A dinók között viselkedni tudni kell

2018. május 10. 00:18 - Carbonari

Könyvajánló - Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

I. világháború, Somme-offenzíva, mitől robbant fel egy hadikórház?
Naná, megtudjuk.
Középkori Anglia, milyen volt a westminsteri apátság eredeti alapja?
Mindjárt megmondjuk.
Krétakor, mire használta a T-Rex azt a nevetséges első keze-lábát?
Sima ügy, megy ez nekünk.

Igen, már mondtam, hogy felfedeztem magamnak a Metropoliten Média kiadóját, és szorgalmasan hozom befelé ebbéli restanciámat. Nemrégen olvastam az Embercsempészeket, előtte az Új Pompejit, most pedig az Egyik átkozott dolog a másik után került sorra Jodi Taylortól.

Hm, képzeljétek el, hogy ezt a nagyszerű történelmi sci-fit sorra visszautasították a szerző által megkeresett kiadók. Most komolyan? Mindenütt valami szemellenzős figura ítélte úgy, hogy de vacak ez az egész, dömpingje is van vagy mi lehetett? Elolvasta ezt / beleolvasott ebbe a bírálók közül valaki is? Vagy unott közönnyel csak a szinapszist dobták félre? Mert eredeti, nem szokványos megoldásokkal operáló, pörgő, szuper, bántó élek nélküli, humorral teli sci-fi szögezett székhez (ágyhoz), amíg el nem olvastam elejétől végéig, extra lapozások nélkül. (Tudod, amikor unod a szöveget, a leírást, és a haladjunk már jegyében csak átfutod a szöveget - a következő párbeszédig.) Akkor kaptak a fejükhöz a kiadók, hogy bejön ez, emberek, amikor az Amazonon vinni kezdték a cuccot, mint a cukrot.

A szerző, Jodi Taylor

Mert naná, hogy sokak érdeklődésére számot tarthat, amikor pikáns és érdekfeszítő tényekre tehetünk szert, amikor van egy időgépünk, amely képes a múltba (és csakis abba) visszaröpíteni minket, és mindenféle spekulációk helyett tényekkel és adatokkal kitölteni a történelmi hiányosságokat.

A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet egy ódon épületben foglal helyet, és kevesek kiváltsága tudni, hogy mi is folyik ott tulajdonképpen. Persze, amely intézménynek ennyi dolgozója van, ott óhatatlanul felüti fejét a saját konkurencia, miért lenne ez másképpen itt?
Madeleine Maxwell fiatal, feltörekvő történész, akit jó sorsa ebbe az intézménybe vezet. Múltjáró lesz és központi figurája a kötetnek, aki igyekszik, nagyon igyekszik, lojális és vad, hirtelen haragú és becsületes, egy pofonért meg nem ugrik a szomszédba, ha már másképpen nem tud szabadulni. Jodi Taylor lendületes humorral segíti át főhősét a rázós eseményeken, játszódjon az az I. világháborúban, a középkorban vagy éppen a krétakorban.

Mi pedig, olvasók, rágjuk a körmünket, hogy ne már, tényleg? Eeeez de ciki! és akkor ha az úgy volt, miért lehetett ez meg amúgy? És komolyan elmeditálunk ezen a problémán, holott az egész csak fikció, kitaláció, de olyan jó elmerülni benne újra és újra. Az egész egy könnyű, szórakoztató mű, amely különféle intrikákkal fűszerezve tartja fenn a nagyérdemű érdeklődését, olyannyira, hogy a kötet befejezésekor már nyúlna is a következő részért.

Ne várj nagy sci-fit, őrjítő leírásokkal, hanem egy könnyed, pörgő, képeit folyton változtató kellemes kikapcsolódást, amelyet minden hibája ellenére nem lehet letenni.