A legősibb szerelmi történet

2016. november 01. 00:04 - Carbonari

Könyvajánló - Anita Diamant: A vörös sátor

vorossator1.jpgA regény időtlen történetéből készített mini televíziós sorozat egy kockája

Szeretnéd tudni, mi az a vörös sátor?
Az idők hajnalán úgy tartották, azt a nőt, aki tisztul (menstruál), el kell különíteni a férfiaktól. Remek találmány volt, néha saját időnkben is a fél karomat odaadtam volna havonta azért 3 napi szünetért.
Tehát idők hajnala, asszonyok a vörös sátorban. Összegyűlnek, s az alkalom kiváló arra, hogy korról korra, időről időre az idősebbek titkos tudásukat átadják a fiatalabb nemzedéknek, tanítsanak, magyarázzanak, és élő családi történeteket osszanak meg életről, halálról, szerelemről, szexről.

A könyv az ószövetségi Jákób és Lea lányának, Dínának az életéről szól.
Arról a Dínáról írt regény, akinek története csak egy kis epizód a Könyvek Könyvében, Jákób, valamint Dína legismertebb bátyja, József meséje között. Ez a lány az áldozat, akit megerőszakolnak, amely cselekményt aztán véres bosszú követ.

Gyertek, hát, lányok, asszonyok, üljünk be a főszereplő Dinával abba a nevezetes vörös sátorba, és hallgassuk meg őt saját történetéről. Halvány fény dereng, majszolni valók a tálakban, friss forrásvíz a kancsókban... pihenj és figyelj!

...Igen, legyint lemondóan Dína, ahogy bejön a vörös sátorba, a Bibliát is férfiak írták, miközben gangosan helyet foglal körünkben, és közelebb int magához bennünket.
Hát idehallgassatok, édeseim, susogja az összehajlott fejeknek, több van ám az én történetemben, mint az a röpke fejezet, amit annak idején férfijaink méltóztattak benne hagyni a Szent Könyvben. Azok a véres sikeni napok.. borzong meg.

vorossator.jpg
És Dína mesélni kezd.

Kit érdekel ma már, hogy kitűnő bába voltam? Hogy milyen kenyeret tudtam sütni? Hogy milyen volt az anyám, Lea, és hogyan került össze apámmal? Hogy Lea és testvérei mennyire megvetették apjukat, Lábánt? Hogy apám négy felesége közül közül Lea anyáskodó zsarnok volt felemás szemekkel, Ráhel egyszerűen gyönyörű, Zilpa utálta a férfiakat, és csak a gyermekei születése miatt volt hajlandó elviselni férje közelségét, Bilha pedig csendes, magányos és folyton szomorú volt, hogy nagyanyám, Rebeka kiállhatatlanul gőgös és fensőbbséges volt - ki emlékszik már ezekre? Senki, csak én, én, Dína, aki anyám sok terhessége közül egyedül születtem lánynak.

És Jákób, istenem, Jákób, az apám. Aki meglátta Ráhelt, és beleszeretett. Jákób, akiért Lea csaknem megveszett féltékeny dühében, és Jákób, aki zavaros fejjel döbbent rá, hogy mind a két nőt másért, és máshogyan, de szereti. Lea, az anyám, aki csalással lett Ráhel helyett első feleség, és apám végül mind a négy lánytestvért feleségül vette. Hogy forrott akkoriban a vörös sátor magánéletük apró, elmesélt pikáns pillanatairól...

Jaj, simított végig gondterhelten Dína a homlokán: látjátok, folyton csak a szüleimről, anyáimról mesélek, és én még mindig sehol sem vagyok. Lehet, ezért jutott a semminél is kevesebb rész nekem a Bibliában?

Apám... apám nem sokat foglalkozott velem. Persze, ez nem csoda, akkoriban a fiúk számítottak igazán. Hogy mit mormoltok? Hogy ma már ez másképp van? Hogy ti vagytok apáitok kis hercegnői? Hm... jó nektek. Milyen volt a beavatásotok? A békaistennő nektek is olyan hirtelen hasító érzést jelentett, mint nekem? Mi? Hogy azt sem tudjátok, mi az? Hát, amivel az anyátok feltörte méhetek pecsétjét. Hogy? Azt nálatok szűzhártyának hívják? Mindegy, hogy nevezzük. Milyen volt az első? Miii? Hogy ezt nálatok a férfiak csinálják először?! Mivel? Mííííí... hogy?!... na ne!... á, mégsem olyan jó nektek.
Na jó, hagyjuk. Halljátok inkább az én történetemet. Az én igazi történetemet.

Számíthattam volna rá, hogy nem lesz egyszerű a sorsom, Rebeka, a nagyanyám megmondta. Már, amit el mert mondani nekem erről fiatal lány koromban. Híres jósként tevékenykedett egy szent ligetben, és három hónapra ott fogott maga mellett. Mielőtt eljöhettem onnan, akkor jósolt nekem. színtelen hangon, majdnem sajnálkozva. Sokáig fogsz élni, hallottam a szót a szájából és így is lett - bár ma már inkább teher az élet, mint lehetőség. Akkor, amikor elhangzott a jóslat, balga fejjel azt gondoltam, hogy na bumm, halva születik egy-két gyermekem, vagy kíméletlen lesz a férjem, vagy mit tudom én.

Hát nem.
Ami történt velem, arra ép ésszel senki sem gondolhatott volna.
Nem, nem bizony.
Senki sem tudta, talán csak a nagyanyám, hogy ez fog történni a férjemmel...
...hogy ezt teszik a testvéreim velem (TESTVÉREIM!)...
...hogy sosem fogok megbocsátani apámnak...
...hogy eljön az idő, amikortól sosem látom többé a fiamat...
...hogy egyszer még boldog lehetek - a történtek ellenére, vagy éppen ezért? mert ezek után ennyi jár nekem.

Ülj hát Dína mellé a vörös sátorban, és hallgasd, amiről mesél. Ármány és szerelem, testiség és fennkölt eszmék,  hit és hitetlenség. Apák öröksége, fiúk viszálykodása, karavánutak magánya, feleségek és ágyasok vetélkedése, ó, igen, és igaz szerelem - aminek abban a korban iszonyú ára van.

"Ha leültök egy folyó partjára, csak a felszín egy piciny részét látjátok. Mégis, a szemetek előtt elfolyó víznek ismeretlen mélye van. Az én szívem most túlcsordul a hálától, amiért leültetek a folyóm partjára, és hallgattátok a nevem visszhangját."

Az egész regény buja, de mégis ártatlan, vétkesen is tiszta: mesterien ötvözni ezeket az ellentéteket.

A kötetet a Libri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet itt is köszönünk.
A képek forrásai: itt és itt.


Szeretnél a könyvről többet megtudni? Kattints a képre!

vorossat.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4211820047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.