A felejtés és az emlékezés könyve

2021. január 29. 07:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Ylva Østby, Hilde Østby - Titokzatos memória

Mit nevezünk emlékeknek? Hol tároljuk őket? Miért felejtünk? A könyv többek között ezekre is keresi a választ, miközben megismertet érdekes orvosi esetekkel és történetekkel.
1_306.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Egy eltűnt lány, egy kihűlt ügy és egy bosszúra éhes tinédzser

2021. január 28. 07:48 - GReni

Könyvajánló - T. R. Ragan: Holtsúly (Lizzy Gardner 2.)

Egy tinédzsernek húsz éve nyoma veszett, egy fiatal túlsúlyával küzdő nő már fél éve nem adott életjelet magáról. Mi köti össze őket? A kiváló magánnyomozó, Lizzy Gardner, akinek közben egy súlyos traumát átélt fiatal lány is megnehezíti a mindennapjait.

17882625_uy1400_ss1400.jpg

Könyvmolyképző Kiadó pszichothrillereket felvonultató gyűjteményében megjelent T. R. Ragan Lizzy Gardner-könyvek sorozatának második kötete, a Holtsúly. A sorozat első részében, megismerjük a főszereplő Lizzy Gardnert, akinek egy súlyos trauma után kellett helyreráznia az életét. Tizenhét éves korában egy pszichopata sorozatgyilkos elrabolta, majd hónapokon keresztül fogva tartotta, terrorizálta, de a lány talpraesettségének és lélekjelenlétének köszönhetően megszökött. Ám itt nem ért véget kettejük története, melyet megismerhettek az első részben. Ha még nem hallottál a sorozatról, íme egy kis ízelítő:

A ​pók fogságában

A harmincas évei elején járó Lizzy az elszenvedett trauma után úgy döntött mások védelmének szenteli az életét. Sikeres magánnyomozóként építgeti karrierjét, mellette pedig önvédelmet tanít és próbál felépülni a Pókember okozta traumából. A magánélete is kezd sínen lenni, Jareddel is jól mennek a dolgaik, amint Lizzy is rászánja magát, még akár össze is költöznek. Aztán ott van Hayley, akit nem engedett el szem elől, munkát adott neki az irodában. Viszont Hayley nem tudja elengedni a múltat és bosszút forral.

Közben beesik egy meló: Carol Fullerton két évtizeddel ezelőtt eltűnt. Csupán az elhagyott autóját találták meg egy kaliforniai országút mentén. Azóta senki nem hallott róla, az ügyet már rég lezárták. Édesanyja, Ruth rákban haldoklik és mielőtt az élete véget ér, utolsó kétségbeesett próbálkozást tesz, hogy megtudja mi történt a lányával. Felbéreli Lizzy-t, hogy járjon az ügy végére.

Emellé egy másik üggyel is megbízzák. Felkeresi Andrea Kramer az irodájában, mivel húgának fél éve nyoma veszett. Minden megtakarítását kivette a bankból és felszívódott. Andrea nem hiszi, hogy húga szó nélkül lelépne, gyanítja, hogy eltűnéséhez köze van a gurujának, aki a lefogyásban hivatott neki segíteni.

Carol ügye lehetetlen küldetésnek tűnik. Már húsz éve is alig volt információ a rendőrség kezében és már azok a nyomok is régen kihűltek. De Lizzy és két asszisztense minden követ megmozgat, ami közben csontvázak hullanak ki a szekrényből.

A regényben gyakorlatilag három történet van, az egyik Hayley bosszúja, a másik kettő pedig a két nyomozás. Gondoltam ezek majd valahol összemosódnak, hogy érdekesebbé váljon a dolog, de Lizzy és a két lány volt az egyetlen közös pont bennük.

Ez a könyv egy sorozat második kötete, de epizódos, így akár önálló regényként is megállja a helyét. Ettől függetlenül érdemes sorban olvasni, hogy jobban megértsük Lizzy-t és Hayley-t. Már csak azért is, mert az első kötet látványosan jobb volt, mint ez. Ott jó volt a történet és lendületes a mesélés. A szerző stílusa még mindig jó, de ez a könyv most nálam valamiért nem nyert. Általában szeretem a rövid fejezeteket, de itt annyira feldarabolódott a sok szál miatt a könyv, hogy nem tudtam igazán elmerülni benne.

Ott volt a két nyomozás. A gurus sztori még egész érdekes, de sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni és a vége olyan hirtelen összecsapottnak tűnt. Aztán ott van a kihűlt ügy, ahol a végén szintén érdekes fordulatot kaptunk a szerzőtől. Közben pedig egy-egy szeletet kapunk Lizzy párkapcsolati vívódásából, a két asszisztens, Hayley és Jessica kardoskodásából, de ami egyértelműen a legérdekesebb vonal volt a regényben: Hayley bosszúhadjárata. Durva amiket ennek az alig tizennyolc éves lánynak át kellett élnie. Az első részben olvasott szörnyűségek után nem annyira meglepő, hogy ő maga is szörnyeteggé vált.

cf5asouwyaa6u90.jpegA sorozat eddig megjelent részei (Forrás: twitter.com/TRRaganAuthor)

Bár ez a rész nem szippantott be nagyon, a sorozat következő epizódja fülszöveg alapján érdekesnek ígérkezik. Meglátjuk, hogy a kiadó bevállalja-e a folytatást is. Ha igen, kíváncsian várom.

8427_b1_1.jpgKöszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fordította: Tóth Enikő Mária

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.

Kövess minket Facebookon is!

Szereted a borzongást? Ismerj meg más szuper Kristály pöttyös könyveket is! Kattints!

Szólj hozzá!

A zene elvesztésének és újra megtalálásának története

2021. január 27. 07:52 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Robin Wallace: Beethovent hallani

 Milyen érzés elveszíteni a hallásunkat? És milyen akkor, ha a zene a mindenünk? Egy könyv Beethovenről és Barbara Wallace-ról, akiket két dolog kötött össze: a siketség és a zene szeretete. 

2_139.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Ha bealkonyul a Fények Városában…

2021. január 25. 07:25 - GReni

Könyvajánló - Don Alfon: Hosszú éjszaka Párizsban

Kémek, politikai játszmák, korrupció, emberrablás, gyilkosság. Egy rossz kézbe került információ és egy tucat holttest egyetlen éjszaka alatt a fények városában.

43619hd.jpg

Don Alfon egykori izraeli hírszerző debütáló regénye, a Hosszú éjszaka Párizsban egy akcióban gazdag, izgalmas kémregény. Közel 450 oldal, mégis csupán 28 órát ölel fel a kötet. Rövid, pörgős fejezetek, rengeteg akció, államtitkok és egy izraeli üzletember, akit elrabolnak Párizsban a Charles de Gaulle reptéren.

Egy speciális, hírhedt izraeli hírszerző egység feladata lesz, hogy kitalálja miért rabolták el a fickót. A 8200-as egység frissen kinevezett vezetője, Zeév Abadi épp Párizsban van, amikor az események zajlanak, segítségére pedig a helyettese, Oriana Talmor van, aki többezer kilométerről, Izraelből próbál részt venni a nyomozásban.

Alfonnak sikerült egy intelligens kémregényt írnia, amelyben az érzelmek is szerepet kapnak. Megismerjük a szereplők motivációit, kémregényhez hűen pedig a politikai légkör is végig feszült. Sokáig mi is csak a sötétben tapogatózunk, még akkor is, ha Abadi hamar rájön, hogy mi lehet az üzletember eltűnésének hátterében. Elsőre úgy tűnik, hogy önszántából távozott. Találkozott egy titokzatos szőke nővel, akivel beszálltak a liftbe, de onnantól gyakorlatilag nyoma veszett. Egyetlen felvételen sem bukkannak fel többé.

Az ügyet felkapják a helyi hatóságok is. A párizsi rendőrségen dolgozó Jules Léger felel a reptéri biztonságért. Az izraeliek nem könnyítik meg a dolgát, de a feszültség csak fokozódik, amikor egy újabb utas tűnik el a reptéren. Már csak egy hajszál választja el őket egy nemkívánatos diplomácia válságtól.

Apránként kapjuk az információkat mindkét országból. Egyre több kérdés merül fel. Például az is gyanakvásra ad okot, hogy az egység vezetőjét váratlanul menesztették alig valamivel a reptéri incidens előtt. Vajon az események összefüggenek?

Abadi és Talmor olyanok, mint a tűz és a víz. Míg Abadi szereti a kezében tartani a dolgokat, az irányítást, közben rejtélyes és van egy sötét oldala is, addig Talmor forrófejű és határozott, de kiváló szövetségesekké válnak ebben a kialakuló káoszban.

Egy érdekes, izgalmas, sötét történet gyilkossággal a kémek világában, mindez megspékelve egy csipetnyi humorral. Van itt minden, ami szem szájnak ingere. Kémszervezetek, korrupció, gyilkosság, emberrablás, titokzatos bázis a sivatagban, még egy titkos kínai szervezet is felbukkan, miközben sorra bukkannak fel a holttestek. A kémek élete paranoiával van tele és ezt a hangulatot tökéletesen adta vissza Don Alfon.

A történet nagyon sokrétű. Nem is tudom igazán, hogy ez kémregény vagy inkább politikai thriller. Legyen inkább mindkettő. Akadnak apró hibái, de debütálásnak parádés, a műfaj rajongóinak szerintem tetszeni fog. Remélem hallunk még róla. Abadi és Talmor párosa megérne még pár regényt.

cover-big.jpgKöszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak!

A kötet elérhető kedvezményes áron, a borítóra kattintva. 

Fordította: Babits Péter

Kövess minket Facebookon!

Utolsó befutók

Ügynök a terepen, avagy a Brexit és John le Carré

A KGB és az ő Fecskéi

Szólj hozzá!

Fasiszta hazugságok és alternatív igazságok

2021. január 24. 07:43 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Federico Finchelstein: Fasiszta hazugságok

Szeretjük azt gondolni, hogy a múlt század derekán a fasizmusnak leáldozott, és nem is jöhet el többé. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

1_30.png

Tovább
4 komment

Egy idegen civilizáció első nyomai

2021. január 23. 07:08 - GReni

Könyvajánló - Avi Loeb: Földönkívüli - Egy idegen civilizáció első nyomai

"...a mérhetetlenül nagy űrben és a világegyetem élete során léteztek vagy léteznek-e más intelligens civilizációk, amelyek a miénkhez hasonlóan felfedezték a csillagokat, és bizonyítékokat is hagytak az erőfeszítéseikről?"

avi_loeb_foldonkivuli_b1.jpg

Léteznek földönkívüliek? Ez egy olyan kérdés, amivel mindenki találkozott már életében és rendkívül megosztó téma. Ha engem kérdeztek, hatalmas nagy gőg lenne azt gondolni, hogy egy univerzumban, ahol több százmilliárd galaxis található, a Föld lenne az egyetlen olyan bolygó, ahol gondolkodó, intelligens lények, életformák, civilizációk léteznek. Ez a téma tudományos körökben is rendszeresen vitákat generál.

Legutóbb egy 2017-es esemény okozott fennforgást. A Harvard egyik elismert csillagásza, Avi Loeb állt elő egy elmélettel, miszerint a Naprendszerünket egy fejlett földönkívüli civilizáció látogatta meg. Földönkívüli - Egy idegen civilizáció első nyomai című kötet január 26-án a világpremierrel egyidőben jelenik meg magyar nyelven is az Agave Könyvek égisze alatt.

Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy ez a könyv lebilincselő. Volt szerencsém megjelenés előtt elolvasni, ami úgy nézett ki, hogy egy csütörtök reggel nekiültem és aznap el is olvastam. Megosztó, izgalmas, érdekes, provokatív. Egy könyv, amely arra készteti az olvasót, hogy álljon meg egy pillanatra, nézzen fel a csillagos égre és legyen merész, kíváncsi és, ami a legfontosabb: nyitott az újra. Imádtam!

szerzo_portre_loeb_avi_lres.gifAvi Loeb a Harvard egyik legjobb csillagásza, akit nem mellesleg az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere között említ a TIME magazin. Szakmai karrierjét az univerzum iránti kíváncsiság jellemezte. A Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője, a Harvard Black Hole Initiative (BHI) alapító tagja, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ Elméleti és Számítástudományi Intézetének igazgatója, a Breakthrough Starshot Initiative vezető kutatója, az Amerikai Tudományos Akadémia fizikai és csillagászati elnökségi testületének elnöke, a jeruzsálemi Héber Egyetem Einstein: Visualize the Impossible elnevezésű digitális platformjának egyik vezető tanácsadója, valamint az elnöki természettudományos és technológiai tanácsadói kar tagja Washingtonban. 

„Vannak, akik nem fogadják el annak lehetőségét, hogy más civilizációk is léteznek” – nyilatkozta Loeb a New York Post-nak. – „Úgy vélik, különlegesek és egyediek vagyunk. Azt hiszem, ez egy előítélet, amelytől meg kellene szabadulnunk.”

A szerző ebben a könyvben bemutatja hipotézisét, mely szerint a 2017. október 19-én a Naprendszerünkön keresztülszáguldó objektum, az 'Oumuamua névre keresztelt jelenség nem lehetett aszteroida. Szerinte egy távoli, földönkívüli civilizáció fejlett technológiai eszköze. Egy idegen civilizáció első nyoma. Tizenegy napig volt megfigyelhető ez az objektum, ebben a könyvben pedig az ezekben a napokban gyűjtött adatok elemzéseiről és az általuk levont következtetésekről olvashatunk. Minden tudós egyetért abban, hogy különleges volt ez az objektum és számos furcsaságot figyeltek meg, ami alapján felállítottak számos tudományos hipotézist.

Hawaii egyik csúcstechnológiás teleszkópja rögzítette a látogatót. A tudósok számos elhaladó aszteroidát, üstököst vizsgálnak folyamatosan. Eleinte az 'Oumuamua is egynek tűnt a sok közül, de ahogy elemezték az adatokat, egyre több furcsaságra figyeltek fel, s végül arra jutottak, hogy egyik sem, hanem valami ami a csillagközi térből érkezett.

Az ember évezredek óta folyamatosan kutatja a környezetét. Jobb életet keresünk vagy egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk. A végeredmény pedig az, hogy magát a bolygónkat is egyre jobban megismerjük és sokat kacsingatunk a világűr felé. Felmerül a kérdés: ha léteznek más civilizációk, vajon ők is ugyanezt teszik? Kimerészkednek az ismert világukból, hogy valami újat keressenek?

Nem könnyű a tudósok élete. Számos kérdés, amelyek általában újabb és újabb kérdéseket hoznak maguk után és rengeteg közülük megválaszolatlan marad. Ezt Avi Loeb ötletesen fogalmazta meg:

"A tudomány olyan, akár egy detektívregény, és ebben a közhelyben az asztrofizikusok számára egy csavar is rejlik, a tudományos nyomozómunkának ugyanis nincs még egy területe, ahol a léptékek és a koncepciók ilyen változatosságával találkoznánk. Az érdeklődési területünk kronológiailag az ősrobbanással kezdődik, és az idők végezetéig tart, miközben azt is elismerjük, hogy az idő és a tér relatív fogalom. Kutatómunkánk a legkisebb ismert részecskék, a kvarkok és elektronok szintjéig hatol, ugyanakkor az univerzum pereméig terjed, és – közvetve vagy közvetlenül – mindent érint a kettő között."

Mindenki megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokra vágyik. Főleg, amikor ilyen "elrugaszkodott" gondolat lát napvilágot, hogy a közelben járt egy földönkívüli életforma. De ilyesmi sosem lesz a kezünkben. Van tizenegy napnyi adat és bizonyíték, mely több kérdést hagyott maga után, mint választ. A tudománynak nincs más lehetősége, mint hipotézist állít fel. Eleinte maga a szerző is azt gondolta ez csak egy üstökös, de aztán a tudományos közösség jelentős részével együtt ráncolni kezdte a homlokát az adatok elemzése közben. Csillagközi égitest mivoltának köszönhetően egyre több tudóst kezdett el érdekelni, aminek köszönhetően egyre több adat állt rendelkezésükre, s ezáltal egyre több anomáliát tártak fel.

_oumuamua_aszteroida_1.jpg

Az 'Oumuamua utáni detektívmunka alatt rengeteg izgalmas kérdés merült fel. Hogy néz ki? Az égitestről nem volt és nincs is pontos kép, de többek között az alapján, hogy miként tükrözi vissza a napfényt, kirajzolódik egy kép a kinézetéről. Azaz, jelen helyzetben két variáció a legvalószínűbb. Mindkét esetben extrém formájú és kicsi, öt-tízszer olyan hosszú, mint amilyen széles és vagy szivarszerűen hosszúkás alakú vagy palacsintához hasonlóan lapos. Az előbbi lett a legelterjedtebb megjelenítési formája, melyet láthattok a fenti fantáziarajzon.

Lássuk a furcsaságokat: az alakja egyáltalán nem szokványos, kicsi és furcsa, aztán szokatlanul fényes (ha esetleg kisebb, mint amire a tudósok becsülik a méreteit, akkor példátlan a fényvisszaverő képessége), nincs gázképződés,  olyan gyorsan mozgott, hogy nem tudta magához húzni a Nap gravitációja, de ami a szerzőt arra késztette, hogy jobban elmerüljön a témában és sok kollégájával szembemenjen hipotézisével, az ‘Oumuamua útjával van összefüggésben. Az egyértelműen látszik, hogy útja egy részét a Nap körül tette meg, viszont nem olyan pályán mozgott, amilyenen pusztán a Nap gravitációs erejének hatására várható lett volna. De arra nincs magyarázat, hogy miért az eltérés. Hogy ez miért kulcsfontosságú, arról részletesen olvashatunk a könyvben.

A szerző nem csupán saját hipotéziséről beszél, hanem sorban felvázolja más tudósok különböző elméleteit, feltételezéseit arra vonatkozóan, hogy mitől furcsa ez az objektum. Ezeket sorban meg is cáfolja a tudomány segítségével. Mindegyik hipotézis nagyon érdekes a cáfolatukkal együtt. Élvezettel olvastam, ahogy próbálták megfejteni a világ különböző tudósai ezt a különös rejtélyt.

Közben azt is megtudjuk mikor kezdett el Loeb professzor a földönkívüli civilizációk lehetőségével foglalkozni. Egyre jobban érdekelte a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e. Az ezzel kapcsolatos munkájáról is rengeteg izgalmas információ található a könyvben. Emellett többek között arról is mesél, hogy kozmológus kollégájával miért és miként kezdtek el hallgatózni a világűrben. De azt is őszintén leírja, hogy bizarrnak találja, hogy a földönkívüli intelligencia keresésével foglalkozó szervezetet, a SETI-t milyen gyanakvás övezi, pedig nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy máshol is kifejlődtek intelligens létformák, s velük civilizációk. A földönkívüli élet iránti ellenállást sok tudós konzervativizmusának tartja betudhatónak. Pedig ezeket a számokat látva, nagyon is jogos a hipotézis, hogy van élet a Földön kívül is:

"A Tejútrendszer több tízmilliárd Föld nagyságú bolygónak ad otthont, ahol hasonló a felszíni hőmérséklet, mint nálunk. Mindent egybevetve, galaxisunk kétszázmilliárd csillagának nagyjából egynegyede körül kering a Földhöz hasonlóan lakható bolygó, amelyek felszíni körülményei lehetővé teszik a folyékony víz megjelenését és az általunk ismert élet kémiai feltételeinek kialakulását. Ha vesszük ezt a rengeteg bolygót – ötvenmilliárdot csak a mi galaxisunkban! –, ahol az életet a Földhöz hasonlóan lehetővé tevő körülmények jellemzők, akkor nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy máshol is kifejlődtek intelligens lények.

És most csak a Tejútrendszeren belül található lakható bolygókkal számoltunk. Ha ehhez hozzáadjuk az univerzum megfigyelhető részében lévő galaxisokat, akkor a lakható bolygók száma zettára (trilliárdra), vagyis 1021-re nő – ez több, mint ahány homokszem van a Föld tengerpartjain. "

lightsail-planetary-society-artist.jpg

Olvashatunk a Starshotról is, ami szintén megérne egy komplett könyvet. Tömören összefoglalva (de mindenképpen érdemes utána olvasni máshol!) néhány elkötelezett tudós és pár őket támogató milliárdos (az alapítók között volt Yuri Milner, Stephen Hawking és Mark Zuckerberg) közös projektje, ami arról szól, hogy egy kamerával felszerelt fényvitorlát küldjenek a Földről a legközelebbi naprendszerbe, az alfa Centauriba, hogy lássuk van-e arrafelé élet. Mivel pont ezen dolgozott Loeb professzor, amikor itt járt az 'Oumuamua, felmerült benne a gondolat, hogy mi van, ha egy földönkívüli civilizációnak is hasonló gondolata támadt és a furcsa égitest valójában egy fényvitorla, melyet egy idegen civilizáció küldött, hogy feltérképezze a mi naprendszerünket. A fenti képen erről látható egy fantáziarajz.

Az erről szóló tanulmányt a média nagyon felkapta, imádták, mindenki izgatottan fogadta, ám a tudóstársadalom nem repesett érte, ők óvatosabban reagáltak. Minden ismert lehetőséget megvizsgáltak, de nem jutottak előrébb. Rengeteg volt az anomália, mégsem mertek nyitottabbak lenni és más oldalról megközelíteni a dolgot. Ragaszkodtak hozzá, hogy természeti jelenség, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Mitől más ez a hipotézis, mint az, hogy idegen civilizációra utal? Ha engem kérdeztek: semmiben. Ha viszont ez a hipotézis igaz, az megváltoztatja a gondolkodásunkat. A változástól pedig sokan félnek. Mert ez azt jelentené, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intelligens faj az univerzumban. Rendkívüliek vagyunk, de nem egyediek. Ezt sokan nem lennének képesek elfogadni. Ami szerintem inkább izgalmas, mint probléma. Ma csak egy szűk réteg foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, de a szerző bízik benne, hogy a fiatal tudósok mernek kíváncsiak lenni és nem nyomja el őket a konzervativizmus.

"A fiatalság nem biológiai kor kérdése, hanem egyfajta hozzáállás. Ez teszi hajlamossá az egyik embert arra, hogy új frontokat nyisson a természettudományos felfedezések terén, míg a többiek megpróbálnak a tradicionális határok között maradni. A tudóssá válás gyakran azzal a privilégiummal jár, hogy az ember fenntarthatja gyermeki kíváncsiságát, és megkérdőjelezhet indokolatlan elképzeléseket. Csakhogy ez a lehetőség nem sokat ér, ha nem használjuk ki. A konzervatív tudományos közösség széles köre hisz abban, hogy az intelligens élet valószínűleg csak a Földre jellemző egyedi jelenség, tehát idő- és pénzpazarlás lenne mesterséges jeleket keresni az égen, vagy halott civilizációk hulladékait a világűrben. De ez maradi gondolkodás. A kutatók legújabb nemzedékének olyan teleszkópokhoz van hozzáférése, amelyek a feje tetejére állíthatják ezt a gondolatot."

A kötetben az elmélet mellett arról is olvashatunk, hogyha a hipotézis helytálló, annak milyen következményei vannak. Hisz egy ilyen felfedezés a természettudományokra, a fajunkra, a vallásokra és a bolygónkra is hatással lenne. De arról is ír, hogy hol érdemes kutatni földönkívüli élet után és milyen típusú életformát érdemes keresni. Vagy, hogy milyen hangokra kell odafigyelni, melyek a világűrből érkeznek.

Kifejezetten tetszett, hogy nemcsak a különös látogatóról olvashatunk a kötetben, hanem számos szakmai érdekesség kutatási folyamatokról, eszközökről is helyet kapott. Ráadásul egy nemzetközileg elismert tudós múltjába és jelenébe is bepillantást nyerhetünk. Elmeséli miként nőtt fel és hogyan vált szenvedéllyé, hivatássá az életében a tudomány, az asztrofizika és az űrkutatás. Nagyon olvasmányos és bár akad benne szakzsargon, mégis közérthetően fogalmaz. Számos olyan gondolatot oszt meg az olvasókkal, amely gondolkodásra ösztönöz. Kicsit irigylem a diákjait, egy ilyen professzor mellett öröm lehet órákra járni.

avi_loeb_fo_ldo_nki_vu_li_b1_1.jpgA kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Fordította: Farkas Veronika

Kövess minket a Facebookon is!

Az univerzum is átállt a sötét oldalra?

Csillagképeskönyv

Mit tegyél, ha felfal egy fekete lyuk?

77 komment

Bullshit munkák

2021. január 20. 07:43 - GReni

Könyvajánló - David Graeber: Bullshit munkák

"Értelmetlennek ​érzed a munkádat? A lelked mélyén úgy érzed, semmi szükség arra, amit csinálsz? Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?" 

fokep_96.jpg

A tavaly elhunyt David Graeber anarchista antropológus volt, aki oktatott a Yale-en, majd utolsó éveiben a London School of Economics professzoraként dolgozott. Néhány éve megjelent egy tanulmánya, ahol először írt az olyan munkákról, amelyeket észre sem venne a gazdaság, ha eltűnnének. Aztán kiderült, hogy sokkal több van a témában, mint egy esszé, ezért megírta a Bullshit munkák című könyvet, melyet a Typotex Kiadó hozott el a magyar olvasóknak.

Mi az a bullshit munka Graeber szerint? Az olyan munka, aminek a létezését még az azt végző ember sem tudja igazolni, de úgy kell tennie, mintha lenne értelme, ettől kamu az egész. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, nem azokról a munkákról van szó, amire sokan azt mondják, hogy szar, mert például megterhelő, mert rossz a főnök, mert rosszak a munkakörülmények, stb. Azokról a munkákról van szó, amelyek teljesen feleslegesek és, akik végzik ezt pontosan tudják is. Ezek, ha eltűnnének egyik napról a másikra, észre se vennénk a hiányukat.

A kötetben hét fejezetben olvashatunk érdekességeket a témában, melyeket rengeteg kutatómunka és számos beszélgetés alapozott meg. Először részletesen leírja, hogy mik is azok a bullshit munkát, milyen csoportokba sorolhatóak. Ezt követően megismerjük a bullshit munkák öt csoportját: biodíszletek, hiénák, kármentők, alibimunkások és hajcsárok.

Mielőtt tovább haladtam a könyvben, elgondolkodtam, hogy vajon melyik kategóriába, mi tartozhat. Javaslom ezt mindenkinek, érdekes és elgondolkodtató játék. A biodíszletnél az első gondolatom az elegáns hotelekben fellelhető liftesfiú volt. Tudjátok, amelyiknek semmi más dolga, mint köszönni a vendégnek, megkérdezni hányadikra megy és megnyomni a gombot. Ez nyilván presztízskérdés a hotelnek, de az átlagember szerint tökéletesen felesleges. Elég szomorú világ az, ahol valaki nem képes megnyomni egy gombot. Jól tippeltem, Graeber is említi ezt a munkakört ebben a kategóriában.

Ezt követik a hiénák. Az agresszív, de szerintem felesleges (és bosszantó) munkákat tippeltem ide, mint például a telemarketing és ezúttal is talált. Ami viszont meglepett, de nagyon is jogos, hogy a szerző ide sorolja többek között a nemzeti fegyveres testületeket. Az országoknak azért kell hadsereg, mert a többi országnak is van. Ha senkinek nem lenne, máris nem lenne szükség rájuk. Ott a pont. A hiéna kategóriában dolgozók többnyire úgy érzik, hogy nincs társadalmi hasznuk. Szomorú lehet, ha valaki így éli a mindennapjait. De ebbe a kategóriába tartoznak a filmes utómunkával foglalkozók is részben vagy időnként. Mert például egy látványos autós üldözés jelenetét elkészíteni szuper érzés, izgatottan készítik és büszkék az eredményre. De amikor táskákat kell eltűntetni vagy egy hajkoronát kell fényesebbnek mutatni, az már kimeríti a bullshit kategóriát szerintük is.

Elérkeztünk a harmadik típushoz: kármentők. Ide minden olyan munkakör beletartozik, ahol a főnök elront valamit és a beosztottnak kell feltakarítani utána. Ha ez egyszer-egyszer előfordul még oké, de van, akinek főállásban az a dolga, hogy mások után próbál rendet tenni. Sok helyen például még mindig nehézségekbe ütközik a digitális rendszerre való átállás, automatizálás. A szerző beszélt olyan emberrel, akinek annyiból áll a munkája, hogy táblázat formájában olajkutakról érkező információkat átmásoljon egy másik táblázatba.

Az alibimunkásokról nekem azonnal az állami szféra jutott eszembe. Nem is tévedtem. Ebben a kategóriába azok tartoznak, akiknek csak azért hoztak létre egy pozíciót, hogy a szervezet képes legyen igazolni, hogy szándékában áll valamit megcsinálni, miközben valójában nem.

És el is érkeztünk az ötödik csoporthoz, ezzel pedig a hajcsárok két típusához. Az egyik a tipikus középvezető, aki sokszor azt sem tudja, hogy mi is a munkája. Kiosztja a feladatokat, amiket egyel magasabb szintről kap, de tudja jól, hogy nélküle is tökéletesen menne a munka. A másik típus a károsabb, akit bullshitgenerátornak is neveznek. Felesleges munkaköröket talál ki és még be is hajtja a dolgozókon. Ennél a résznél sikerült meglepnie az egyik interjúalanynak, aki egyetemi dékánként érezte úgy, hogy bullshit munkát végez, amit két évig tudott csak elviselni.

Vajon az ember teremt értéket a munkájával? Sokan reflexből vágják rá, hogy igen. De vajon hányan vannak, akik magukba nézve, őszintén tudják ezt mondani? A legtöbb esetben a bullshit munkát végzők boldogtalanabbak. A szerző arról is beszámol, hogy milyen erkölcsi és pszichológiai következményei lehet, ha valaki a bullshit munka csapdájában vergődik. Az ijesztő a kötetben, hogy megmutatja Graeber, hogy a kapitalizmus hajnala óta a bullshit munkát folyamatosan növekednek, de mára ez társadalmi problémává nőtte ki magát. Miért?

"A gazdaságok világszerte egyre inkább a semmi gyártására ráálló gépezetté váltak."

David Graeber nagyon érdekes témát dolgozott fel és jó stílussal teszi mindezt. Számos interjú pedig megismertet velünk rengeteg értelmetlen munkakört és azt is, hogy milyen káros hatásai vannak a bullshit munkáknak, valamint, hogy miért beszélnek erről oly kevesen és keveset, de arra is lenne ötlete, hogy miként lehetne a bullshit munkák politikai hatásait megváltoztatni.

graeb110_medium.jpgKöszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!

A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.

Fordította: Boross Ottilia

Kövess minket Facebookon!

Anyák és kamionsofőrök

Antropológiai állandók az olvasásban - avagy a gondolati csapdák hasznossága

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása