az embernek vállalnia kell önmagát

„… a beszélgetőpartnernek engedni kell befejezni a mondatot … nem jó egy riportot >>poénra vágni<<, mert az emberek nem poénokban beszélgetnek … senkit sem szabad megszégyeníteni, mert az is elég, ha hagyjuk beszélni, s ha hazudik, úgyis leleplezi önmagát … >>Aki a képernyőn felülkerekedik, alul marad.<< Sokszor kellett elmondania, mire megértettük…” (Vitray Tamás tanácsai a pályakezdő Szegvári Katalinnak és tanítványainak)

Acél Endre, az unatkozó riporter

„A Nap-kelte esetében pontosan tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a likvidálás. … a műsor vezetése nem tartozott életem nagy szellemi kalandjai közé. … Képzeld el, mennyire idegesített, hogy egy adott gazdasági témáról úgy kellett egy profi politikussal beszélgetnem, hogy tíz másodperc után kiderült számomra, én többet tudok arról, amiben ő úgymond szakember.”

Vitray Tamás: nincs már bennem különösebb szakmai ambíció

„Várjál, valamit el akarok neked mesélni, amit nem tudsz megkérdezni. … Egy hazai magazin felajánlotta, hogy ha van olyan ember a világon, akivel interjút szeretnék készíteni, azt ők megszervezik. … Rafer Johnson, egykori olimpiai bajnok és világcsúcstartó amerikai atléta … Ő az, aki mellé sámlira álltam életem első, egyben sorsfordító riportjában. Hát vele szívesen találkoznék, hogy elmondhassam neki hogy az együtt töltött öt perc miként változtatta meg egész további életemet, és tett vénségemre olyan emberré, aki úgy véli, ha majd végleg befejezi, bízvást érezheti, hogy egy kis ideig még marad füst utána, akár a rosszul elnyomott csikknek.

Berecz Anna – inkább vállaltam a bizonytalan jövőt, mint az elvtelenséget

„… jött az ATV és a Klubrádió. Mindenütt jól éreztem magam, de otthon csak az MTV-ben voltam. … Nem vagyok forradalmi hevülettel megáldott ember, de ha tarthatatlan egy helyzet, lépek, Utálom az igazságtalanságot, azt meg különösen, amikor egy cél érdekében meg akarják hamisítani a múltat.”

Havas Henrik – szabad vagyok

„A szeretetre én is vágyom, a rajongástól kiráz a hideg. Egyébként egyáltalán nem foglalkoztat, hogy ki nem szeret. Páldául egyáltalán nem zavar, hogy egyes kollégák nem szeretnek, sőt, kifejezetten mulattat. Egyszerűen élvezem, hogy ugratom őket. És ők ugranak. Halál komolyan veszik, amit mondok. Nézd, én elég lazán fogom fel az életet, sohasem görcsölök, csak sajnálni tudom azokat, akik borzasztóan komolyan veszik magukat.”

Horváth János – Ki örül annak, ha éppen csak felfér arra a vonatra, amit régen még vezetett?

„Főként szemlélődöm és gondolkodom azon, hogy vajon mit rontottunkmi el a médiában. Mert igenis, ludasok vagyunk mindannyian, de én biztosan, abban, hogy a magyar televíziózás idáig jutott. Meg lehetett volna fogni valamikor a kilencvenes évek elején. Ezért egy kurzus kivételével már nem vállalok tanítást. Mit mondjak erről a mai tévéről a diákoknak?! Egy alkalommal odajött hozzám egy lány, és azt mondta, nagyon élvezte a kurzusomat, de ha őszinte lehet hozzám, akkor megmondja, hogy mindennek semmi hasznát sem fogja venni. Ugye én újságírásról, kiegyensúlyozottságról, objektivitásokról beszéltem. >>Mit kellett volna tanítanom?<< - kérdeztem. Mire a lány: >>Azt, hogy kivel kell nekem lefeküdnöm ahhoz, hogy egy kereskedelmi tévében a képernyőre kerüljek. Ha ezt megtanította volna, elég lett volna egy óra is, és sokkal előbbre járnánk.<< Első hallásra borzasztó volt. Csak szédelegtem tőle. De aztán elkezdtem gondolkodni, lehet, hogy ennek a lánynak igaza van?”

Szilágyi János – Megváltozott a világ, aminek én már nem vagyok szereplője

„Nagyon óvom magamat, hogy sopánkodjak: ma minden rossz a médiában, bezzeg annak idején… Pedig sok minden rossz, de még inkább úgy fogalmaznék, hogy minden más lett. Egy csomó olyan dolog van, ami totálisan idegen számomra. Mintha Kínában járnék piacon. De hát ott több százmillió kínai vásárol, mint ahogy itthon is több millió ember csüng a képernyőn, és néz olyan műsorokat, miket kikérek magamnak. Tudomásul kell vennem, hogy megváltozott a világ, aminek én már nem vagyok szereplője. De irigye sem!"

Vágó István – Nem könnyű velem élni

„ …ha nem mondhatom el, amit érzek, ami bosszant, megfulladok. Azt hiszem, sokkal jobban jártam így, mert legalább reggelenként jó érzéssel tudok tükörbe nézni.”

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints!

Tetszik, amit olvastál?