1935-ben született, mint az első ultrarövidhullámú rádióadó

2018. május 17. 00:04 - Carbonari

..avagy póóóótolhatatlan zeneszámok, édes kincsem...!

jani.jpgAki 1935-ben született, az ugyanúgy otthon van az orsós magnó kezelésében, mint a pendrive-ra való felvételben. Oké, nem általában, sok nyolcvanhárom évesre ez nem jellemző, de azért nem is ritka, mint a fehér holló.
Nem hiszed?
Van nagy képernyős, modern tévénk, és még képcsöves bumszlink is, amely miatt az én 1935-ben születettem folyamatos tárgyalásban van a tévészolgáltatóval, hogy amikor ki kell cserélni a szolgáltató boxát, akkor igenis, fontos, hogy rendelkezzen a készülék scart csatlakozóval...

Van nekem egy drága emberem, aki 1935-ben született. Mellette élek, van közöttünk harminc év a javára. Figyelem az öregedését, nézem, ahogy minden napnak  megtalálja az örömét - meg a bosszúságát is, amelyek főleg a technológiai vívmányok kapcsán adódnak legtöbbször. Élete eddigi utolsó húsz-harminc évében elrohant mellette a harmadik ipari forradalom, benne a telekommunikációval. Mindene a zene, pontosan képben van az ötven évvel ezelőtti sztárokkal éppen úgy, ahogy napjaink zenéjével is. Igen, pontosan tudja, ki az a Rihanna, Antonia, Pápai Joci, meg hagyjál békén, én ugyan többre név szerint nem emlékezem.

Amikor született, 1935-ben, Németországban akkor jelentik be, hogy elkészítették az első működő ultrarövidhullámú rádióadót. Csupán egy éves volt, amikor a francia R. Valtat bejelenti szabadalmát egy kettes számrendszerben dolgozó számítógép elvére. Négy éves korában Walter Schottky leírja a félvezetőkben létrehozott pn-átmenet effektusát és ezzel az elektronikai félvezető elemek, mint például a diódák, tranzisztorok vagy az integrált áramkörök célirányos előállításához lerakja az elméleti alapokat. Tizenegy éves, amikor radarösszeköttetés keletkezik Újpest és a Hold között. Tizenhét évesen kézen-közön keresztül hall először arról, hogy az NSZK-ban a Siemens cég megkezdte az országos telefontávhívás bevezetését. Huszonöt évesen azzal szembesül, hogy szovjet és amerikai műholdak tömege lepi el az eget. Harminchat évesen arról olvas, hogy Puerto Ricoban üzembe helyeznek egy 340 méter átmérőjű rádióteleszkópot, amely képes üzenetet adni a világűrbe. A holdra szálláskor harminchét éves. Negyvenöt évesen szembesül a szélesebb hullámsávú telekommunikációval (videotex, teledata, teletext, faxmile újságok, szövegek és képek együttes továbbítása), ötvenöt éves korában pedig azt látja a híradásokban, hogy a finommechanikai gyártástechnológia és a mikroprocesszorok tökéletesedése következtében tovább folytatódik a miniatürizálás a híradástechnikában. Innentől aztán nincs megállás! 
Sosem gondolta volna, hogy napjainkra a fentiekben felsorolt sok vívmány, és igen, a holdraszállás is eltörpül amellett a telekommunikációs robbanás mellett, amelyet az eddigi utolsó húsz-harminc évében megtapasztalt.

És hogy mit jelent mindez a gyakorlatban?
Imád a kütyüivel "játszani". A szobája tele van ezernyi technikai cuccal, van Tesla B100-as orsós magnója, Orpheus Hifi Stereo rádiója, Sony PS-LX431-es lemezjátszója, és ezek mind össze vannak kötve egy, nem, két bazi nagy hangszóróval. Igen, mindegyik működőképes, mindegyikhez van orsós cucc, bakelitlemez is, és évente tízszer-húszszor nosztalgiából be-bekapcsolja egyiket, másikat (a rádióját szinte minden nap). Természetesen a lemezjátszó és az orsós magnó olyan alapzajos, hogy ihajla, de ez nem szempont ilyenkor. Mert, mondja nekem, édes kincsem, póóóótolhatatlan zeneszámok vannak rajtuk, pótolhatatlanok! Legalább a rádió rendesen szól, annak nincs alapzaja. Jó, nem nagyon van alapzaja, egyezzünk ki ebben, oké?dscf1386.JPG

Orpheus Hifi Stereo rádió és Tesla B100 orsós magnó

Ezen kívül a következő technológiai lépcsőt képviselik a kazettás magnói - igen, a tavalyi év nagy projektje a "kazettás magnó kell nekem" volt -  kettőt is kellett vennem, sőt, a másodikért sovány malac vágtában ügettem el (vissza) Dunakeszire, az Auchanba, mert édes kincsem, ezeket már nem gyártják és főleg! nem javítják sehol, arra a tizenöt évre, amit még gondolok élni, kiszolgálnak, mondja. Ugyanis addig kábé 20-30 évvel ezelőtt vásárolt kazettás magnói voltak, kb. 150 felvett kazettával, amelyeket állandóan (napi szinten) hallgat (póóótolhatatlan zeneszámok, érted). Féléves gyakorisággal pedig befőttesgumizta (!!!) a régen elszakadt ékszíjat, ami természetesen fél év múlva már újra megadta magát. Amikor legutóbb javíttatni vittem Aszódra, a szerelő kategorikusan megmondta, hogy nincs alkatrész hozzá. Sőt, azt is hozzátette, hogy kezit csókolom, fizetek magának, ha többet nem hozza ide... A régi készülékeket nem engedi kidobni, mert és ha alkatrész kell, és véletlenül jók lesznek??? Hogyne, bólintok ilyenkor nagyot nyelve és minden takarításkor szentségelve.dscf1387.JPG

Sony PS-LX431-es lemezjátszó

Ugyanide tartoznak a VHS kazettás lejátszó-felvevő gépei. Van vagy három, de természetesen csak egy működik, az is speciális tudás alapján: leveszi róla a fedelet, valamit matat rajta, beindítja, nem megy. Megint matat rajta, nem  megy. Aztán megint, de közben rá is olvas, és végre működni kezd. Persze, ezeken is póóótolhatatlan, satöbbi, és a szerelő Aszódon arról tájékoztat, hogy kezit csókolom, fizetek, ha.. satöbbi.

Óriási technikai ugrást jelentett életében a DVD felvevő-lejátszó. Óóóóriásit! Több száz lemezt vett tele a televízió műsorából, amikor tavaly tönkrement a Samsung gyártmányú komoly felvevője. Elvittem a budapesti Váci úti szakszervizbe (mégiscsak komolyabb, mint az aszódi szerelde, gondoltam), de a technikai fejlődés itt is elszaladt a készülék felett, és a szerelő közölte, hogy nincs alkatrész a javításához, és kezit csókolom, fizetni is hajlandó vagyok magácskának, ha... satöbbi. De édes kincsem, sopánkodott a hírek hallatára drága Jánosom, póóótolhatatlan.. satöbbi, ezért sovány malac vágtában vettem két vadonatúj Samsung lejátszót, hogy legalább a meglévő lemezeit le tudja játszani, mert póóótolhatatlan, satöbbi. És ezek remélhetőleg kiszolgálják élete végéig.dscf1389.JPGdscf1383.JPG

 

 




                                                                         

Múlt és jelen egy házban, a VHS és DVD lejátszók meg a bumszli képcsöves tévé, és a modern nagy képernyős lapos tévé, legújabb műsorszolgáltató box és pendrive-ok

Hogy mégse maradjon dvd felvevő nélkül, egyik barátnőm megszánt eggyel, Yamada márkájú, és kábé akkor lehet elmenni a gyári kezelési útmutatóján, ha letesszük a földre és rálépünk. Minden napunk (jó, majdnem minden napunk) úgy kezdődik jó éve, hogy Jani élménybeszámolót tart a Yamada működési rendellenességeiről. A nyomorult olyan, mint egy szeszélyes szépasszony: allűrjei vannak, szépen kell vele beszélni. Lehetőleg csak Verbatim lemezt lehet beletenni, a többivel esze ágában sincs működni, és naná, hogy nem ez a nóta vége, hol csak viháncol rajtunk, máskor makrancoskodik, és amit felvett, se vette fel. Vagy ilyesmi.

Blu-ray-ünk nincs és ha rajtam múlik, nem is lesz, hagyjál vele békén, de egy okosórára már kacsintgatok...

Egyértelmű, hogy napjaink vívmányai sem hagyják hidegen ezt az embert. Úgy kezeli a Youtube-ot, mint én a mixeremet, a laptopján pasziánszozik (egészen pontosan Fekete Özvegyezik), visszanézi kedvenc tévéműsorait, politikai híreket olvas, a nagy képernyőjű tévéjéről pendrive-ra vesz fel zenéket, de mély tisztelettől áthatva pislog az okostelefonomra és egyértelműen elhatárolódik tőle. Mondjuk, ha ismeretlen helyen vagyunk, imádja a térképet rajta, ahogy navigálom (érdekes, egyszerre vezetni és tájékozódni nem tudok, de ha csak az egyiket kell csinálni, minden oké).janika.jpg

Semmi különös, csak a szokásos matatása a tévirányítókkal, khm... távirányítókkal, amelyek gyakran makrancoskodnak a kezében - mert az ujjai érzékelése már nem a régi, gyakran félrenyom, pedig nagyon igyekszik. Ilyenkor aztán morog, hogy ilyesmi is csak vele történhet meg, meg mi az, hogy nem érzékel az ujja. Azzal szoktam ijesztgetni, hogy beviszem egy elfekvőbe, csak öt percre, hogy szétnézhessen, aztán jövünk is ki onnan, csakhogy tisztában legyen azzal, mit jelent az, amikor csak vitaminokat szed, gyógyszert meg semmit, és na bumm, akkor mi van, ha az a legnagyobb baja, hogy az ujjai már nem a régiek.

Néha megjegyzem neki, hogy minek vesz fel ennyi zenét, miért a sok magnó és VHS kazetta, mikor ott az internet, az azonnali hozzáférhetőség, de nem hagyja magát. Édes kincsem, és ha véletlenül nincs internet?! Meg jó, jó a laptop, de én nagy képernyőn szeretem ezeket nézni, hallgatni. Magyarán nem született bele az információk azonnali fogyaszthatóságába, és él a gyanúperrel, hogy szolgáltatótól függeni veszélyes dolog.

Hát így tengetjük mi a kis életünket a technikákkal. János mellett elszaladt a harmadik ipari forradalom, és itt állunk a Tesla orsós magnótól a laptopjáig, meg az én okos telefonomig. Amíg az orsós magnó, az Orpheus rádió meg a lemezjátszó még mindig kifogástalanul működik, addig a legújabb technikák folyton bedöglenek. (Ugyanez áll a 40 éves mélyhűtőnkre, a 30 éves automata mosógépre is, hibátlanul teszik a dolgukat) Nem akarom azt mondani, hogy régebben minden kütyüt egy életre gyártottak, a mostaniakat meg a fogyasztói társadalomnak 10 évre, de... érted, na.
Így van ez, emberek.

Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebook-on is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9113953288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.