Így éltünk a vas és acél országában

2017. november 13. 07:38 - Carbonari

Könyvajánló - Így éltünk a vas és acél országában

forte.jpg
Érdekel, milyen volt a villamosbérlet 1956-ban?
Magántörténelem, személyes sorsok, az élet
spontaneitásának pillanatfelvételei azokból
a hírhedt ötvenes évekből.

1948 a fordulat éve. Amikortól nincs demokrácia, és minden apró elhajlás a szovjet modelltől káros és büntetendő. Amikor még 1955-ben is Sztálin-portrék uralták a rendezvényeket.

fortepan_16502.jpg

Amikor alig-alig lehetett személygépkocsi magántulajdonban – ha az illető nem volt elég fontos káder, fel kellett azt „ajánlani” az államnak megvételre. Egy gépjármű rendszámából pedig kiválóan következtetni lehetett arra, hogy a benne ülő mennyire fontos az államapparátusban.

fortepan_19981.jpg
Ó, és azok a brigádidők! Amikor még létezett a „tervbüntett”! No, meg csatos üveg, szódásszifon! Micsoda idők lehettek! És de jó, hogy én egy generációval később születtem.

csatos.jpg

56 és a harcok, no meg a „katasztrófaturisták” egy szovjet harckocsi előtt.

tatra.jpg

Kiválasztott osztály az ötvenes években – no meg a mici sapka.

mici.jpg

Kisboltok sora a Ferencvárosban, Mária Valéria-telep, és a mosás. Iiiigen… így még én is mostam. Volt fateknőnk is, de az a sózásra volt fenntartva, mosás a „korszerű” pléhteknőben történt. Aztán a forgótárcsás mosógép megvásárlásával a teknő lefokozódott az öblítés terévé. Kád, fürdőszoba? Hagyjál már.

fatekno.jpg

Azok a fűzős cipők, meg a pelenkás gyerekre ráhúzott rövid nadrágok! Az öcsémről élénken emlékszem mindenre.. még a szagra is, amikor leszedtem róla tisztába tevéskor.

nok_1950-es_evek.jpg

A Halászbástya 1956-ban, amikorra végre sikerült aknátlanítani és helyreállítani. De még érdekesebb a hölgy és ruházata. Látod, milyen nehéznek tűnik a ruha anyaga a képen? Anyósom bőven nyolcvanon felül volt, amikor meghalt, és a hagyatékát én dolgoztam fel. Számtalan ehhez hasonló szabású és anyagú kabát, kosztüm, téli ruházat maradt utána. A szabás egy dolog, de az anyagok annyira sprődek voltak, és szinte kivétel nélkül annyira szúrtak, hogy egyszerűen kidobtam őket (bocs, mama, bár ettől is kitérne a hitéből, mert szigorúan Máriának kellett szólítani – pedig Teréz volt -, ami nekem, a falusi lánynak vihogósan viccesnek tűnt).

fortepan_113600-1024x871.jpg

Kiskocsma, füstös vendéglő, mici sapka. Hinnéd-e, hogy akkor sikk volt a dohányzás? Apám micisapkája még biztosan megvan valahol.

Az ötvenes évek csúcshifi felszerelése, az orsós magnó. Nekünk is van. Igen, köszönöm kérdésed: működik. Igen, a lemezjátszó IS működik. Igaz, a párom 83 éves kora dacára pontosan tudja, ki az a Beyonce, vagy mi az a pendrive… mert lelkesen veszi fel a tévé zenecsatornáiról továbbra is a zeneszámokat. Modern korban modern zenéket, de minden vasárnap leül a Duna tévé elé, az éppen vetített háború előtti magyar film abszolválására. Hát nem aranyos?

orsos.jpgNézd azt a világvevő rádiót! Nálunk is volt ilyen, dísznek állítottam be a nappaliba. A miénk lábakon állt és roppant robosztus volt. A Kossuth rádió mindig megbízhatóan bejött rajta (2010-ben), a többit meg sem próbáltam behozni.

radio.jpg

Nos, erről szól ez a könyv: azokról fényes napokról, amikor megforgattuk - bocsánat, megforgatták a világot. Egészen pontosan: annak a világnak mindennapjairól. Én jól szórakoztam rajta.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre! A kiadónál mindig kedvezményesen szerezheted be (jelenleg 50% kedvezménnyel).

konyv_3.jpg

 

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

A fekete-fehér képek a Fortepanról származnak.

Kövess minket a Facebook-on is!

Horthy - érdekesen, objektíven. Érdekel? Kattints!

 

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3412882792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mr. Waszabi 2017.11.14. 09:15:54

Pici korrekció: a képen látható orsós magnó a 80-as évek terméke. Az 50-es években a Vörös Szikra volt menő :)

Carbonari 2017.11.14. 09:18:21

@Mr. Waszabi: Tényleg? Köszi:)))) Már bánom, hogy nem mutattam meg a páromnak, ő is biztos azonnal mondta volna. Majd megkérdezem, az övé mikor lett vásárolva, és ha közelebbi az időpont az ötvenes évekhez, akkor kicserélem a fotót.

Európai téridő 2017.11.14. 11:13:33

@Mr. Waszabi: Nem, az 1960-as, második felének, esetleg az 1970-es évek első felének négysávos/sztereó tranzisztoros Tesla magnóiból a jobbik fajta. A lengyel Grundig-licenc elektroncsöves magnó az 1970-es évek második feléből való volt, de jóval olcsóbb lévén a szegényebb embörök is meg tudzák venni.

Billy Hill 2017.11.14. 11:13:45

Mai egyetemisták csak kuncogtak, amikor a nyelvész professzor elment az orsós magnóért, hogy le tudjanak játszani egy régi felvételt. Azt hitték, ez valami rejtett cigányozós poénkodás...

Tralfamador75 2017.11.14. 12:13:50

Csak egy kis helyesbítés, a négyfős brigádból háromnak a fején svájci sapka (vagy barett sapka) van, nem mici sapka (annak van sildje). A jobb oldalon levő munkás fején meg egy bocskai van, ha jól látom.
Jó bejegyzés :-)

Carbonari 2017.11.14. 12:15:37

@Tralfamador75: :)) Nem mondod? Apámnak ilyen svájci sapkái voltak, és ő következetesen mici sapkának hívta. Na, tévedett, így aztán én is. Köszönöm:)))

Tralfamador75 2017.11.14. 13:19:40

@Carbonari: Nekem is otthonról ismerős :-)

Mr. Waszabi 2017.11.14. 13:48:19

@Európai téridő:
@Carbonari:
bocs, kevertem a B101-essel. A B100-at 1973-75 között gyártották, a B101-et 1980-82 között.

Occam beretvája 2017.11.14. 16:19:58

Orsós magnó
Szegény család. Itt vagy mindenki meghót még 60 éves kora előtt, vagy mindenki bölcsész volt.
Meg még a gugli is elérhetetlen. :-))
Egy kis történelem, jelesül a hazai magnó gyártás.:
lazarbibi.blog.hu/2014/08/31/magyar_orsosmagno_gyartas

ekszvájzed 2017.11.21. 10:47:58

Jaj, de vicces, hogy így el lehet keserédesen, meg cinikusan élcelődni rajta. Kicsit korábbról ez már nem menne ennyire, gondolom.

ekszvájzed 2017.11.21. 19:14:11

"Néprádiója", "Pacsirta" rádiója kellett hogy legyen mindenkinek inkább, amelyeken csak a Kossuth, Petőfi adókat lehetett fogni, azok voltak gyárilag beállítva rajtuk. Még talán Moszkva, de az meg minek, mikor itt is ugyanazt mondták be, mint amit ott ... A világvevő rádiókat pedig mindenkitől igyekeztek begyűjteni, elkobozni, ha rejtegették, akkor pedig felderíteni,, mint a háborúban is ... mindenkitől, aki nem volt bennfentes párttag, vagy egyéb okokból kivételezett, pl. tudós, orvos, művész, stb. hasonlóan az írógépekhez is, pl. Ezért van az, hogy a "komoly, géppel írott névtelen feljelentést" tényleg illett a hatóságoknak komolyan venniük, mert nyilván megbízható elvtársaktól származtak.

Carbonari 2017.11.21. 19:27:33

@ekszvájzed: Ha nekem mondod, értem:) A párom, ahogy mondtam, 83 éves, remekül el van az ötvenes évekbeli emlékeivel, és jókat kuncog rajta. Mit kellene csinálnia, sírni? Túlélte, örül neki. A mindennapok meg akkor is mindennapok voltak, enni kellett, élni kellett, szeretni kellett, és kerülni a politikát. Már, ha lehetett. Ott volt apósom, ő meg aztán 1920-as születéssel telibe kapta a szocializmust, lekváros kenyeren diplomázott le, és élte az életét, ahogy lehetett. Őt sem hallottam arról sosem, hogy könnyű lett volna, de arról sem, hogy most aztán savanyodjunk bele, mert mi történt akkoriban. Anyósom baltával a kezében állt az egy éves gyerekével a másik kezében 56-ban a szoba ajtó mögött, mert senkit sem érdekelt a valóság, csak az, hogy apósom pár hónapja lett a gépállomás vezetője, nyírjuk ki. Anyósomat kábé annyira érdekelte a politika, mint egy egeret, apósom meg mindenki javáért szolgált, az a fajta volt haláláig. Szóval értem, mit mondasz. Ugyanakkor elmúlt, és tudni kell róla beszélni. Cinizmus? mert örülök, hogy nem akkoriban éltem? Hát, én akkor is örülök:)))

ekszvájzed 2017.11.26. 00:07:02

@Carbonari: A "kicsit korábbról"-t arra az időre értettem, ami 1938-1945 között zajlott. ugyanitt ,,,

Azon nem tudom, mekkora hőfokon működhetne a keserédes, ironikus, ki-be-kacsintgatósdi, a gyerekkorba révedés, és milyen irányban. Kik kapnák fel a vizet, és miért. Megfigyelném a reakciókat a negyvenes évek első felére, az akkori divatképekre, felvonulásokra, autókra, stb. de tényleg.