Kandi védőbeszédei: Nem követtem el!

2017. október 16. 07:45 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - G. István László: Nem követtem el

"Ezt a beszédet nem én írom.
A kegyelem rászorul a nyakamra.

Nem én írom a beszédet.
A kegyelem nem szorul gondolatra."

G. István László egy igencsak rendhagyó verseskötetet írt. Bár eddigi tapasztalataim alapján a Magvető Kiadó új, Időmérték címre hallgató verseskötet-sorozata több rendhagyó, mint "hagyományos" verseket tartalmazó kötetből áll. Ezt mindig elmondom, de még mindig igaz: továbbra sem vagyok egy nagyon verses alak. A vers számomra az irodalom határmezsgyéje, amolyan van, de minek verzió. Kétségtelen, vannak kedvenceim. Még az Időmérték sorozatból is avattam kedvencet, elsősorban Nádasdy Ádám verseskötete lepett meg.

G. István László kötete ezzel szemben először totális érdektelenségbe fullasztott. Napokig tartott, amíg elolvastam, mindig egyet-egyet, amikor épp volt két szabad percem és a közelben volt a könyv. Bevallom, hosszú évek óta ez az egyetlen könyv, aminél kellett a könyvjelző. Kellett, mert teljesen kiesett minden, amit olvastam. Nem szoktam könyvjelzőt használni egyébként. Soha. Van olyan könyv, amit már vagy 3-4 éve hagytam félbe (John Le Carré egyik, állítólag legjobban sikerült műve), a mai napig tudom, hogy a 83. oldalon járok. Hogy mi történt azalatt a 83 oldal alatt, azt kevésbé tudom felidézni, szóval ha ráveszem magam a folytatásra, valószínűleg inkább elölről kezdem, de na, akkor is tudom, hol tettem le :) Na itt nem feltétlen tudtam, és nem is feltétlen sorrendben kezdtem olvasni, csak bele-belekaptam a versekbe, hol a 7., hol az 54., máskor a 26. védőbeszédet olvastam el. A könyv egyébként 74 védőbeszédet tartalmaz, mindegyiknek ennyi a címe: Első védőbeszéd. Huszonharmadik védőbeszéd. Negyvenkilencedik védőbeszéd. Hatszázhetvennyolcadik védőbeszéd. Ja, ez utóbbi nem. Hisz csak Hetvennégyig megyünk. 

A szerző, G. István László

Mindegyik védőbeszéd Kandinak, Kandiról szól, aki talán elkövetett valamit, talán nem, mindenesetre őt vádolják valami elkövetésével. A költemények szerintem erős közepesek. A védőbeszédek gyengék. Bár tetten érhető benne a valódi poéta, vannak benne gondolatok, vannak sorok, melyek ütnek. Némelyik védőbeszéd egészen jó. Némelyik csak szimpla kínzás. Önkínzás. Az egyik legütősebb gondolat rögtön a Második védőbeszéd elején van:

"Én se éltem úgy mint más. Nem mindegy,
hová tesszük a vesszőt. Az úgy elé
vagy az úgy után. Illetve mindegy. (...)"

Azt hadd jegyezzem meg, hogy ezen védőbeszédek számomra legalábbis nem versek. Nincs ritmusa. Inkább amolyan tárcák. Egypercesek. Gondolatfoszlányok. Egy tájkép darabjai. Összefüggő és összefüggéstelen színek. Egy bűntelen bűneset, egy vádpont nélküli vádlott, egy eleje és vége nélküli védőbeszéd, egy tárgyalás, melynek csak úgy vége lesz, félbehagyják, elfelejtik. Ezen hetvennégy védőbeszéd nagy részére is ez a sors vár: elfelejtjük. Néhány erős képen túl. De talán ez is volt a cél. A hetvennegyedik védőbeszéd legalábbis ezt sugallja.

Köszönöm a Magvető Kiadónak a lehetőséget, érdekes élmény volt! A kiadó forgalmazójától kedvezményesen megvásárolhatjátok a kötetet, ha tennétek vele egy próbát. A borítóra kattintva elérhetitek!

Érdekel Nádasdy Ádám látomása a szerelemről?

Kövess miket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9812984364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása