Néhány hónapja nem kicsit meglepődtem, amikor kiderült, hogy ismerek baseball játékost. Pláne olyat, aki itthon játszik. Az első reakcióm az volt, hogy el kell vinnie egy meccsre! Imádom a sportokat (na nem annyira űzni, mint nézni, de értitek :D ). Pár hónapot ugyan várnom kellett, de eljött a nap, szeptember 17-én célba vettük a óbudai Antonio Morua Arénát, ahol a 20 éve minden évben megrendezésre kerülő Duna Kupán izgulhattunk a magyar válogatottért. Hagyományosan az alábbi három résztvevővel zajlott a rendezvény: Ausztria, Szlovákia és Magyarország. A játéknak minden évben másik ország ad helyet, idén miént volt a megtiszteltetés.
Az utunk az Arénába kalandosra sikerült. Mivel a terv az volt, hogy hot-dog és sör, mert ugye ez dukál a szurkoláshoz, kerékpárral indultunk párommal, hogy aztán a helyszínen találkozzunk a barátokkal. Murphy dolgozott erőteljesen, egész héten szép napos idő volt, persze, hogy hétvégére beborult. Sebaj, fel a bringára és irány a város túlsó vége. 14 km-es utunk alatt néhol szemerkélt az eső, gondoltuk az még nem vészes. Óbudára érve kicsit elbizonytalanodtunk, hogy merre is kell menni, de éljen a 21. század és az okostelefon, a GPS kisegített minket. Már éppen elértük az Arénát, mikor szó szerint leszakadt az ég. Közel és távol sehol semmi, ami alá menekülhettünk volna az eső elől, néhány perc alatt úgy festettünk, mint akik épp a zuhany alól ugrottak ki. Szerencsénkre meleg volt, később még a nap is kisütött, így megúsztuk megfázás vagy rosszabb nélkül.
Szemügyre vettük a pályát, ilyet eddig csak tévében láttam, főleg amerikai filmekben, szóval mikor megérkezett az erősítés az volt az első kérdésem, hogy az USA-ban is ekkora pályán játszanak-e, mert nekem kicsinek tűnik. Meglepett a válasz - hiszen nem épp egy baseballról híres ország vagyunk -, hogy ez az első, nemzetközi szabályoknak is megfelelő budapesti baseball-pálya. Bár azért hozzátette, hogy a profiknak 30 m-el nagyobb területük van, mert ők azért nagyobbat tudnak ütni.
A baseballról sokat nem tudtam, de amikor játékosokkal ülsz a lelátón ezzel nincs is semmi gond, van akit lehet zaklatni a kérdésekkel. Eleinte még azt terveztem, hogy majd jól kiokosodom az internetről a szabályokat illetően a meccsek előtt, de végül odáig jutottam csak a témában, hogy megnéztem a Moneyball (Pénzcsináló) című filmet. Mikor ezt elmeséltem a srácoknak jót mulattak rajtam, majd közölték, hogy legalább már tudom, kit mennyiért lehet eladni. Aztán jött az okosítás: dobásnál mikor van ütő és mikor dobóhiba, séta, bázisok, hazafutás, stb. Nem állítom, hogy mindent tudok a játékról, de határozottan többet, mint korábban. Közben egy-egy ütés után hallod a kiabálást, hogy LABDAAAA, olyankor nem árt felfelé nézni, mert nem lehet kellemes, ha az a fából készült csoda telibetalál. (*Egy szemfüles ex-játékos figyelmeztetésére egy kis kiegészítés: kemény gumiból/parafából, gyapjúból és bőrből készül a labda, köszönjük - a szerkesztő.)
Hamar rájöttünk, hogy nemcsak a meccs a lényeg. Mivel alapjáraton átlagosan 3 órás egy meccs (ami a Kupán két órára lett limitálva), sosem ülik végig a srácok. Közben kimennek hot-dogért a büfébe, ami az Óbudai pályán kifejezetten mókás. Néhány helyes kölyök várt minket a büfében, akik lelkesen készítették a hot-dogot, de mikor egyikünk kért rá uborkát volt némi fennakadás, kisebb számolási problémák, kétezresből 2200 Ft visszajáró, persze kijavítottuk, de ennyi belefér, amikor a büfés kisegítő 5 éves. A végeredmény viszont egy igazi amerikai hot-dog pirított hagymával, uborkakarikákkal, hmm...nyami. Miután lakmároztunk a srácok dobáltak kicsit, én csak a kesztyűt nézegettem, próbálgattam, de balkezesként a jobbkezes kesztyű kicsit fura volt, de megnyugtattak, ha softball-ba kezdenék, ami a női párja a baseballnak, létezik kesztyű másik kézre. Fontos infó, sosem lehet tudni... Közben oda-oda szállingóztak a válogatott játékosai is pár mondatra. Van köztük ügyvéd, MSc-s képzésben tanuló informatikus mérnök, akár belőled is lehet baseball játékos. Néha a srácok odaszúrtak egy epés megjegyzést, amikor megláttak egy játékost stikában cigizni a kerítésen kívül. Jó volt nevetni ezeken az incselkedéseken, mint a gyerekek a játszótéren.
Kisebb megszakításokkal, de végigszurkoltuk a válogatottunk meccsét is, megnéztük a díjátadót és íme az eredmények:
Magyarország - Szlovákia 1-8
Ausztria - Szlovákia 6-4
Magyarország - Ausztria 2-12
- Ausztria
- Szlovákia
- Magyarország
Sajnos a válogatottunknak a 2014-es győzelmet nem sikerült megismételnie, de majd jövőre vagy mivel már újra olimpiai sportág a baseball...ki tudja...
