Shakespeare új köntösben

2018. május 29. 00:01 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Shakespeare drámák III.

Nádasdy Ádám évekkel ezelőtt kemény fába vágta a fejszéjét: elkezdte újrafordítani Shakespeare műveit. A Magvető pedig ráharapott a témára, hiszen az évszázadok óta töretlenül népszerű drámaírró halhatatlan művei mindig megtalálják a maguk közönségét. Nádasdy fordításai megtalálhatóak tetszetős, egy-egy drámát tartalmazó kiadásban is, de gyűjteményes kötetekben is. Mai "áldozatom" a Shakespeare drámák harmadik gyűjteményes kötete.

Ez a gyűjtemény öt drámát tartalmaz a brit szerzőtől: A velencei kalmárt, a Lear királyt, a Szeget szeggelt, és a IV. Henrik első és második részét. Ezek közül korábban nem olvastam más fordításban a Szeget szeggel és a IV. Henrik műveket, a legtöbb feldolgozásban pedig a Lear királyt láttam-olvastam, talán ez mondható az öt közül egyik kedvencnek is. 

Shylock, vagyis A velencei kalmár története a legkevésbé sem kötött le, annak ellenére, hogy egy olyan ellentétről szól, amely sajnos napjainkat is meghatározza. Komédiaként van feltüntetve, de mint több Shakespeare-komédia, ez is inkább tragikomédia, mint más. Azokon pedig ritkán tudok szórakozni. Egy rakás utálatos, szerencsétlen ember, akik mondvacsinált okokból gyötrik egymást.
A Lear király viszont egészen másról szól, fájdalomról és veszteségről, a jó és a rossz, a fekete és a fehér harcáról, egy olyan harcról, ahol nincs győztes, ahol mindkét fél elbukik. Belegondolva szerintem nem is volt sosem olyan harc, semmilyen értelemben, amelyben nem bukott volna el mindkét fél. Vagy szó szerint, vagy átvitt értelemben. Ez a mű egy ilyen örök igazságot mesél el egy ősi kelta monda nyomdokain. 

Lear király egy 2008-as filmfeldolgozásban, a címszerepben Ian McKellen

A Szeget szeggel egy igen megosztó darab, legalábbis számomra. Műfajilag nem igazán besorolható, de komikus és tragikus elemeket is bőséggel használ, miképp az élet is. Mégis, egy kifordított, teljesen életszerűtlen Bécset fest elénk, ahol a hangsúly a hatalmon, annak visszásságain és képmutatásán van. 
A IV. Henrik pedig egy hamisítatlan királydráma, az első részben a király uralkodásának első éveit, az ellene szövetkező nemeseket és a fiát ismerjük meg, leginkább a léha Falstaffot. A második rész azonban két szálon fut, egyik oldalon az erkölcsös és rendszerető Henrik, másik oldalon a gátlástalan Falstaff, és a végén e két figura alakja Henrik fiában, V. Henrikben egyesül.

The Hollow Crown, egy 2012-ben induló sorozat, melyben IV. Henrik szerepében Jeremy Irons, fiáéban, a későbbi V. Henrik szerepében pedig Tom Hiddleston látható

Egy fordító munkája kicsit olyan, mintha újraírná a szöveget. Különösen igaz ez versfordítók esetén egyébként, ott van pl. egyik kedvenc versem, William Blake-től A tigris, amelyet Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc is lefordított. Egészen más ritmusú és hangulatú a kettő, és igazából nem tudok dönteni, melyik tetszik jobban, vannak sorok, melyek az egyiktől, és vannak, melyek a másiktól inkább. Nádasdy Ádámot már megszerettem, mint költőt, és nem is olyan régen megszerettem, mint Shakespeare-fordítót. Mert újra hozzányúlni egy ilyen nagy valaki ennyire ismert szövegeihez, és bizony, sok esetben sokkal jobb, "maibb" a fordítása, mint a korábbiak. Aki szereti e darabokat, annak ajánlom, hogy ismerkedjen meg velük ebben a fordításban is. Egészen más élmény.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Érdekel Nádasdy búcsúja? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9713999398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása