Egy magyar disztópia, amit olvasnod kell!

2016. október 19. 07:45 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Moskát Anita: Horgonyhely

Galád módon, sajnos, nekem is vannak előítéleteim. Pl. a magyar írókkal szemben, amennyiben valamelyik szórakoztató irodalmi műfajban alkot(ná)nak. Szerencsére akadnak olyanok, akik szépen lassan lebontják az előítéleteim falát. Ilyen volt Moskát Anita is, méghozzá a Horgonyhely c. művével.

A történet merőben újszerű, az alaphelyzet egy olyan felállás, amit elképzelni sem tudunk: az emberek röghöz kötötten élnek, de nem csak amolyan átvitt értelemben, hanem tényleg. A horgonyhelyüktől nem távolodhatnak el, különben kínok közt halnak meg. Egyetlen kivétel van: a terhes nők. A terhes nők mozoghatnak, így ebben a furcsa, szürke, borongós és nyomasztó világban a terhes nők uralkodnak, mert tőlük függ a kereskedelem, a szállítás, a minden. A történet nagyon szépen mutat be egy ilyen kifacsart világot: hogy is élnek vissza a kiváltságukkal ezek a nők, és milyen kegyetlenkedésekre képesek. 

– Az elmúlt két hétben a többi anyaházzal tanácskoztunk. (…) Őrület ez a sok nő! Terhesek, kényesek, kényelmesek, rengeteget pletykálnak, és egyetlen szóra megsértődnek. Még szerencse, hogy nem kezdett el valaki vajúdni, az lett volna csak a felfordulás.

Moskát Anita, az ifjú írónő

De léteznek történetek a múltból, amely szerint nem volt mindig így: nem mindig csak a terhes nők utazhattak, nem volt olyan erő, ami röghöz köti az embereket. Mi okozhatta ezt? Hogyan lehet megtörni a hatalmát? És jó az, ha megtörik a hatalmát? Ezeket a válaszokat keresi egy könyvtárhajós vándorkereskedő férfi, aki mivel hajón született, a hajó a horgonyhelye; a serdülő korú lánya, és egy furcsa földevő férfi. 

Kevés férfi fordult meg a hajón, a feleségeik ritkán engedték el őket. Könyveket lapozgatni és a világ híreit hallgatni női mulatság, miért is érdekelné a férfiakat, mi történik a falun túl, ha úgysem utazhatnak el soha?

Nagyon szépen megírt könyv, olyan kegyetlen világgal, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. És mégis a torkunkra forr a szó az utolsó oldalak előtt. Ez a regény egy kőkemény fricska mind a nők, mind a férfiak orra alá, de leginkább azoknak, akik uralkodni vágynak mások felett. Ismerd meg te is ezt a könyvet, de készülj fel: menekülni akarsz majd a szürke, ocsmány világ elől, ami menthetetlenül magába fog szippantani. 

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1011784409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elemes 2016.10.20. 11:37:26

whoa. szeretem a nem egyszínű könyveket

dívamacska 2016.10.20. 22:38:23

Ez egy baromi jó könyv, megerősíthetem.

kkn 2016.10.20. 23:34:51

El lehet képzelni, ha az ember tanult történelmet, hiszen a középkori jobbágyság évszázadokon keresztül átélte ezt szinte ezen a szinten. A nagyja csak a faluban élt, meg a körülötte lévő földeken. Gondolom, a könyvben is dolgozni el kell menni, különben mit ennének? A röghöz kötöttség , ami innen jön, szinte szó szerint vehető. Utazni nem utaztak a jobbágyok, max. vásárba mentek, már aki akart valamit cserélni, maguknak megcsináltak szinte mindent. Szóval csak a mai embernek szokatlan ez, régen rengetegen éltek szinte így.

kkn 2016.10.20. 23:34:52

Ja, mintha Merle Védett férfiakját kerszteztük volna a középkori jobbágyság életével. Lehet, az inspirálta a szerzőt.

Arthur Arthurus 2016.10.20. 23:44:57

@kkn: Az csak törvényi, átvitt értelembeli röghöz kötés volt. Valójában senki nem volt kötve sehová. Mehettél akár 15 ezer km-t is. Ebben a világban nem teheted meg, mert belehalsz.
Másrészt lehetne vitatkozni a középkori jobbágy életének keménységéről... igen, kemény élete volt, és másoktól függött, de nem volt véletlen pl. a rengeteg egyházi ünnep, a szentek névnapjai, ami minden hétre jutott (ezt törölte el a reformáció többek között), és a paraszt alapvetően azon túl, ha elvégezte a feladatát (ami leginkább szántáskor, aratáskor, vetéskor volt a legmegterhelőbb, de olyankor a földesúr köteles volt extra juttatásokat adni és eltartani), szabadon élt. Az más kérdés, hogy a háztáji állatai miatt, meg úgy általában az egyszerűsége miatt igénye sem volt arra, hogy ismerje az őt körülvevő világot.

A történetben egyébként a dolgozni el kell menni úgy néz ki, hogy minden létező hely fel van használva, a tetők úgy megépítve, hogy lehessen rajtuk növényeket termeszteni, a férfiak a legtöbb esetben csak néhány házzal mennek messzebb maximum, mint a horgonyhelyük, ami emlékeim szerint (igazából már nem most olvastam a könyvet, de mély nyomot hagyott) nem nagyon van meghatározva, mármint a távolság. Egyéne válogatja, de néhány száz méternél, esetleg pár km-nél tuti nem több.

mandelstam01 2017.03.01. 09:20:17

Különleges és különlegesen jó könyv ! Le a kalappal Moskát Anita :)