Az ember(iség) és jövője, ahogyan még senki sem írta le.
Maholnap te leszel az isten.
Szereted azt hinni magadról, hogy a saját világodban eligazodsz?
Úgy gondolod, hogy amit tudsz, azt jól tudod?
Hehe.
Elhiszed, hogy irgalmatlan nagy tévedésben leledzel?
Mert fordíts csak fél fokot a tudásod pásztázta területen…
csak fél fokot.
Hm…?
Minden marad ugyanaz,
és mégis más a levonható tanulság.
Nos?
Semmi sem az, ami addig volt, ugye?
Nem gondoltad volna, mi?
"Legyőztük a pusztító éhínséget.
Megfékeztük a gyilkos járványokat.
Véget vetettünk az öldöklő háborúknak.
De mihez kezdjünk ezek után?
Kíséreljük meg legyőzni az öregedést?
Próbáljuk meg kicselezni a halált?
Tegyük az embert istenné?"
„Képzeld el, hogy nincs mennyország”.
John Lennon 1971-ben keletkezett zeneszámának első sora pontosan leképezi az Animus Kiadó gondozásában idén kiadott Homo Deus című kötet mondanivalóját. Az írója egy izraeli professzor, Yuval Noah Harari, aki pimaszul szembeállítja az átlagos embert hitével, hiedelmeivel, tudásával a világról, a történelemről, és kaján mosollyal az arcán fordít egyet a tényeken. Ja, hogy te ezt így ismered? – kuncog ránk, és más kontextusba helyezi a kérdést. Na és most? Most mit gondolsz ugyanarról a tényről? Mi pedig, de én tuti, hogy feltámogatom leesett államat, hogy wazze… tényleg.
És ez az érzés bizony végigkísért az egész köteten.
Az AHA érzés.
Vegyük csak az igen erősen indított első fejezetet, a beköszönőt.
Akár követed a politikai eseményeket, akár nem követed, tudod, hogy jelenleg a biztonságra nézve legnagyobb probléma a terrorizmus. De, fordít egyet a kérdésen Harari, mi van akkor, ha a terrorizmus alapvető lényege a show? És nem a terrorizmus a legnagyobb veszély a Földön, hanem a terrorizmusnak a túlreagálása?
„A terroristák olyanok, akár a légy a porcelánboltban. Hiába akarna a légy törni-zúzni, olyan gyenge, hogy egy teáscsészét sem tud felborítani. Keres tehát egy elefántot, beleszáll a fülébe és elkezd zümmögni. Az elefánt megvadul a félelemtől és a haragtól, és letarolja a porcelánboltot. Ez történt Közel-Keleten is az utóbbi évtizedben. Az iszlám fundamentalisták maguktól sohasem tudták volna megdönteni Szaddam Huszein uralmát. Így hát inkább feldühítették az Egyesült Államokat a szeptember 11-i terrortámadásokkal, és az USA elpusztította nekik a közel-keleti porcelánboltot. Ők pedig most dőzsölnek a romokon. A terroristák magukban gyengék ahhoz, hogy visszarántsanak bennünket a középkorba, és újra hatályba léptessék a dzsungel törvényét. Provokálni képesek minket, de alapjában véve minden a mi reakcióinkon múlik. Ha ismét a dzsungel törvénye válik érvényessé, az nem a terroristák hibája lesz.”
De választ keres olyan kérdésekre is, mint:
- mi a halál? Hogyan hal meg az ember? Nem a kaszás vágja le, hanem a halál egy apró technikai malőr következménye: eltömődik egy artéria, kórokozók szaporodnak el a tüdőben, stb. Márpedig, ha technikai probléma, azt meg lehet oldani, ki lehet küszöbölni. Voalá: és az ember halhatatlan lesz! A halál elleni háború jó eséllyel az elkövetkező évszázad vezető projektje lesz!
- mi a boldogság? A gazdagság, kényelem, jólét önmagában garantálja-e azt is, hogy az ember boldog? És ha nem, miért nem? Van-e köze az elégedettségnek a boldogsághoz? Miért van az, hogy a hagyományos társadalmakban, ahol az éhezés, háborúk sokkal több ember életét elveszik, 100 főből egy lesz öngyilkos, míg a jóléti társadalomban ez a szám 100-ból 25? A számok nem hazudnak. Több, mint érdekes, nem?
- mi történik a tudatban, ami az agyban nem? Ha semmi, akkor miért kell a tudat? Ha valami, akkor hol történik ez a valami? Az agyban? Akkor megint csak ott vagyunk, hogy mi az a tudat? Számtalan elmélet született rá az eltelt időszakban, de egyiknek sincs olyan bizonyító ereje, amely a létezését, vagy relevanciáját megmagyarázná.
- Miért a sapiens uralja a világot? Mert tömegesen együtt tudunk működni? De hát a hangyák és a méhek is, mégsem ők a világ urai. Mi köze a rugalmasságnak, a természetes igazságérzetnek, a közös értelem-, és jelentéshálónak a fentiekhez?
- Milyen világot teremtettek az emberek? Hogyan vált az emberek meggyőződésévé, hogy nemcsak ők irányítják a világot, de ők is adnak értelmet neki? Hogyan vált a humanizmus – az ember imádata – a legfontosabb vallássá mind közül?
A szerző, Yuval Noah Harari
Nem, nem, nem.
Képtelenség idecitálni azt a töméntelen történelmi, gazdasági, politikai, pszichológiai, orvosi, biokémiai, stb. adatot és tényt, amelyet Harari biztos kézzel ural, és fordít valamennyin fél fokot, hogy na, és ha így nézed, mit gondolsz róla? Abszolút természetességgel állítja egy síkba a szovjet tervgazdaságot az ókori egyiptomi adóbehajtással. Püff neki! Vagy idéz festők életrajzából, jelenti ki, hogy az embernek nincs lelke, állítja párhuzamba a klímaváltozást a genetikai mutációkkal, és a velük kapcsolatban legendássá vált interszubjektív jelentéshálóval.
Huh.
Csak győzzed követni!
És hogy mi lesz?
Senki sem tudja biztosan.
Még Yuval Noah Harari sem.
De ő legalább már sejti.
Mi meg tátjuk a szánkat.
Na, jó, csak én.
Szóval: elolvastam.
Utolsó bötűig.
Most pedig újra kezdem.
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Tudtad? A globális felmelegedés lehetőségeket is rejt magában. Érdekel? Kattints!
„Volna szíves valaki meghúzni a féket?
A számunkra értelmezhető világ (…) évtizedeken belül összeomolhat. Nem alapozhatunk arra, hogy a halál majd megment minket a jelentéktelenné válástól. Ha 2100-ban még nem is sétálgatnak istenek az utcán, a Homo sapiens továbbfejlesztésére tett próbálkozások valószínűleg egy évszázadon belül a felismerhetetlenségig megváltoztatják a világot. (…) Ha szakértőket kérdezünk, sokan azt fogják mondani, hogy még nagyon messze vagyunk a genetikailag megtervezett gyermektől vagy az ember szintű mesterséges intelligenciától. A legtöbb szakember azonban az akadémiai támogatások és egyetemi állások időskáláján gondolkodik. Így a >>nagyon messze<< jelenthet húsz évet is, és a >>soha<< sem biztos, hogy több ötven évnél.”
