Rettenetes átok elsőre tökéleteset írni, olyat, amiért a közönség szinte megvész. Aztán jön a következő mű, amiért az olvasók széttépik a kiadót, elsőtől utolsó betűig el is olvassák, aztán csalódottan és zavarodottan hátradőlnek: de hát ez nem A marsi.
Ja.
És tényleg nem.

Na. Én is így éreztem, amikor olvastam a Fumax Kiadó gondozásában megjelent Andy Weir művet, az Artemist. Mondtam is a barátnőimnek, hogy csalódott vagyok, bár – hogy önmagam idézzem - elsőtől az utolsó betűig elolvastam a regényt (és ez már nálam legalább hármas osztályzatot ér). Arthur intett, hogy gondoljam át a véleményem, iszonyú nagy a várakozás, de még inkább az elvárás ilyen esetben, amikor az író első műve ekkorát durrant.

Igen, átgondoltam.
Eljutottam az erős négyesig.
Jó erős, izmos négyesig.
Mert Jaaz Basharát, a holdleányt igenis megszerettem, becsülni és jókat kuncogni tudtam rajta. Szegénykém. Pitiáner, nagyszájú és pimasz. Meg konok is. Szarkasztikus beszólásai folyamatosan nevetgélni való muníciót jelentenek a műben. Élete egyik felében saját magának, tapasztalatlanságának és örökösen lázadó énjének  köszönheti nehézségeit, amelyeket tiszteletreméltó makacssággal ugrik meg, addigi élete másik felében pedig mindenféle kispolgári megélhetési nehézségek sodorják a műben az érdekfeszítő végkifejletig. Mindenesetre van az a pénz, amiért még egy Holdleány IS kockázatot vállal, igaz, utána alig bírja rendbe hozni az alapos megfontolás után – 1 másodpercen belül – hozott döntésének következményeit. Mondom, van az a pénz, és komolyan, tényleg. Ne rázd a fejed, neked is van az a pénz, hát még ennek a szemtelen, 26 éves csempészfruskának, aki zsenialitását buta döntései következményeképpen éppen vadul tékozolja és apró pénzre váltja  (jó, ez esetben nem apró pénzre, de érted, nem?).

Adott ugye a Hold, mint élőhely, és ezen belül az Artemis, amely egy 2000 lakosú űrbázis. Már ez magában hordoz némi pikantériát (ne bassz, mondom: Hold, emberek, lakóközösség, munkahely, oxigén meg ha véletlenül elfogy, akkor az elfogyott és ennyi, meghaltál, azannya). Az olvasó előtt különféle filmélményeiből feldereng a holdi táj, gondolatban mindenféle csillogó kupolákkal operál, és Jazz kapcsolati hálójának bonyolultságán töpreng.

Vígjátéki elemeket felsorakoztató mű, amelyben kacagni kell a geggeken, ámulni a kidolgozott tudományos és technikai részleteken (bár, engem ezek sosem érdekelnek különösebben, ergo, ezeket a részeket egészen pici kis ámulás után habozó tisztelettel bár, de roppant határozottan átlapozom / átlapoztam, és igen, A Marsiban IS). Aztán drukkolni az apa-lánya kapcsolat zökkenőmentességéért (nem, nem lesz zökkenőmentes), szorítani a barátság fennmaradásáért (ami fennmarad, de éppen hogy, nagy duzzogva). És maga a nagy durranás, a cselekmény, a „Hold és Jazz saját becses hátsójának megmentése”, a játszmák kis és nagy tétekben, ahol Jazz sorsa ér a legkevesebbet, és találékonyság híján akár az életébe is kerülhetnek pimasz kis húzásai. A regény megmutatja – igen, egyes szám második személyben fogalmazom meg, mert neked is megmutatja, ha értően olvasod -, hogy egyedül szart sem érsz, összefogás nélkül meghalsz. Összefogni pedig csak úgy lehet, ha megjárod a poklokat és előbb szembe nézel önmagaddal ahhoz, hogy megérthess másokat is. Hogy el tudd képzelni, ki, mikor, miért, mit tesz vagy tett. A főhősnek a végkifejlethez muszáj megbirkóznia azzal, hogy néha egyszerűen csak megtörténnek a dolgok, nem ellene vagy érte, hanem csak úgy. Hogy nem mindig fenékig tejfel minden esemény, a legjobb mélyén is ott lapul a rossz és a legrosszabb oldalán is megcsillanhat a megértés szikrája a jó képében. A döbbenet, amit a felismerés okoz: ez azért volt. És tényleg azért volt.

A művet máris elkapkodták filmkészítés céljára, amit meg is értek.
Öööö.. igen. Meg fogom nézni a filmet IS.
Naná: összeesküvések, bűnszövetkezetek, akció, krimi, Hold, és ez a pimasz kis fruska két percenként kacagásra ingerlő szarkazmussal: kell. Jahaj.. ki lesz a főhős? A Zsivány egyes főszereplőjét akarom! Na, na… olvassa ezt valaki, aki érdemben intézkedni is tud a témában?

Amíg leírtam a fentieket, megváltozott a véleményem az osztályzatról is: eléri ez az ötöst.
Simán.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Fumax Kiadó!

A vírus neve empátia, amely világok találkozásánál megmentheti az emberiséget.. önmagától. Érdekel? Kattints!

Kövess minket a Facebookon is!