Azt lehet hinni, hogy az író mindig önmagáról és környezetéről ír. 
(Amúgy igen.) 
Minden író minden könyvében benne van kicsit. 
De mennyire? Mennyire Szabó Magda  Szabó Magda Az ajtóban?

Tegnap este a Duna Televízión Szabó Magda azonos című könyvéből írt forgatókönyv alapján készült filmet néztem, Az ajtót, Szabó István rendezésében. Főbb szereposztások: Helen Mirren (Emerenc), Martina Gedeck (Magda) Eperjesi Károly (Tibor).

A film remek. Kitűnően vegyíti a drámai pillanatokat a szökőévenként megengedő, de még inkább felengedő Emerenc és az entellektüel csigaházba vissza-visszahúzódó Magda között. Értelmiségiként megértem Magdát és hajdani parasztlányként helyeslem Emerenc néhány felvillanását. Mondom: néhány felvillanását.

Az örök bűntudatos, sérült mentalitású Emerencét, aki keménysége mögött elképzelhetetlen szenvedések húzódnak. Aki a maga istene mögül kikandikálva köp minden istenre, még a sajátjára is. Akinek minden fekete vagy fehér. Akit bosszant minden fölösleges rítus, így a nagy péntek marhasága is. Megérez halált, hazugságot, nem tisztel könnyeket, diplomákat és pátoszt sem. A kötelesség mindhalálig megszállottja, a másikhoz való hűség utolsó szalmaszálát is behajtani igyekszik. Aki szeret, az ölni is képes, osztja meg felfedezését Magdával. Ölni, hogy a másik ne veszíthesse el emberi méltóságát. A cselekedet az árulások árulása, az elkövető pedig áruló. Bármit meg lehet bocsátani, de ezt nem.

Magda, az írónő? Kényes fényes, másik világban élő, háziasszonynak csapnivaló, embereket bedobozoló és papírra kiokádó személy, akinek világos, körülhatárolt elvei, elméletei, rítusai és kulturális elefántcsonttornyai vannak, amelyeket Emerenc néhány keresetlen mondattal megfelelő helyére lök. Magda pedig szenvedve, viszolyogva, önmagától elámulva - tűr. Benne van ebben a tűrésben a mindenek feletti szükség: Tibor nem egészséges, nem is túl sikeres, Magda keresi meg önmaguk fenntartásához elegendő összeget, írnia kell, és semmi ideje, de még inkább semmi kedve sincs ahhoz a mindennapi ismétlődő mókuskerékhez, amelyet a hatalmas polgári háztartás vezetése és önmaguk ellátása igényel. Ezenfelül benne van a kényszerű tisztelet Emerenc konoksága, különcsége, gerincessége és különleges látásmódja iránt.

Ahogy haladunk a cselekménnyel, és majdnem mindegy, hogy a könyvet olvassuk, vagy a filmet nézzük, úgy válik egyre szimpatikussá Emerenc, de csak percekre, mert a következő mondatával már agyon is üti az előző  pillanat lágyságát. Magda vonalassága, hagyománytisztelete, munkája, elvei, pátoszossága eltörpülnek Emerenc gyakorlatiassága nyomán, és átértékelteti mindenkivel a saját életéhez fűződő viszonyát. Kényelmetlen kérdések kezdenek mozogni az ember fejében: Emerenc minden pokrócossága mögött ott húzódhat az az igazság, amit senki más sem volt képes eddig megfogalmazni? Hogy a társadalom elvárása és elismerése életmódunk iránt nem is jelent néha semmit az egyén tükrében vizsgálódva?

Szabó Magda

Ki Emerenc és ki Magda? Meggyőződésem, mind a kettő Szabó Magda. A cselekménybeli Magda konok kálvinista, hagyományok tisztelője, az emberek gyűjtője és kényelmes felhasználója. Emerenc pedig az írónő lelkiismerete, aki látja hagyományokba belemerevült énjét, és pontosan tudja, hogy valamihez, bármihez az ésszerűségen felül ragaszkodni butaság, hogy az emberek bedobozolása és kedve szerinti előhúzása kegyetlenség, hogy élni csak úgy lehet, ha a környezetünkben élők emberi méltóságának megőrzése megelőzi, ha kell, a Kossuth-díjat is.
Pedig a jó író kegyetlen és bárkit felhasznál a könyvéhez.
Ezért író.
Ettől jó író.
Ezért ül minden társaságban képzeletbeli noteszával, és úgy látod, hogy részt vesz a beszélgetésben, de aki kicsit is írói lelkületű, az tudja, hogy éppen legújabb könyvébe gyűjti az elhangzott párbeszédeket, kedve szerint meghúzva vagy kibővítve.
Szólopók.
Minden író szólopó és minden író dobozol.

Szabó Magda pedig Az ajtóban zseniálisan megírta.. önmagát. 
Önmaga alteregóit.
Szeretem a könyveit.
Szeretem az írónőt, Szabó Magdát.
Egy percig sem szerettem volna együtt élni a magánember Szabó Magdával.
Szeretem? Gyűlölöm? 
Nem vagyok én Emerenc, hogy válaszoljak a kérdésre.
Vagy mégis? 
Nos, akkor meg nem kötöm az orrodra.
Mert ez a válasz csak az enyém.
Te meg ötöld ki a magadét.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadójánál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

„Hajolj felém, tanulj meg 
engem, próbáld meghallani 
csepp hangomat”
Igen, ezt is Szabó Magda írta.
Érdekel? Kattints!

Tetszik, amit olvastál?