Novelláskötet önmagunkról.
Ja, bocs, Spiró Györgyről.
Jelenről, múltról és jövendőről.
Mikor érdekel téged? Ha fiatal vagy,
ha középkorú vagy, ha öreg vagy.
Nagy össznépi oda és visszanézés mindenkinek.
Néhány felsorolás a novelláskötet témáiból:
- az ember szüleivel kapcsolatos élményeit csak akkor érti meg, amikor már nincs kit megkérdezni arról, hogy jól gondoltuk-e azt, amit gondolunk róluk.
- Ukrajna, kórház. 5 napja benn volt, amikor egyáltalán vizit jött. Pedig ez katonai kórház, jó kórház. Mi lehet a többiben?
- NSZK, a nagy Nyugat. Fiatal srác a szocialista táborból: a nappali NSZK tetszik neki, az éjjelitől hányni tudna.
- mi izgalmasabb: a gázolás vagy a költözés?
"Nem a baráttól távolodik el az ember, hanem önmagától. A tanútól menekül az ember, önmagának attól a részétől, amit a másik a szemére vethet. Nem az eltérő politikai nézetek, nem az egymást utáló feleségek okozzák, hogy az ember nem mer többé a barátja szemébe nézni, hanem a csalódás önmagunkban, amiért nekünk sem sikerült; ez az, amit nem lehet bevallani."
- törvényesített rablás a határon: ártalmatlan könyvek elkobzása.
"Ülök a vécén, és életemben először fiúi gyűlölet nélkül látom magam előtt anyám életét. Soha nem tudott szeretni senkit, és önmagát is bután, ügyefogyottan szerette. Boldog lehetett volna, ha képes szeretni apámat, de nem volt képes."
"Visszanézek. Nem néz utánam, félrebillent fejjel maga elé bámul. Egészen kicsike a feje ezzel a lenyírt, szürkésbarna hajjal. Életében most először nincsen frizurája. Most először nem játszik semmit, amióta ismerem. Most már nem az anyám, akit gyűlöltem, hanem csak egy haldokló, aki valamiért rám van bízva, aki véletlenül nem madárnak, nem növénynek, hanem embernek született, és akinek csak napjai vannak hátra.
Csak meg ne szeressem, csak meg ne szeressem most már, az nekem mindennél rosszabb lenne."
- vajon miért ütközik a főhős, a színház újonnan szerződtetett tagja kiközösítésbe, amikor gőze sincs arról, mit cselekedhetett vagy mit nem. És tulajdonképpen mindegy is, hogy csinált-e bármit: ez az ellenszenv, illetve ennek az elviselése egy szezonon át maga a beavatás. Ha kibírod: a következő évadban te vagy a jani. Ha nem: nem vagy idevaló. Elvégre ez a legjobb magyar színház...
- jó-e, ha iktatják az ember nevét? Pláne külföldön, feltételezett kémként? Hogy lehet azt bizonyítani, hogy nem követtél el semmit?
"Az ember, ha kelet-európai, természetesnek veszi, hogy Nyugaton éheznie kell, de azt nehezen tűri, ha Kelet-Európában sem lakhat jól."
Igen.
A rendszer, amely gerincet sorvaszt, ahol külön nyelv az úr, ahol evés közben is hajbókolni kell, ahol folyton figyelni kell, és sokszor még ez sem elég ahhoz, hogy megússzuk. A rendszer, ahol a kisemberek igazsága az első, de azt, hogy ki a kisember, mindig valami nagykutya mondja meg. Vagy a nagykutya kiskutyája.
Ami még jobban tud fájni. 
Sok-sok novellát tartalmaz a mű, amelyek mind a kelt-európai létről tanúskodnak. Amit gyerekeink el sem tudnak képzelni. A határon való ácsorgások frászát, a mit vesz el a vámos félelmét, az az a gyanús, aki nem gyanús semmit sem érő okoskodását, a másodrendű állampolgár aljasságát, a nyirkos félelem bűzét. Á, legyint az ötven-hatvan éves a fiatalabb generáció majd én megmutattam volna-ira, nem tudtok ti semmit, nem mutattatok volna meg semmit. Az első büdös nagy füles után behúztátok volna fületek, farkatok, mert az értelmetlenségek csimborasszóját nem lehet logikával kitotózni.
Nem lehet.
Aztán a család. Az anyánk. A szeretett, gyűlölt anyánk, aki gyenge, aki buta, aki korlátolt, aki saját magával is kitolt, állítólag jól felfogott érdekében. Aki egyszer csak nem lesz, és mi felsóhajtunk, hogy végre. Végre, és isten bocsásson meg nekünk, mert mi nem tudunk megbocsátani.
Se neki, se magunknak.
Na.
Erről szól a novelláskötet.
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Hogyan áldozhatja a ma embere a régmúlt Bábel tornyáért a szeme világát? Érdekel? Kattints!
