Szegregált ​pokol

2018. január 10. 07:37 - GReni

Könyvajánló - Novák Andor: Szegregált ​pokol - Zsákutcák

Egy könyv, két történet.
Egy túlságosan ragaszkodó anya, aki halála után sem képes lemondani gyermekéről,
és két szerelem, amelyeknek a halál torkából kell megmenteniük az imádott férfiakat.
Mindez megspékelve kísértetekkel, reményvesztett lelkekkel, halállal, rémülettel...

23517932_869703396537139_3814072441845408542_n.jpg

Gyere vissza hozzám!

Egy elég bizarr anya-fia kapcsolattal indul a történet. A negyven éves Zsolt nemrég temette el édesanyját és mélázik a múlton. Apja a születése után nemsokkal meghalt, így kettesben élte le életét anyjával, Marikával. A nő finoman szólva nem volt teljesen százas, sorra gyilkolta le a környéken élő macskákat, ha véletlenül betévedtek a kertjükbe. Hol méreggel végzett szerencsétlenekkel, hol pedig vízbe fojtotta őket, néha pedig kést vagy fejszét használt.

És mit szólt mindehhez fiatalkorában Zsolt? Normális esetben ezen illene kiakadni, ehelyett ő furcsa izgalmat érzett, amikor kiásta a kivégzett macskák tetemét a kertben és próbált rájönni, hogy az oszladozó jószág kinek a macskája lehetett és mióta pihent a föld alatt.

Egy ilyen furcsa párosnál nem is olyan meglepő, hogy a férfi a nő halála után is hallotta anyját a házukban. Furcsa kaparászások, nyikorgások, melyek rettenetes hallucinációkba kergették a férfit. Beteges egymáshoz ragaszkodásuk a nő halála után is együtt tartja őket. Hogy mennyire? Mutatom:

"Zsolt tudta, hogy anyja nélkül kiapadna az élete, visszás nirvánába fordulna, lelke megszűnne létezni, kietlen porhüvellyé válna a teste, épp ezért abban a kegyetlen pillanatban, amikor valamelyik orvos nyugtatóinjekciót adott neki, mert csak úgy volt hajlandó elengedni anyja holttestének kezét, nemcsak a totalitása tört össze, hanem megfogadta az asszonynak, akiből akkor már eltávozott a lélek, hogy sohasem hagyja magára."

23376282_869593186548160_7029483216284085877_n.jpgNa, a nő halála után sem lett kedvesebb, mint életében volt. Bár időnként felszínre tört a gondoskodó anya, aki szeretettel várta fia születését, de gyakrabban találkozott azzal a szörnyeteggel, akivel fel kellett nőnie. Kínozta Zsoltot, éjszaka sikított, zajongott, szétdobálta a házban a tárgyakat, ezzel az őrületbe kergette az egyébként eléggé unalmas életet élő, zárkózott rendszergazdát. Csak egy elhanyagolt hét éves fiú és egy volt feleség utalt rá, hogy a munkáján kívül is volt valaha élete.

Összességében van egy fura, elmebeteg, bizarr, szadista szellemmami, aki újra anya akar lenni, vissza akarja kapni a fiát, aki egy szerencsétlen, egész életében szörnyű kínokat átélt férfi testben rekedt összetört gyermeki lélek. Olyan beteges volt a kötelék köztük életükben, hogy a nő halála után sem hajlandó elereszteni a fiát.

Ez a történet nekem sok volt. Nem is igazán a sztori, ami valahol a kísértethistória, a horror, a pszicho-thrillerek keresztmetszetén áll, hanem a stílus, a fogalmazásmód. Túl díszes, ami nekem sokszor erőltetettnek tűnt, feleslegesnek, manírosnak. Néhol sikerült olyan kacifántos mondatokat írni, hogy alig értettem mit is szeretne. Bizarr történet a szülői ragaszkodásról, és egy zsákutcából, amibe az a nyomorult életű fiú beleveszett. 

Delírium - Pokoljárás

Ebben a történetben két valóságot ismerünk meg két szerelmespár életén keresztül. Az egyikben Simon és Veronika az életéért küzd az ostrom alatt álló Budapesten, míg a másik egy alternatív, világháborúktól mentes valóság, Sámsonnal és Violettával.

Itt muszáj megjegyeznem, hogy rettenetesen irritált, hogy a jelenben egy fiatal pár olyan fennkölt stílusban beszélget, mintha a 17. századi arisztokrácia tagjai lennének. A háborús vircsaft kellős közepén meg pláne érthetetlen. És sajnos az első történetre is jellemző stílus itt is erősen jelen van. Csak egy példa: szétlőtték a fél várost, Veronika pedig az utcákat rótta a romos házak között eltűnt férjét keresve:

"Az épület tetőszerkezete teljesen megrongálódott, csak gerendák maradtak belőle, a falak azonban álltak. Veronika laikus architektonikai nézete szerint restaurálható, nem szükséges lebontani - hacsak így nem kívánja a végtisztesség. [...] Statikusan a ház a végstádiumát éli: mintha a porhanyós kötőanyag is bizonytalan lenne, hogy meddig bírja tartani a reá nehezedő súlyt."

23621559_872860436221435_7437872344871886007_n.jpgAmi tetszett és ötletesnek találtam, hogy a háborúk terhe nélküli világban szinte minden hasonló volt az általunk ismert valósághoz, de mindig volt valami apró utalás az eltérésekre. Ráadásul a helyszínek, a lebombázott Budapest, a holt lelkek nagyon jól vannak ábrázolva. Ezek a képi elemek kifejezetten tetszettek.

A két történetet azt gyanítom a szerző mély gondolatokkal próbálta megtölteni, hiszen mégiscsak két az életéért küzdő férfi van a középpontban. Simon, aki súlyosan megsebesült és Sámson, aki kómában hever a kórházban. Hát...ez nem igazán sikerült. A szereplők és kapcsolataik is üresek maradtak. Ráadásul kicsit paródiára sikerült, főleg ami a szerelmi szálakat illeti. Nem tudtam nem nevetni, amikor például Simon és Veronika matematikai pontossággal végrehajtott aktusáról ír.

"Simon máris odabent járt.
(mínusz a négyzeten,
reciprok,
síkos meleg.)
-Úgy csináld, ahogyan jólesik.
Veronika összekulcsolta lábát a férfi ütemesen mozgó hátán, ezzel a néma önkénnyel tudatva, hogy meg ne próbáljon elszökni. Simon értett a szerelemhez. Eltalálta az ideális sebességet és szöget ahhoz, hogy mindkettejüknek a lehető legnagyobb örömöt szerezze, Veronika pedig a legtökéletesebb időben tolta feljebb a csípőjét, ami eszményi izom-összehúzódást eredményezett."

Nem lövöm le a történet csattanóját, ha kíváncsiak vagytok rá, el kell olvasnotok. :)

Az első történet határozottan jobban megfogott. Ott sikerült érzéseket megmozgatnia bennem a szerzőnek, remélem inkább az a vonal lesz jellemző a későbbi írásaira, és finomítva a stílusán a kevesebb több elve felé lépegetve fog fejlődni.

novak-andor-szegregalt-pokol-zsakutcak.jpgKöszönöm szépen Novák Andornak a lehetőséget, és hogy egy dedikált példánnyal ajándékozott meg.

A borítóképre kattintva elérhetővé válik a szerző hivatalos Facebook oldala.

Kövess minket Facebookon!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3313534779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása