Hogy miért ez a címe a posztnak? Mert nagyon hasonló dolog jutott eszembe a könyv olvasása közben, és ettől nem tudtam szabadulni mostanáig sem, de úgy látszik, ezt a szerző is tudta előre.

 Georg Klein, akinek munkáit a Corvina Könyvkiadó bocsátotta a rendelkezésünkre, kétségtelenül egy nagy elme volt. Ebben a könyvében kémiáról, biológiáról, művészetekről, versekről, történelemről, tehát nagyjából mindenről szót ejt. Klein egy rendkívül széles látókörű, művelt ember volt, aki szépirodalmi igénnyel tud fogalmazni. Az egyetlen egy negatívuma talán pont ebből is fakad: művei sajnos nem a széles, laikus közönségnek szólnak, pedig talán őket akarta megszólítani. A gondolatai érdekesek, értékesek, de csapongóak, rendszertelenek. Viszont nagyon megéri megismerkedni velük. Olyan gondolatok ezek, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak: élet és halál, lét és nemlét, szeretet és önzőség, együttérzés és akarat, igenek és nemek harca... Eszmékről és elméletekről mesél úgy, ahogy kevesen tették, időről időre feltéve magában a kérdést: ő az, aki korábban volt? Minden és mindenki más változott, vagy csak ő? Miért nem kelti benne Rilke egyik műve azt az érzést, mint egy másik, amitől 50 évig szabadulni nem tudott? Mi köze a sejteknek Hermészhez? Hogy látja a puritánokat, altruistákat, aszkétákat? Hogy élte meg a szívműtétét? Mi köze Kosztolányinak a genetikai prognózisokhoz, és egyébként is, hogy jön Dante pokla ehhez az egészhez?! Ugye érthető, mire célzok, amikor azt mondom, sokrétű, művelt, de kaotikus elme volt?

"Egyikünk sem képes fölfogni, hogy végtelen hosszú időn keresztül nem létezünk majd. Furcsa, milyen gyötrelmes számunkra ez a gondolat, holott azt tökéletes egykedvűséggel vesszük tudomásul, hogy végtelenül hosszú idő előzte meg a létezésünket."

Ha kíváncsiak vagytok ennek a különös, kalandos életutat bejárt embernek a gondolataira, olvassátok el! Érdemes.

 Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is!