Fiala Borcsa könyvet írt

2016. október 11. 07:32 - Carbonari

Interjú és könyvajánló - Fiala Borcsa: Szerinted?!

Interjú  Fiala Borcsával

fiala.jpgFiala Borcsa

Az elmúlt egy évben robbantál be a wmn.hu révén mindannyiunk napi olvasnivalói közé, és lett a neved ismert, a stílusod pedig összekeverhetetlen. Mondhatnánk, hogy az orvos is egy kis napi egyszeri Fiala Borcsát ír fel rosszkedv ellen.  Hol voltál előtte?

A WMN előtt közel másfél évtizedig angolt tanítottam, majd egy online életmód magazinnál dolgoztam újságíróként két évig. De az írással már előtte is foglalkoztam, négy évig írtam egy kvázi anyuka blogot Egy cirkuszigazgató hétköznapjai címmel, amiben az életem viccesebb, vagy tanulságosabb eseményeit örökítettem meg, önirónikus stílusban. Amellett, hogy nekem nagyon jól esett ezeket megírni és némi terápiás céllal is szolgált, sok mindenkitől kaptam olyan visszajelzéseket, hogy nekik óriási megkönnyebbülés azt olvasni, hogy nem kell tökéletes anyaként tündökölni, és hogy más gyereke is tud fura dolgokat produkálni – amihez lehet röhögve is hozzáállni.

Felnőtt problémák, családról görbe tükörben, nőnek és anyának is lenni - gyakran visszatérő téma a cikkek közt, de mi a helyzet a Szerinted?!-el? Hogyan illeszkedik, vagy éppen lóg ki a Borcsa-képből?

A Szerinted?!-ben nagyon izgalmas feladatot kaptam, hiszen egyszerre kellett belehelyezkednem egy kamaszlány és az anyjának a nézőpontjába. A könyvben végigjárt témák, úgyis mint barátság, szerelem, kamaszodás, testkép, evés, rokoni viszonyok egytől egyig olyanok, amikkel amúgy is sokat foglalkozom, amikről igyekszem hiteles, őszinte, nem cukormázas, hanem életszagú képet festeni – némi humorral megspékelve. 

Szereted az egyediséget, újítást, van ebben a könyvben is valami "truváj"? szerinted.jpg

Nagyon kedvelem a formabontó, rendhagyó, játékos dolgokat, megközelítéseket. A könyv alapötletébe is ezért szerettem bele, rettentő izgalmasnak találtam azt, hogy ugyanazt az idősíkot, ugyanazokat az eseményeket mutathatom be egy anya, illetve a lánya szemszögéből, amiből kiderül, sokszor mennyire másképp látjuk a dolgokat. Az is nagyon tetszik ebben a most induló Ellenpontok sorozatban, hogy a két ellentétes szemszöget, illetve a kettő között feszülő konfliktust feloldó középső rész össze van fűzve, így az olvasóknak először fel kell vágniuk a lapokat, hogy ehhez a titokhoz, vagy a mi esetünkben a kincshez hozzá tudjanak férni. Azt hiszem, klassz játék lesz majd a kamasz, de a felnőtt olvasók számára is. Akár úgy is, hogy a felnőttek az Eszteres résszel kezdenék az olvasást, a kamaszok pedig a Jankással, hiszen a könyv innen is, onnan is olvasható. 

Mit volt nehezebb írni, felvállalni, a kamasz nézőpontot, vagy anyáét? Vannak kicenzúrázott részek (akár gyermeki nyomásra)?

Eleinte aggódtam, vajon mennyire leszek képes kamasz szemszögből írni, főleg úgy, hogy a mindennapjaim során az asztalnak épp a másik oldalán állok (és kapok gyakori, gyors lefolyású idegrohamot), hiszen két tinédzsert nevelgetek. De aztán úgy belelendültem Janka naplójába, hogy utána már inkább attól féltem, majd nem leszek elég felnőttes a másik részben, az édesanyja naplójában. Ami persze vicces, mert hogy az az igazi, valódi, jelenlegi énem. Őszintén szólva nagyon élveztem a kamaszlány naplójának írását, jó volt egy kicsit szabadjára ereszteni az érzelmeimet, levetni a felnőttként belémnevelt udvariassági formákat, gátlásokat és megélni ezeket a viharos tiniszenvedélyeket a maguk teljes magasságában és mélységében. Cenzúráznom nem kellett, szerencsére, a fiam, aki olvasta a könyvet, áldását adta minden sorára, amellett, hogy nagyon tetszett is neki. 

Ez csak egy kaland, vagy rákaptál az ifjúsági irodalom ízére? 

Korábban soha nem gondoltam magamra úgy, mint ifjúsági íróra, de a Szerinted?!-del teljesen elkapott a gépszíj. Mire felocsúdhattam volna a kézirat leadása felett érzett megkönnyebbülésemből, azon kaptam magam, hogy már egy következő regény alapjait dolgozom ki fejben, amit aztán nyár végén el is kezdtem megírni. Rendkívül hálás vagyok azért a szabadságért és korlátlan játszótérért, amit az ifjúsági irodalom jelent számomra. Most hétvégente csak ezzel az új könyvvel foglakozom, ha van időm a család mellett. Olyan, mintha szabadjára eresztettem volna magam egy határtalan fantáziabirodalomban, ahol ugyanúgy van helye a humornak, mint az abszurditásnak, vagy az izgalmas fordulatoknak. A Szerinted?!-et részben a lányomnak, részben a múltbeli kamasz, és a mostani felnőtt énemnek írtam. Amin most dolgozom, az a fiam könyve lesz, egy olyan kalandregény, sőt, krimi, amit azt hiszem, élvezettel és körömrágva fog majd elolvasni. Utána pedig azt hiszem, írok még egyet a lányomnak, aztán pedig...

Az interjú átvétel a hir.lira.hu szabadon felhasználható sajtó anyagából.

A kép forrása: itt.

 Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4311753163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.