A mágikus realizmus magyar reménysége

2017. december 20. 07:53 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Boris Martinovic: Tokiói lilaság

"Mintha a gondolkodás csak egy sekély változata lenne az érzésnek. Mintha a gondolkodást azért találták volna ki, hogy a tökéletlen, félelmek közt élő, szorongó embernek legyen hova menekülni, amikor nem tud mit kezdeni az érzéseivel. Ha az érzés a világ, a gondolkodás csak egy kerítéssel körbevett játszótér benne."

Jobban össze sem lehetne foglalni az alaphelyzetet, mint a fülszöveg tette. Ritka, hogy ennyire pontos, ennyire ideillő fülszöveg áll a könyvek hátulján.

Tokió, ​tavasszal. Sibuja utcáin színes emberáradat hömpölyög, Roppongi fényei lüktető táncot lejtenek, a Meguro partján a megújulás frissességével virágzik a cseresznye. Akiko mégsem a része. A lelke hónapok óta valamiféle szürke homályban, kietlen sivatagban vándorol. Akár egy szellem a létezés határán. Sem a családja, sem a legjobb barátnője nem képes áthatolni a falon, amit maga köré húzott. Csak Kakasi, a rejtélyes zenész, akivel egy alagsori jazzbárban ismerkedik meg. Lila tekintete mintha réseket találna Akiko falán, és a lilaság apránként kúszik a sötétség legmélyére, hol Kakasi trombitajátékán, hol a szavain keresztül. Története egy magának való szaké mesterről, a szerelméről, a háborúról, a kalligráfiáról, ízekről és illatokról, életről és halálról szól. 

"A tudat a test nélkül az érzések rabjává válik, a test pedig a tudat hiányában elveszíti az irányítást, és meghajol a nyers ingereknek. Csak szalad és szalad, ahogy a lába viszi, ahogy a gyeplő nélkül maradt vad ösztönök üldözik. Szalad, amíg falba nem ütközik. Égő, pokoli tűzfalba, mely felemészti maga körül az ártatlanságot."

Ez a regény a szerző első műve, és már az első oldalon megnyert magának a stílusa. A gyönyörű képekkel, leírásokkal, metaforákkal élő író az egész könyv során beveti ezeket az eszközöket. Nem mondom, hogy kicsit néha nem volt sok belőle, hogy nem volt túlzó, túlságosan leíró az egész, mert bőven előfordult, hogy kvázi érdektelen részleteket sorokon, bekezdéseken, oldalakon át részletezett. De mégsem csömörlik meg tőle az ember, mint Jókai esetében. Ez a regény lassú és lelassít, nyugodtan és pontosan adja át a legnyomasztóbb, leghervasztóbb, legfelemelőbb érzéseket, érzeteket. Nem rohan sehová. Noha alapesetben vitába szállnék a poszt eleji kijelentéssel, miszerint a gondolkodás csupán egy játszótér lenne az érzések világában, és azt mondanám, hogy az érzések csupán múló érzetek, és ennek alárendelni bármit is butaság, míg a gondolkodás az, ami előre visz, ebben az esetben ezt megbocsátom. Ez volt az első mágikus realista regény, ami tetszett is. Hamisítatlan japán hangulat, hosszú séták, részletes leírások, japán szokások, megfűszerezve egy csipetnyi szürrealizmussal. Az egész regény olyan, mint egy látomás. Egy lassan hömpölygő, de végül mindent beborító látomás.

"Az eső egyre jobban zuhogott, a cseppek apró nyilakként igyekeztek belefúródni mindenbe, ami útjukat állta. Nem csak egyetlen isten, nem is az Olümposzon lakó istenek hada, és nem is a több tízezer sintó szentélyben lakó szellemek tömege sírt, hanem minden világ minden élője együtt, egyszerre. Néma zokogás volt, amellyel az univerzum mintha le akarta volna mosni magáról a bűn, a gonosz által hagyott sötét foltokat."

A borítóra kattintva elérhető a könyv saját oldala, ahonnan kedvezményes áron megrendelhető. Ha szereted a mágikus realizmust, neked való, vagy ha nem, hidd el, érdemes ezzel egy próbát tenned. Én sem szeretem, de ez tetszett :)

Érdekel egy történelmi témájú magyar regény Kőszegről? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3013507963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.