Egy gyűlölt címerállat

2017. május 08. 07:48 - Arthur Arthurus

Történelemformáló állatok - A rétisas

A rétisas, mint jelkép és mint állat, igen eltérő jellemzőkkel bír. A jelkép és címerállat erőt, nemességet, hatalmat jelent, ám magát az állatot a kihalás fenyegette, egy hasztalan, sőt: gonosz lénynek tartották, az ő számlájára írták a jószágok és a kisgyerek elvesztését is. Irtották és gyűlölték eme szárnyas királyokat, miközben zászlaikban és címereikben megörökítve büszkén feszítettek alatta. 

A címerállat

A sas a leggyakrabban használt heraldikai motívum, egyik első megjelenése a Római Birodalom idejére vezethető vissza: az egyik légió címerállata volt, egy a sok közül, egészen i. e. 2. század elejéig, amikor egységesen ezt használták minden légiónál: egy aranyból vagy bronzból készült sast formáló alak egy hosszú rúdon, alatta az SPQR felirat (Senatus Popolosque Romanus, vagyis római szenátus és nép), és egy lobogó a császár arcképével. Ez vált a római hadsereg jelképévé, és a Nyugat-Római Birodalom bukása után a Kelet-Római Birodalom ezt vette át, némileg átalakítva: a Rómát, a régi birodalmat és Konstantinápolyt/Bizáncot, az új birodalmat jelölő kétfejű sassal.
Nagy Károly, amikor 800-ban német-római császárrá koronázták, szintén e jelképet választotta címeréül, és innentől kezdve a sas vált a német-római császár jelképévé is. 

A címer részletei uralkodóról uralkodóra változtak, de az alapja, a sas megmaradt. A fenti képen V. Károly német-római császár (1530-1558) címere látható, a kétfejű fekete sas mellén a saját birtokainak jelzésével, körülötte az Aranygyapjas rendet jelképező lánc és jelvény, illetve a császári korona.

Egészen 1917-ig a Romanovok címerében is megtalálható volt a sas, a legmonumentálisabb, az egész birodalmat jelképező 1882-ben készült a lenti képen látható. 

 

Ugyanezek a motívumok figyelhetőek meg a kiegyezés után, 1867-1915 között érvényben lévő Habsburg címeren is, amelynek központi alakja szintén a kétfejű sas:

A koronás sasok feje fölött a nagy császári korona látható, a mellükön a Habsburg családi címer, körülötte az Aranygyapja rend jelvénye, szárnyain és tollazatán sorakoznak fel az uralmuk alá tartozó címerek, köztük a magyar címer is. A sas egyik lábában kardot, másikban az országalmát tartja.

Lengyelország, Poroszország, Erdély és számos balkáni ország címerében is sas szerepelt, ahogy a már 12. század környékén kialakult német címeren is, amely sok nemzet jelképének alapja lett: arany pajzson fekete sas, a jobbra néző, egyfejű a német királyt, a kétfejű pedig a német-római császárt jelképezte mindig is. 

A fehérfejű rétisas vált az USA jelképévé is, ott van az 1782-ben elfogadott nagypecséten, kitárt szárnnyal, mellén kék és vörös-fehér pajzs, jobb lábában 13 levelű olajággal, bal lábában 13 nyíllal, amely a 13 alapító államot, az egymásért való akár fegyveres kiállást és szövetséget jelöli. Csőrében egy szalag látható az "E pluribus unum", azaz "Egy a sokból" felirattal. A feje fölött kék mezőben 13 csillag látható. A nagypecsét hátulsó oldalán egy 13 fokból álló piramis, alján az 1776-os évszám római számokkal, teteje befejezetlen, ezzel jelölve, hogy a jövő még rájuk vár. A piramis fölött az egyházi eredetű mindent látó szem van, amelyet a szabadkőművesség is felhasznált. Két latin felirat látható rajta: "Annuit cœptis", vagyis "Megáldotta a kezdeteknél", és "Novus ordo seclorum", vagyis "A korszak új rendje". Mindkettő Vergiliustól származó idézet, az utóbbi egyben a britektől való függetlenséget is jelöli. 

 

Az állat

A sas címerállatként igen nemes utat járt be: évszázadokig fennálló dinasztiák, hatalmas birodalmak jelképe volt, ám az állat ennél sanyarúbb sorsot kapott jussául az emberiségtől. Az állat általában vizek közelében él, kedvenc eledele a hal, de néha kisemlősöket is elkap. Fészket rak, az eddigi legnagyobb talált sasfészek Floridában volt, és több, mint 6 méter mély, 3 méter átmérőjű és 2,7 tonnát nyomott. Amerikában 1918-tól védett, 1940-ben a kereskedelmi célú vadászatot betiltották, mivel az amerikai nemzeti jelkép a kihalás szélére került. Ám ekkor a DDT rovarölő méreg miatt igencsak megcsappant a számuk, az 1950-es évekre 412 költeni képes saspár maradt egész Amerikában, Alaszkát is beleszámolva. Ekkor komolyabb védelem alá helyezték az állatot, nemzeti és nemzetközi kampányok indultak a védelméért, és a próbálkozásokat siker koronázta: 1990-re már a százezret meghaladta a számuk. 2007 óta már nem veszélyeztetett állat. A fehérfejű rétisas nálunk is élő rokona, a fehérfarkú rétisas szintén nem veszélyeztetett státuszú, Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 1 millió forint.

Nézd meg, hogyan teheted boldoggá a kutyádat!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8212487691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása