A város, ahol az álmok születnek
"New York Amerika igazi fővárosa.
Minden New York-i tudja ezt, és istenemre
mondom, soha nem is felejtjük el!"
Történelmi alapra helyezett emberi sorsok
tánca a Nagy Almában

Az Alexandra Kiadó nagy fába vágta a fejszéjét, amikor 2016 karácsonyára megjelentette Edward Rutherfurd újabb nagy ívű kötetét, amely most az USA egyik óriás poliszának, New Yorknak történetét dolgozza fel emberi sorsokon keresztül.

A séma nem újdonság az írótól, hiszen erre a vonalra építkezve írta Az Erdő, London kétezer évének története, Ruszka, Dublin, vagy a tavaly megjelent Párizs című műveit is (szóval, a magyarul megjelenteket mind). Más írónál a séma erőssége egyben gyengeség is: ha egy könyvét olvastad, olvastad mindet. Itt a történelmi alap adja az alkotás vázát, sava-borsát pedig a ráépített emberi sorsok. Olyan kontextusba helyezi a szereplőket, amelyek miatt érdekelni fog a város rajza is, a kettő együtt pedig ellenállhatatlanná válik.
Ki, mi, mikor, miért, hogyan, kivel, hol alakította, vagy tette hozzá a  maga történelmét a város létrehozásához, fenntartásához és megmaradásához?
Miért úgy, és nem másképpen?
Miért akkor, és nem máskor? 
Miért azzal személlyel, és nem mással?
Miért abba a folyamatba avatkozott bele, és nem másba?
Miért ott, és nem másutt?
Ha jobban belegondolsz, irtó izgalmas kérdések ezek, amelyek túlmutatnak a személy magántörténetén, személyes ügyből feljegyzésre érdemes várostörténetté fejlődve.

A nyolcszáz oldalas, verekedésre is kiválóan alkalmas könyv jó hétig volt hálótársam, csak esténként olvastam, de azt minden nap.
Igen, volt, ahol csak átlapoztam: mit csináljak, nem szeretem a csatajeleneteket? Szerencsére alig két tucat oldal lehetett ilyen.
A mű nagy erősségének azt tartom, hogy képes volt pátosz nélkül hozzányúlni sorskérdésekhez. Hogy nem festette jobbra, csinosabbra, cizelláltabbra azokat a városfejlődési mozgatórugókat, amelyek sunyiságból, haszonlesésből alakultak olyanra, amilyenre.

Akkor lássuk végre, miről szól maga a történet - részletesen.

Az író New York történetének szálait bő három és fél évszázaddal ezelőtti időben vette fel, amikor még Új-Amszterdam néven futott az ottani lakosok ismeretében. Akkoriban váltakozó szerencsével hol a hollandoké, hol az angoloké volt a terület.
Főhősök a holland Dyck és az angol Master család tagjai, majd azok leszármazottai. Váltakozó szerencsével küzdik át magukat generációkon és évszázadokon keresztül, de ami a lényeg: megmaradnak. Úgy, ahogy lehet. Csatlakoznak hozzájuk más országok jellemző bevándorlói, olaszok, négerek, írek, de a vezérfonal a fenti két család embereit érinti.

Tehát a XVII. század, amikor eldől, hogy New York holland fennhatóság alól végleg angol kézbe kerül, és Új-Amszterdam, mint név, a múlt ködébe vész.
A város a következő században a francia-brit hegemónia kérdésének eldőlését bekkelte ki, és a háborún, amely eldöntötte a kérdést, irgalmatlan sokat keresett mindkét oldal. Már amíg tartott. Dőlt a lé, a lakosság is jól élt, London pedig finanszírozta a ráeső hadi kiadásokat. Amikor angol győzelemmel véget ért a konfliktus, London természetesen benyújtotta a számlát, a gyarmat pedig recesszióba süllyedt.
A város következő eldöntendő kérdése így hangzott: angol gyarmat, vagy független állam? A történelemből már tudjuk, hogy melyik győzött.
Az új formáció király nélkül egy csomó új megoldást, és ezzel együtt új érdekeket és új érdekérvényesítő megoldásokat kívánt. Képet kapunk arról is, hogyan marad le New York a fővárosi rangról.

A XIX. század új problémákat hozott magával, amelyek olyan polgárháborúban csúcsosodtak ki, amelyben se becsület, se könyörület nem volt. Vajon tényleg csak és kizárólag a négerek felszabadításáért ment a harc? Vagy ez csak egy ürügy volt a nagyobb jó érdekében?
Ebben az időszakban lett a Wall Streetből az, amit ma is ismerünk: már nem (csak) termékeket és szolgáltatásokat adtak vettek ezen a piacon, hanem kisebb országokat, háborúkat, önálló iparágakat.
Üdv a szép új életben!
És a XX. század, ahol éppen csak érinti a nagy háborúkat, és egészen másra hegyezi ki az író az eseményeket - mérhetetlen örömömre. Ha még egy könyvet el kell olvasnom a világháborúkról, magamba fordulok, tuti.

A végét 2009-cel zárja, reményekkel, álmokkal, hitekkel és bizakodással.
Ami vagy bejön, vagy nem.

Szóval: engem megvett kilóra a történet. A város és a férfiak regényében különös örömmel fedeztem fel az asszonyokat, akik hol hidegek, gőgösek, erkölcsösek, hol bájosak, gyöngédek és igézőek, de mindenkor kérlelhetetlen makacssággal és erővel tartottak össze, vagy éppen szakítottak szét családokat, hiteket és vagyonokat.
Mindennek gondosan felmérték a jelentőségét, és... az árát.
Igen, az árát.
Arcrezdülésnek, szívességnek, elharapott szónak.
Fizettek és behajtottak.
Könyörtelenül.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

 Kövess minket Facebookon!