Hatalmon vagy? Hazudni fogsz. 
Akarsz, nem akarsz, hazudnod kell. 
Különben elvesztél. 
Még azelőtt elvesztél, mielőtt valami jót tennél. 
De milyen ez a kisemberek szemszögéből?

A Kossuth Kiadói Csoporthoz tartozó Noran Libro Kiadó híres arról, hogy értéket közvetít, akkor is, ha nem mindig éri meg anyagilag, ha csak kevés avatott ember látja meg kiadványaikban azt a pluszt, amely sosem teszi bestselleré a könyvet, ugyanakkor mégis letehetetlenné varázsolja a kötetet, mert nekünk és rólunk szól. Külön öröm számomra Szabó Illés tollából olvasni egy olyan történetet, amely végre színekkel is képes ábrázolni 1956 történéseit. A mű címe: Szénszünet.

Egy kiskölyök szemén keresztül nézzük végig ennek a drámai, borzongatóan félelmetes eseményeknek a leiratát, amely kacagtatóan egyszerűvé színezi át 1956 forradalmi eseményeit. A hősök hősök, a kisemberek pedig kisemberek, esendők, saját életüket, saját családjukat féltik a vérzivatarban. 

A hős bármit feláldoz, önmagát, javait, de ugyanezt teszi mások életével és javaival. A tribünökről, amikor 1956-ot ünnepeljük, sosincs szó arról, hogy a Névtelen Senki szétlőtt lakását mikor és ki újította fel, hogy ő és családja hol lakott addig, amíg bérleményét, tulajdonát lakhatatlanná tette a forradalom. A Névtelen Senkit simán meg lehetett ölni, senki sem indított érte vendettát: így járt. A tribünön állva kap egy félmondatot: és emlékezzünk a forradalom névtelen mártírjaira. Megkérdezte tőle valaki is, hogy akart-e mártír lenni? Érdekel valakit, hogy ő csak egy kiló kenyérért állt sorba és tett az egész forradalmasdira? Érdekel valakit, hogyan nevelődtek fel nélküle a gyerekei? Érdekel-e valakit, hogy van mit veszítenie, azért nem hősködik?

Gothár Péter Megáll az idő c. filmjének is kamaszok állnak középpontban

Tudjuk-e, hogy hősök nemcsak teremnek, hanem a körülmények is azzá tehetik őket? Hogy nincs más választásuk, mint hogy hősök legyenek? Hősök kisemberekből is lesznek. Azokból a kisemberekből, akik utolsó leheletükig védik a családjukat, a lakásukat a forradalmároktól IS, és csak akkor nemesülnek hősökké, amikor már nincs más választásuk, az orosz tankok a gyári hősök miatt már rájuk is irányozzák a csöveket. 

A kisemberek azok, akik a bőrükön érzik, hogy minden kormánynak hazudnia kell, 1956-ban meg pláne. Hogy minden kormány olyan nagyban, mint a család feje kicsiben. Hogy most erre jut, arra meg nem. Hogy most ezt lehet, azt meg nem. És akkor sem, ha megfeszülsz. De amíg a családodban hatalmi szóval elintézed, hogy fiam, erre nem jut és kész, addig egy kormány sem mondhatja azt a tribünről néptömegeknek, hogy bocs, de erre nem futja vagy azt lépést nem lehet meglépni.

Ja, hogy egy kormány ne hazudjon? Ez a kérdés merőben fölösleges, és csak az gondolja így, vagy fogja fel hazugságnak, aki még életében nem kényszerült arra, hogy két vagy több rossz közül válasszon - de nemcsak hogy válasszon, hanem azt megfelelően kommunikálja is. Azaz beadja a lázongó feleségének, hisztis anyósának, stb., hogy márpedig ez így lesz, mert nem lehet másképpen. Vajon miért csak feketék és fehérek középiskolás korral bezárólag a tanított irodalmi és történelmi tények, gondolkodtál már ezen? Miért nem tanítják meg az árnyoldalát is a hősöknek? Megmondom: mert semmi szükség rá, hogy a kisemberek is árnyaltan legyenek képesek gondolkodni. Semmi, de semmi szükség rá. Még kérdeznének, belevakkantanának a dolgokba, átlátnának és összefüggésekben gondolkodnának. Az pedig árt. Minden hatalomnak, pártállástól függetlenül.

Gárdos Péter Szamárköhögésében is gyerekek élték meg 1956-ot

Hogy is lehetne a nagy tömegeknek Petőfit szavalni, ha mindenki tudná, hogy ez a hős lélek amúgy csapodár, felelőtlen,  lázongó, forró fejű ifjonccal párosult, aki csak azért vehette feleségül Szendrey Júliát, mert az megbocsátotta neki félrelépését; aki halálosan megsértődött, hogy ő, a hős nem kell követnek? Ki hinne Jean-Jacques Rousseau magasztos filozófiájában és politikai eszméiben, ha tudná, hogy úgy verte a gyerekeit, mint ló a répát? Nem, ilyeneket csak felsőoktatási intézményekben oktatnak, ott kapnak színeket az irodalmi és történelmi tények. A kisemberre nem tartoznak ilyesmik. Jobb, ha ártatlan. Szavalja csak szívből a Talpra magyart.

A kisemberekre csak az tartozik, hogy át kell engedni a lakását a forradalmárnak. Hogy tűrnie kell a házmester tetű feljelentéseit és akkor is vigyorognia kell előtte, ha a pokolba kívánja mindenestől. A kisember megpofozza a fiát, ha eltűnik a forradalom idején, mert félti, mert tudja, hogy ilyen időben az élet olcsó, a golyó nem válogat, és inkább most és itt sírjon a pofon miatt a gyerek, mint ő sírjon azért, mert a gyermeke megnyomorodott  a harcokban vagy meghalt. A kisember felesége az ingaórát menti, a kisember az életet. A kisember érti, tudja mi az a harc, de amikor ki is mondja, érzéketlen tuskónak bélyegződik. Igen, a normalitástól eltér a racionális gondolkodás élet-halál kérdésekben, erről nem tehet senki. 

Ezekről a kisemberekről szól a regény. Róluk, akik levonulnak a pincéikbe a harcokkor, akik Rendkívüli Vécéhasználati Szabályzatot gyártanak, akik a pince mélyén biztos, ami tuti, bemondják a kontra ultit, akik megosztják a spirituszfőzőt egymás között, akik határozottan érzik, hogy elcsúsztak a hangsúlyok, hogy nem lehet biztosan tudni, ki a jó és ki a rossz, akik félnek, félnek a lövöldözésekkor, akik kiborulnak a felfordulástól, de még jobban unják az egészet, és szinte mindegy, hogy  mi lesz, csak legyen már valami, lehetőleg lövöldözés nélkül, mert ..élni kell. Mert az élet menni akar tovább.  Ahogy lehet.

És miközben olvastam, nagyokat mosolyogtam, mert az egész groteszk és nagyon emberi. A kiskölyök szeme kivételes aspektusból világít rá igazságokra és a felnőttek nagy játszmáira. Most, ahogy végigfutottam az írást, rádöbbentem, hogy rettenetesen komor lett. Mert rettenetesen komor az időszak, amiről szól. Hiába nevettet az író, hiába marad meg a polcomon a könyv, mert kell és mindenkinek a polcán szeretném látni, hogy lásson és értsen, lássa és értse, hogy a hatalom tribüneiről mindig csak fekete-fehér filmet várhat, a színesek pedig szabadon, de mégis rejtve, lopva fedezhetők fel, azokért mindenkinek egyenként kell megküzdeni. Mert mondd már meg nekem, melyik átlagember fog felvenni egy egyetemi jegyzetet a témában...?
Igen, helye és ideje van a tribünöknek, de ezek a tribünök a színes-szagos valóság nélkül mit sem érnek. 
Ez a mű pedig a valóság.
Sőt: VALÓSÁG.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Noran Libro Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket a  Facebookon, hogy ne maradj le róluk! Sosem tudhatod, mikor bukkansz olyasmire, ami neked gyöngyszem.

1945 és más történetek - érdekel? Kattints!