Áram nélkül: kőkorszak 2.0

2016. október 03. 07:24 - Arthur Arthurus

Forgatókönyvek világvége esetén

A világvége történetek szintet léptek, már nem egy idegen faj, nem a zombik, nem a robotok fogják elpusztítani az emberiség nagy részét, és középkori állapotokba sodorni a világot, hanem az áram. Pontosabban annak a hiánya.

Az elmúlt hónapokban két világsikerű könyv is napvilágot látott, két olyan történet, hogy csak reménykedni merünk: a bennük foglaltak sosem fognak valóra válni. Tartok tőle, a kérdés nem az, hogy mi következhet be belőlük, hanem az, hogy mikor. Remélem, nem az életem során...

A neves amerikai történész professzor, volt ezredes és író, William R. Forstchen jóslatában, az Egy másodperccel később című regényben Amerikában járunk. A kontinens felett több száz méteres magasságban egy átalakított atombombát, más néven EMP bombát robbantanak, aminek hatására minden elektronikus eszköz és számítógép tönkremegy. Ez eddig kicsit elrugaszkodott dolognak tűnik, hiszen alig hallunk erről az egészről, ha valaki atombombát említ, csak a hatalmas robbanás és persze a sugárzás jut eszünkbe. Nos, pontosan ezért íródott e regény.

Az EMP egy rövidítés, az Electromagnetic Pulse, magyarul elektromágneses impulzus szó rövidítése. Többféle módon elérhető a hatás, ezek közül az egyik a nukleáris fegyver. Már az első atombombák tesztelésénél megfigyelték a robbanás egy mellékhatását: az impulzus az összes elektronikai eszközt rövidre zárta és tönkretette. Viszont akkoriban még nagyon kevés ilyen dolog volt, míg mára gyakorlatilag ettől függünk. Nem csak a számítógépek, vagy a világítás működik elektromossággal, de az autók is, a telefonok, gyakorlatilag az összes gép, ami körbevesz minket. És ha belegondolunk, igen sok géptől függünk. Az első tesztek óta hatalmas előrelépések történtek, már a 90-es évek elején azzal fenyegették Szaddám Huszeint, hogy ha tömegpusztító fegyvert használ, kap egy EMP-t, nem kéne. Nem is használt. És semmi más nem kell hozzá, mint egy némiképp átalakított atomtöltet, amihez ma már egy valamire való terrorszervezet simán hozzáfér.

William R. Forstchen, az Egy másodperccel később szerzője

Az író önmagát írta meg, a főszereplő egy leszerelt katona, történelemprofesszor, két lánya van, és abban a kisvárosban él, ahol a valóságban az író. Ha tudni akarod, hogy marad életben egy kicsi, zárt közösség, milyen földrajzi adottságok teszik egyszerre védetté és kiszolgáltatottá egyaránt; hogyan válik kulturált emberekből fosztogató horda, olvasd el a művet. Az év egyik legjobb könyve, és hamarosan jön a folytatás!

Az osztrák Marc Elsberg regénye, a Blackout alapállása egyszerűbb, de nem kevésbé életszerű: valaki az okosvillanyórák rendszerét feltörve gyakorlatilag egész Európát, később pedig Amerikát is sötétségbe taszítja. Több szálon fut a cselekmény, főbb szereplőink között akad olasz hacker, francia Europolos nyomozó, német elit katona, amerikai riporter, atomerőmű dolgozói, és politikusok. Már az első pillanattól kezdve benne vagyunk a sűrűjében, látjuk a nyomozás fázisait, az újraindítási kísérleteket, a politikusok üléseit, megbeszéléseit, és emellett a nagyon gyorsan elállatiasodó emberiséget. 

Marc Elsberg, a Blackout szerzője

Vajon ki idézte ezt elő? Terrortámadás történt, vagy egy ország adta a megbízást? Európa visszatérhet valaha a megszokott életmódjához, vagy ez a néhány áram nélkül töltött nap a sarkaiból fordítja ki a világot? Ez utóbbit nem tudjuk meg, de el tudjuk képzelni a következményeket.

Mindkét regény tekinthető sajnos egyfajta jóslásnak is, és ez rendkívül ijesztő. Nem az, hogy valakik EMP-támadást intéznek a nyugati világ ellen, nem az, hogy valakik leállítják az áramszolgáltatást, hanem az, hogy nagyon is valósan festi le mindkét könyv azt, ahogyan az emberiség reagálna. Egyetlen perc alatt eltűnne a kulturált máz, és a többség fosztogató, gyilkoló hordává válna. Elég megnézni, mi történik egy természeti katasztrófa esetén, máris fosztogató bandák rabolják ki a környékbeli házakat, üzleteket. Pedig akkor közel van és úton van a segítség. De ha egész Amerika és Európa megbénul, kire számíthatunk?

Merjük remélni, hogy sosem kell megtudnunk?

 Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is!

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1311749639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROTFL Manó 2016.10.04. 10:24:49

Azért a második könyv alaphelyzete _annyira_ így első hallásra nem megoldhatatlan. Ha az okosvillanyórák felett vette át a hatalmat egy hekker - akkor vissza kell cserélni butavillanyórára és kész! Gondolom marad még néhány millió régi típusú villanyóra az elektromos művek raktárakban.

Vagy a villanyórák kiiktatásával direktbe kötni.

Arthur Arthurus 2016.10.04. 11:17:37

@ROTFL Manó: Egyszerűen kiiktathatónak hangzik a probléma, de valójában nem az :)
Az elektromos áram elég nehezen tárolható dolog (mondhatjuk, hogy jelenleg szinte egyáltalán nem az), ezért az erőműveknek mindig annyit kell termelni, amennyi a felhasználás, ez persze könnyen jósolható tapasztalatok és józan ész alapján. De képzeld el, hogy hirtelen lekapcsolnak a hálózatról egyszerre több millió háztartást egy hideg estén. Nem kevés túltermelés jelentkezik, és hogy ne hibásodjanak meg a berendezések, az ingadozás után leáll minden. Ezt néhány óra rendbehozni, de az a több millió háztartás továbbra sincs a hálózaton (és ezt nem tudják). Stabilizálják az ellátást, aztán hirtelen valaki visszakapcsolja a rendszerre azt a sok-sok háztartást, ami hirtelen drasztikusan megnöveli a fogyasztást, megint ingadozást okoz, megint leáll.
Európában az elektromos hálózatok nincsenek elkülönítve, egyik térség vagy esetleg ország ki tudja segíteni a másikat, de ha az összesben jelentkezik ugyanaz a probléma, meg vannak lőve. Időközben pedig támadásba lendül néhány vírus pár atomerőműben is, és innentől a probléma önmagát generálja...

Én is ezt hittem elsőre, de a könyv gyönyörűen elmagyarázza, hogy mennyire összefüggnek ezek a dolgok. Tényleg megéri elolvasni! :)

Carbonari 2016.10.04. 17:49:23

@ROTFL Manó: A Blackout-ot olvastam eddig, de kirázott tőle a hideg. Szerintem nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy látszik, hogy cseréljük "vissza" a villanyórákat buta villanyórákra. Ha nem ezen "bukik"el a rendszer, elbukhat máson. A lényeg, hogy iszonyú köldökzsinórokon függünk (ivóvíz, áram, gázszolgáltatás, hogy csak a legpregnánsabbakat hozzam fel), nem véletlenül emelik be az államok büntetőjogi védelmük alá a közüzemek működésének megzavarásával kapcsolatos tényállást, kemény szankcióval, majdnem a katonai és államellenes bűncselekmények szigorúbban vett büntetési tételeihez igazítva.

Mindenesetre a könyv elolvasása után betáraztam konzervből, szárazelemből... biztos, ami tuti.

Jossarian 2016.10.04. 20:56:42

Ugy kell elni, hogy gyakorlatilag korlatlan eroforrasok alljanak rendelkezesedre. Viz, energia, elelem. Megvalosithato, de a receptet nem arulom el :). Akkor egy ilyen helyzet azon kivul, hogy aprobb kenyelmetlenseget okoz meg hasznos is mivel rendelkezem az emberek 99%-a szamara elerhetetlen dolgokkal ES meg is tudom vedeni ezt. Szoval, hadd tortenjen valami erdekes.... :) A konyveket meg elolvasom.

Carbonari 2016.10.04. 22:38:29

@Jossarian: pedig nem bánnék egy receptet:)