Hóember vs. Harry Hole, avagy egy jó könyv és egy nézhető film találkozása

2017. október 13. 00:04 - Arthur Arthurus

Könyv vs. film: Jo Nesbø: Hóember (Harry Hole 7.)

Vérfagyasztó gyilkosságok Norvégiában. Levágott fej, hóemberre ültetve, feldarabolt testrészek, és mindig akkor, amikor először havazik az évben. A tetthelyen egy hóember áll. A séma ugyanaz: családos, férjezett édesanyák. Norvégia első sorozatgyilkosának nyomában pedig a nehéz természetű, alkoholista, láncdohányos, de éles eszű és zseniális gyilkossági nyomozó: Harry Hole. Ki győz? Hole vagy a Hóember?

Elolvastam a könyvet. Megnéztem a filmet. Hozzátenném, az első Nesbø könyvem volt, következésképpen az első Harry Hole történet is, összesen van tíz, készülőben a tizenegyedik (magyarul), ez a történet pedig a hetedik a sorban. Általában szeretem először megnézni a filmeket, és csak utána elolvasni a könyvet, ha még látom értelmét. Ez esetben a könyv olvasásának kellős közepén néztem meg a filmet (azóta befejeztem a könyvet). Hogy milyen is lett? Kellemes, kellemesen beteg, nézhető, a színészekkel sem volt bajom, és hatalmas nagy pozitívum a magyar szinkron részéről, hogy Hole nevét úgy ejtették, ahogy kell (pedig az előzetesben nem!). 
Nem tudom, ki hogy van vele, de én noha nem olvastam még eddig Nesbø könyvet (valaki megsúghatná, mi a fene a gyorsbillentyűje ennek a norvég ő-nek, mert idegesít, hogy vágólapon kell tartani, ha le akarom írni Nesbø, vagy esetleg valamelyik ilyen betűvel rendelkező szereplő nevét! :)) Szóval nem olvastam még a szerzőtől (hah, így kell ügyesen kihagyni!), de elég sokat olvastam már a könyveiről, barátok, ismerősök értékeléseit, meg egyáltalán, "jelen" vagyok a könyvpiacon, ha lehet így fogalmazni, tehát hallottam már erről a bizonyos nyomozóról. És mivel legnagyobb részben írásban, vagy ha szóban, akkor ő is úgy ejtette, ahogy én gondoltam: Harry Hole az Herri Hól és kész. Angolosan. Lyuk Harold. Ám arra figyeltem fel olvasás közben, hogy néha rosszul ragozzák a nevét. Harry-nak. Hole-val. Aztán a könyv végén megtaláltam a kiejtési útmutatót, és egészen megrökönyödtem, hogy Herri Hól az bizony Hari Húle (vagy Hule, kicsit hosszabban ejtik az u-t azért, szóval ezért írtam így) :)
Ezek után furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy a filmben vajon hogy mondják: jó pont: az eredeti, norvég kiejtés szerint. 

A norvég szerző, Jo Nesbø


Viszont a könyv és a film ég és föld. A nyomozó neve és jelleme kb. ugyanaz (kinézetre kicsit mást mondtam volna, de ez mindig így van, annyira nem vészes, mint sok filmben). Az áldozatok neve ugyanaz. Néhány gyilkosság is egészen hasonló. De az áldozatok családi körülményei, háttere általában mások, mint a könyvben. Ráadásul a trailert újranézve, kb. az abban szereplő jelenetek fele nincs is a filmben! (Vagy elaludtam volna random időközönként? Kizárt. Valami elmebaj miatt elfelejtettem részleteket a filmből? Lehetséges.) Ezért is néztem újra most, mert emlékeztem olyan jelenetre is, ami ráadásul a könyvben benne volt, de végül a filmben mégsem.

Kicsit olyan érzésem van, mintha egy Reader's Digest válogatást olvastam volna. Tudjátok, az a szép zöld, kék, vagy ilyesmi színű kötet, egy könyvben négy regény zanzája, amikor a 400 oldalas regényből csinálnak egy száz oldalas valamit. Na, ez a film is ilyen. A főszereplők a helyükön, a momentumok jórészt stimmelnek, az indítékok, a jellemek nagyjából rendben, bár azért akadt bőven változtatás, de mégis az egész olyan, mintha egy direkt lerövidített valamit néztem volna. Aminek ráadásul nincs rendes lezárása sem. A sajtó a könyvben viszonylag fontos szerepet kap, a filmben meg sem jelenik. Arve Støp figurája is egészen más, nem csak kinézetre, foglalkozásra, jellemre nézve is. Filip Becker és Sylvia Ottersen is egész más, az életük is, egyikük halála is, több másik halálról nem is beszélve. És mindezek ellenére azt mondom, nem volt rossz a film. Tetszett, noha súlytalanabbnak éreztem, mint a könyvet. A regény, Harry Hole és/vagy Jo Nesbø rajongói csalódni fognak, sőt, már csalódtak is, ez borítékolható. De ha elvonatkoztatunk a könyvtől, szerintem nem lett annyira rossz, mint amennyire szidják. Kevésbé... nem is tudom, a félelmetes nem is jó szó, mert a könyv sem félelmetes. Kevésbé durva, szerintem. De azért vannak benne szép jelenetek. A zenéje és a hangok szerintem nagyon jóra sikerültek egyébként, a megfelelő pillanatban szólnak és a megfelelő pillanatban ütnek. Teljesen belevittek a történetbe, és ez nagy pozitívum a film javára.

Tudom ajánlani a könyvet is, a filmet is. Ráadásul az új borítós Hóember egyszerűen gyönyörű! Folyamatosan a csillogó, glitteres vérhóembert birizgáltam az elején olvasás közben, és nem is lett semmi baja! :) Mindenképp olvassátok el, mert könyvben egészen más élmény, mint filmben! És néhány szál sokkal érthetőbb is. A borítóra kattintva eléritek a könyvet az Animus Kiadó honlapján, kedvezményesen:


Érdekel egy másik vérfagyasztó krimi egy olyan izlandi szerzőtől, akinek egy könyvéből készült film hamarosan látható lesz? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2212957721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.