Szigorúan szabados viszonyok

2018. február 07. 07:34 - Carbonari

Könyvajánló - Constantinus A. P.: 2221

nok_1.jpg

Mit szólnál állami szinten a nőuralomhoz? 
Kiráz tőle a hideg, vagy kellemesen beleborzongsz? 
Netán mind a kettő? 
Akkor vedd kézbe ezt a párkapcsolati utópiát, 
hogy képet kapj egy  elképzelt (lehetséges?) jövőről.  

Nemrégiben jelent meg a veszprémi Vitis Aureus Kiadó gondozásában Constantinus A. P.-től (ami feltételezésem szerint Kállai Szilárd írói álneve) a 2221 című párkapcsolati utópia. 

Érzed a finom vibrálást? Párkapcsolati utópia.
Még élénken emlékszem a fiammal egy vitára, ahol végső konklúzióként azt vágtam a gyerekemhez: ha a világot nők irányítanák, sokkal élhetőbb lenne minden!
Khm.... ha fenntartásokkal is, de még mindig állom ezt a kiszólásomat. Ha nem is így, nem is akkor, nem is ott, de mégis. Főleg elolvasva Constantinus A. P. utópiáját.

Röviden a cselekmény. Európában járunk, 2221-ben. A bennünket ma sújtó migrációs nyomás a múlté, nők maroknyi csoportja két évszázada kidolgozta a földrész megmentésének egyetlen lehetséges és keresztülvihető módját: matriarchátus. A rendszer főként a lakosság elöregedését és kihalását előzte meg azzal, hogy a társadalom állami szinten átvette a polgárok és a jövő nemzedék nevelésének és fenntartásának gazdasági feladatait, hatalmi szempontból kizárólag a nő oldalára helyezkedve. Nincs házasság, egy nőnek bármely kapcsolatából származhat gyermeke, a több gyermek nagyobb tisztességet és jólétet eredményez az egyén számára. A férfi a továbbiakban a társadalom számára nem több, mint nemző és védelmező feladatokat ellátó másodrangú személy, egy nők uralta hatalmi helyzetben. A férfiak sem járnak rosszul ebben a konstellációban, mert akárhány kapcsolatuk lehet, senkit sem kell eltartaniuk, senkihez nem kell hűségesnek maradniuk. Sőt, kapcsolatban a másik lényének tartós birtoklása furcsa és büntetendő két évszázaddal később. Mindent megkap mindenki, amely kényelemhez, biztonsághoz és jóléthez szükséges: cserébe "csak" pár szabályt kell betartani.constantinus.png

Ryan Martinovitz kiemelt polgár ebben a létben, ami nem csoda: Ryan Minden Anyák Anyja, a donna fia, ehhez méltó elismerésekkel és megbecsülésekkel. A nők uralma alá tartozó Nagydoyeni Hivatal felelős titkára, ahhoz illő arroganciával és diplomáciai készségekkel. Mindennel  meg van elégedve, a rendszer számára a létező rendszerek legjobbika, egészen addig, amíg egy üzleti ügy össze nem sodorja a külsős Irina Steinhauserrel. Irina olyan népcsoport tagja, amely az ortodox párkapcsolati rendszert tartja a társadalom számára egyedül üdvözítőnek. Ryan-t nyíltan agymosottnak nézi, a Matriarchátusra pedig, mint államformára, gyanakvással tekint.

Most mondjam, hogy egymásba habarodtak? Mondom.

A Matriarchátus azonban nem nézi jó szemmel ezt a kapcsolatot, még ha futó lenne, hagyján, de tartósként  isten őrizz, és pláne nem kedveli, ha ennek folyományaként egy kiemelt polgár kezdi megvakargatni a felépítmény alapjait képező elveket. Ne feledjük, itt a tartós párkapcsolat bűnös magatartás! Ryan kiesik a nőuralom kegyeltjének státuszából, még ha ideiglenesen is.
Ekkor kezdi felfedezni a réseket a rendszeren, és nagyon nem tetszik neki, ami alantas állampolgárként tárul elé: a lehallgatások rutinszerűsége, a mélyben húzódó egyenlőtlenségek léte, a lázadások megnyilvánulásai, a  Matriarchátus történelmének vélhető meghamisítási lehetősége. Mire visszakerül a csúcsra, minden és mindenki megváltozni látszik.

Vajon a nők urai lesznek-e ezeknek a változásoknak? A szükségszerűség elfedi-e a rendszer hiányosságait és visszaéléseit az emberi jogokkal? A cél szentesíti-e az eszközt? Mi lesz hőseinkkel? Megússzák-e a megúszhatatlant? És ha igen, milyen áron?

A történet folytatásért könyörög, és remélem, hogy lesz is belőle valami. Ugyanis - minden hibája ellenére  - letehetetlen. Egy éjszaka abszolváltam 400 oldalt, aztán másnap mellétettem a maradék százast. Ez eleve árulkodó, hogy - tudom, ismétlem magam - letehetetlen a kötet. Ugyanakkor nem tudom elhallgatni a mű kivitelezésének gyengeségeit. Egyrészt a - nem túl sok - pongyola szóhasználat rettenetesen zavaró és lehúzza hozzáértő szemében a mű színvonalát, sőt, pár kirívó helyesírási hibával is találkozni lehet olvasás közben (utólagos betoldás, ami sosem került a szerkesztő szeme elé?). Ha a kötetnek volt rendes szerkesztője, aki ért a szakmájához, akkor az írót kárhoztatom, mert tuti, ő nem engedte eléggé meghúzni a történetet, ami így erősen túlírttá vált. Már pedig, kedves Constantinus, ebben a műfajban nincs az írói álnevéhez hasonló császári önkény: a Felső Írói Múzsa és az áramló írásmódszer is imád locsogni (mert ez a dolga), és szakember feladata erre rámutatni, aki ebben az esetben a szerkesztő. Nem elég megírni a történetet, a könyvkiadás is mesterség, amit fél seggel (már bocsánat) nem lehet megfelelő színvonalon űzni. A szerkesztőn túl rögvest itt a második észrevételem: papírnyomtatásban dicséretes a takarékosság, ám érteni is kell ahhoz, milyen minőségű papír hogyan fog viselkedni az olvasó kezében. Ennek a vékonyságú fedlapnak tilos fület legyártatni: kézben tartva olvasás közben minduntalan visszahajlik. Állandóan küzdöttem vele, amíg szitkozódva fel nem keltem kényelmes ágyamból, és négy darab gémkapoccsal nem rögzítettem azokat a fránya füleket elől-hátul. Az általánosnál valamivel kisebb betűk sem tesznek jót a kiadó hírnevének.

Az író első könyves, kikhez is hasonlítsam, hogy az olvasónak fogalma legyen, mit várhat a könyvtől? Olyan, mint Scalzi, de a humora nélkül (így is remek), és mint Görgey Etelka Csodaidők, Időcsodák könyvei, csillagközi távolságok nélkül.
Amolyan kell nekem könyv.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, hamar és kedvezménnyel hozzájuthatsz!

konyv_4.jpg

 

A cikkben a kép a szerzőt ábrázolja.


Kövess minket a Facebookon is!

Érdekel egy család titokzatos tündöklése és bukása? Akkor kattints!

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6912682179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vipera01 2018.02.10. 00:55:16

Nem kell 200 évet várnunk erre. Svédországban, Nagy-Britanniában, Kanadában és az USA-ban már most is közel itt tartanak, hogy a nőknek (de csak a feministáknak) automatikusan igazuk van, és mindent hozzájuk kell igazítani.

Jossarian 2018.02.10. 12:09:30

Meg egy parazita "iro". Merle Vedett ferfiak, mond neked valamit muveletlen blogger?

Jossarian 2018.02.10. 12:09:54

Cenzurazol is? Hat persze, hisz penzt kapsz, hogy reklamozd a selejtet...

Jakab.gipsz 2018.02.11. 12:09:57

Nő uralom, a páviánoknál is bevett szokás, a vezérhím csak addig, vezér amíg a szexuális teljesítményének a csúcsán van, majd a "hölgyek" leváltják.

Viszont a törzs védelmét a kiöregedett hímek látják el, nem pedig a fiatalok.

Ez persze így logikus, (nekik), mind ez azt bizonyítja, hogy a száraz logika még nem kultúra.

masada 2018.02.11. 16:43:21

Ugyanmár! Két számot se tudtok megkülönböztetni pl. 1221 vs. 2221

Carbonari 2018.02.12. 11:17:45

@masada: :))) ezt elírtam, bizony, elírtam. Örülök, hogy észrevetted, javítottam is. Köszönöm szépen, hogy szóltál.

Carbonari 2018.02.12. 11:20:44

@Jossarian: Hmmm... a kérdés sokkal bonyolultabb.... akarod látni a számlát róla, hogy saját beszerzés? :)))))))))

Nekünk nem fizetnek a kiadók azért, hogy írjunk a könyveikről. (Sajnos:)))) kis tűpénznek jó volna.
süti beállítások módosítása