A Kezdetek Tanúja: aki átírhatja a Teremtés történetet

2016. november 02. 07:27 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Wm. Paul Young: Éva

William Paul Young, a nagysikerű A viskó című könyv szerzője új regényt írt, amely az Alexandra Kiadó gondozásában rekordsebességgel ért el hazánkba is. A történet most is a hit és vallás körül forog, de a fiatalkori útkeresés után a központi téma most a teremtés és az eredendő bűn.

Lássuk a történetet magát!

Főszereplőnk nem más, mint Lilly, egy 15 éves lány, akit kislányként édesanyja eladott, majd szexrabszolgaként kézről kézre járt. 12 lemészárolt fiatal lánnyal együtt a tenger egy különös partra mossa őt: a világok közötti redőkben, más dimenzióban meghúzódó Menedék partjaira, ahol rátalál John, a Begyűjtő. A fiatal lány teste és lelke egyaránt teljesen össze van törve, hosszú gyógyulása alatti lázálmaiban pedig látomásai vannak: Éva beszél hozzá, Minden Élők Anyja, és elmondja, hogy Tanú lesz, méghozzá a Kezdetek Tanúja. Lilly nem hisz. Talán soha nem is hitt. Miért is tenné? Előtte szomorú gyerekkora, eladta őt drogért az, akinek a legjobban kéne őt szeretnie, aztán pedig férfiak sora használta ki és tette tönkre testét, lelkét: ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy az ember elveszítse soha meg sem talált hitét. Ennek megfelelően álmairól és látomásairól hallgat, nem tudja eldönteni, hogy megőrült-e vagy sem, nem tudja, mi a valóság. De ébrenlétei alatt életében először egyre jobban bízik egy férfiban: Johnban, aki Lilly miatt Begyűjtőből Megtaláló lett, Johnban, aki hajdanán maga is Tanú volt.

Három Tudós érkezik a Menedékbe, és látni szeretnék Lilly-t, hozzá jöttek. Gerald, a kedves arcú, kerekded férfi, Anita, a lelki gyötrelmek gyógyítója, és Simon, a fiatal, különös módon vonzó Tudós. Mindannyiuktól kap egy ajándékot, és elkísérik a Barlangba: a titokzatos és varázslatos óceán alatti helyre, ahol megkezdheti Tanúskodását.

Hogy mi is egy Tanú? Egy Isten által kiválasztott személy, aki tanúja lehet bizonyos történéseknek, Lilly egyedülálló módon a Kezdetek, vagyis a Teremtés: Ádám és Éva megszületése, és Édenből való "kiűzetésük" tanúja. De itt egy Tanú nem csak szemlélődő, nem a múltat látja, hanem számára párhuzamosan a jelen; egy Tanú részt is vehet a folyamatban és megváltoztathatja a történéseket. Ez Lilly sorsa is: hogy lássa a valódi teremtést, és ha szükségét érzi, megváltoztassa azt.

Ahhoz, hogy megtudd, ez hogyan sikerül neki, olvasd el a könyvet!

Wm. P. Young, a szerző

Most pedig olvassátok a személyes érzéseimet, véleményemet a témában!
Bevallom őszintén, én nagyon féltem ettől a könyvtől. Tényleg. És nagyon féltem a bemutatójától is, ami viszont nagyon kellemes csalódás volt. Amikor csak lehetőségem van rá, hajlamos vagyok nagyon erős egyház- és valláskritikára, és mit ne mondjak, ez a könyv aztán jó táptalaja ennek! Még a könyv kézhezvétele előtt, amikor eldöntöttem, hogy erre a bemutatóra elmegyek, szóltam is kedves szerkesztőtársaimnak, hogy amint készen van ez a cikk, olvassák el, és kőkeményen moderáljanak, ha szükséges. Nos, a bemutató után és a könyv olvasása közben rájöttem, hogy erre semmi szükség. Ez a regény önmagában is egy olyan erős vallás- és egyházkritika, hogy nekem ezzel már nincs is dolgom.

A könyvbemutatótól, amelyet Dr. Perintfalvi Rita biblikus tudós és Barok Eszter újságíró tartott, eléggé tartottam, de ok nélkül. Ez nem egy szokványos könyvbemutató volt, inkább egy beszélgetés a témában. A Bibliát fontos kultúrtörténeti alkotásnak tartom. Nagyon érdekes kutatni azt, hogy ezek a történetek vajon miért alakultak ki, milyen hatások vezették rá az embereket, hogy leírják, kitalálják. Mert azt hiszem, azzal nem mondok újat, ha azt mondom, hogy ugyan van némely eseménynek, történetnek valós alapja, szerintem többségében megegyezhetünk abban, hogy ezek csak legendák. A teremtés esetében különösen. De ugyanilyen érdekesnek tartom bármelyik mitológiát. 

És most egy kicsit vitába is szállnék magammal: egyetlen dolog zavart egy kicsit a könyvbemutató alatt. A Gyűrűk Ura világáról is szoktak mindenféle beszélgetős, elemzős, meg akármilyen estet tartani, de egy-két elvetemülten kívül ott senki sem gondolja, hogy az a valóság. Nálam a kettő ilyen szempontból teljesen egyforma: egy jól-rosszul felépített mese. Mégis, úgy érzem, hogy bármit, amit a Biblia tartalmaz (az mindegy, hogy ki és mikor és miért határozott úgy, hogy bizonyos evangéliumok és tekercsek nem lehetnek benne - bizonyára Isten sugallatára határozott így, és a hatalomvágynak ehhez semmi köze), szóval bármit, ami ott le van írva, bizonyos tisztelettel kell kezelni. Szabadon hülyének nézhetjük azt, aki manapság Zeuszhoz imádkozik, de egész más a helyzet, ha Allahhoz vagy Istenhez teszi ezt. Kicsit faramuci dolog, nem? De hagyjuk is, térjünk át a könyvre!

Ez a regény teljesen átértelmezi a teremtés történetét, az eredeti héber szövegeket alapul véve. Világéletemben foglalkoztatott a vallás, mai napig nagyon szívesen beszélgetek-vitatkozok róla, noha meggyőződéses ateista vagyok. Vallom, hogy a világtörténelem során a legnagyobb bűnöket, hazugságokat és manipulációkat mind az egyház követte el, a szerető jóisten nevében, nem másért, mint hatalomért. De most olyan dolgokat tudtam meg, amelyek még inkább ezt támasztják alá: tudtátok pl., hogy Ádám valójában nem egy férfi volt az eredeti, legősibb szövegek alapján? Hogy Ádám maga az emberiség, nemtelenül igazából? Aztán Isten kettéválasztotta, így lett belőle nő és férfi, és eredetileg egyik sem alárendeltje a másiknak.

A regényben a bűnt Ádám követi el, azzal, hogy elfordul Adonáj arcától, Istentől. Megteremti a maga kígyóját, mindennek nevet ad, és magányosnak érzi magát, ezért Adonáj, hogy bizonyítsa végtelen szeretetét, megteremti a társát, akit Ádám Ishának nevez el, bár valójában nem adhatna neki nevet, mert nem uralkodik fölötte. De Adonáj végtelen jóságában és szeretetében mindent elnéz Ádámnak. Tényleg ez lenne a szeretet? Kételkedem benne.

Aztán megismerik a Tudás fáját, ami ugyan nem derül ki, hogy milyen fa is pontosan, de valószínűleg fügefa (mármint az eredeti szövegekben), ami két okból is logikus: egyrészt a Bibliában miután ettek a gyümölcsből (ami nincs megnevezve), Ádám felnyúl, és egy fügefalevelet szakít le, hogy elrejtse mezítelenségét. Tehát valószínűleg egy fügefa lehetett. Másrészt a gyümölcs felépítéséből is ered: a füge tele van magokkal, ha beleharapsz, óhatatlanul megeszed vele a "rossz" részeket, a magokat is, míg a hagyományosan elterjedt alma esetében a magok középen, egy kupacban helyezkednek el, így azt szépen körberágod. A képzőművészeti alkotások kezdték el almának ábrázolni - hiszen valahogy kell ábrázolni, és az alma szép, ismert, elterjedt, piros gyümölcs.

Maga a teremtés sem a szokványos, itt Ádám kisbabaként jön világra, és növekszik, majd Éva szintén, aki magából Ádámból teremtetett. Mindezeknek lázálmaiban szemtanúja Lilly, majd nem csak tanúja, hanem résztvevője, alakítója is lesz a történetnek. Végül egy hazugság hatására elhiszi magáról, hogy ő Lilith, és ott akar maradni az Édenen kívül, hogy megóvja Évát. Felajánlkozik Ádámnak, hogy megadja neki, ami kell, és itt következett számomra a történet legmeghatóbb része. Adonáj végtelen szeretetében, hiába látta előre, mi lesz mindennek a vége, megbüntette Ádámot és Évát: Ádámot gyarlóvá tette, olyanná, aki a földért harcol, a földtől remél, és mindig uralkodni és birtokolni vágyik, földet, hatalmat és nőt egyaránt, Éva büntetése pedig az, hogy gyötrelmek között hozza világra utódját, és tudja, hogy a férfi uralkodni vágyik rajta, mégis kötődni fog hozzá. Ádám kilép az Édenből, de Éva nem. Lilly szeretné, ha ez így maradna, begyógyítva ezzel a rajta, és más lányokon esett sebeket, nem hagyva többé, hogy bármely férfi is uralkodhasson egy nőn. A felajánlkozás egy nő részéről mindig kétélű fegyver. Szajha volt ő ebben az esetben, hogy felajánlotta saját magát Ádámnak Éva helyett? Vagy inkább a legönzetlenebb tette volt?

Egy részlet a könyvből, ami számomra az egyik legmeghatóbb rész volt:

- Lilith! - szorította meg a kezét Ádám. - Tudsz fiút ígérni nekem?
Lilith elkeseredett, és elszorult a szíve; alig tudta megformálni a szavakat.
- Nem, Ádám, nem tehetem.
- Nézz rám! - Bármennyire nehezére esett, felemelte a fejét, és belenézett a könnyes és sáros arcú férfi sötét, aranypettyes szemébe, melynek mélyén fáradt mosoly ült.
- Még ha fiút ígérhetnél is nekem, nemet mondtam volna. Éva az én egyetlenem, és megtanulok nélküle élni. Nem árulom el másodszor is, Lilith, Évát nem lehet pótolni, ahogy téged sem. Ennek az ármányos sötétségnek, amit benned érzed, ami miatt odadobnád magad, tudom, én vagyok a forrása. Egy nap talán majd rátalálsz valamire a szívedben, hogy nekem is megbocsáss, mert bizonyára én vagyok az apád.
Lilith összetört. Visszautasították. A férfiakkal szembeni haragja, akik ezt a romlott árut csinálták belőle, most tovább tüzelte önmaga iránti megvetését.

Igazából ez volt az első és egyetlen rész, ahol Ádám nem úgy viselkedett, mint egy buta gyerek, vagy mint egy felfújt hólyag.

A könyv egyébként (számomra) meglepően jó volt. Nagyon érdekes és fontos kérdéseket feszeget, de két bajom azért volt vele. Egyrészt a vége. Rendkívül buta és összecsapott volt szerintem, mintha a jó alapsztorihoz nem tudott volna egy értelmes befejezést találni. Mármint nem a legvége, az jó volt, és azt sejtettem is, hogy ilyesmi lesz. Jézust meg Máriát minek kellett belekeverni? Ezt sosem fogom megérteni. De nem szeretném lelőni a poént, szóval érjétek be ennyivel. :)
A másik, ami zavart: a lapokról ömlik a szeretet. De szó szerint. És ez nekem tömény volt és sok. Isten, ha létezik is, nem szeret, a természet nem szeret, az élet nem a szeretetről szól.

Megéri egyébként elolvasni. Ha hívő vagy, akkor azért, ha nem, akkor azért. Gondolatébresztő könyv, ami után kedved támad kutatni a letűnt korok hitvilága után, és a kérdésre keresni a választ, hogy miért alakult ki ez vagy az a mondakör úgy, ahogy ismerjük.

Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz az egyház válasza erre. Mondhatnám, hogy meglepődnék, ha nem tiltanák be, de nem mondom. Bár, talán Ferenc pápa képes lesz egy kicsit enyhíteni bizonyos dolgokon...

A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából olvashattam, amit ezúton is köszönök!

Ha érdekel részletesebben, ne habozz, katt a képre :)

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2011844871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sol Durka 2016.11.02. 15:57:35

Bocs, de úgy gondolom, a poszt írója nem olvasta a héber mítoszokat. Így véli azt, hogy az író átértelmezi a Teremtés történetét. Nem teszi azt, csak divatos modern mesét sző a héber mitológiából, ami szerint Lilith, a démonasszony volt Ádám első asszonya, nem Éva. De szerintem ő sem értheti igazán ezt a történetet, azért tereli át vallásos síkra.

Arthur Arthurus 2016.11.02. 16:01:16

@Sol Durka: A teremtés történetét a biblia szerint értelmezzük, idestova 2000 éve, nem az eredeti héber mítoszok szerint, ahol valóban Lilith volt Ádám első asszonya. (De mehetünk régebbre is, egészen addig, hogy honnan jön Zeusz neve, viszont úgy vélem, felesleges). Az átlagemberek kb. mnidegyike ismeri Ádám és Éva biblia szerinti történetét, míg Lilith világát nem. És igenis átértelmezi, mert eszerint a bűnt Ádám követi el, aminek Éva is az áldozata, és nem gyakorlatilag fordítva, ahogy 2000 éve "tanuljuk."

Bele lehet merülni jobban a témába, de a hely szűkös. Olvasd el a regényt, ha még nem tetted, és megérted, mire értettem, hogy átértelmezi. És arról még egy szót sem szóltam, hogy Éva pl. sötét bőrű itt.

rettentó 2017.02.15. 09:20:24

"Vallom, hogy a világtörténelem során a legnagyobb bűnöket, hazugságokat és manipulációkat mind az egyház követte el, a szerető jóisten nevében, nem másért, mint hatalomért." Nos, ezt abban az esetben vallhatja valaki, ha még nem hallott a GULAG-ról és a holokausztról. Ebben az esetben bocsánatos tévedés. Ha viszont hallott róluk, és zárójelbe teszi ezeket, csak hogy egyet üthessen az egyházon, akkor nehezen érthető kijelentés.

Arthur Arthurus 2017.02.15. 09:24:10

@rettentó: Az egyház párszáz évig csinálta azt pepitában, amit szovjetek csináltak és ami a holokauszt során történt: vagy hatalomféltő paranoiából, vagy egyszerű faj- és vallásgyűlöletből gyilkolta halomra az embereket és szedte meg magát szépen közben. Az emberek közötti konfliktushoz nem kell szikra, van az magától is, de a vallások és az egyház csihol egy szép nagyot, biztos ami biztos.

dr Angyalföldy 2017.02.22. 23:27:11

@Arthur Arthurus:
Azért mecsoda különbség. Például a spanyol inkvizíciónak pár száz év alatt összesen 1250 halálos áldozata volt. Ennyit Sztalin egy jobb napon agyonlövetett - még reggeli előtt. Ráadásul az inkvizíciót gyakran meg lehetett úszni, ha a delikvens visszavonta "eretnek" nézeteit, a Cseka meg az NKVD egy jó alapos kínzás után sicher was sicher alapon akkor is agyonlőtt. De persze a katolikus egyháznak egy bizonyos sajtóban sokkal rosszabb hírét keltik, mint a sztalinizmusnak. Fajgyűlelet? Ne nevettess. Még maga Torquemada is marrano volt. Akkor már inkább Jagoda meg a legtöbb NKVD főtiszt motivációit kellene kutatni.

Arthur Arthurus 2017.02.22. 23:33:10

@dr Angyalföldy: Persze, ennyi volt a hivatalos. És mennyi volt a nem hivatalos, boszorkányság miatt felakasztott, eretnekség miatt üldözött ember, vagy akár a szent háborúk áldozatai?
Motiváció? Az ember maga szeret uralkodni, és szeret pusztítani, szenvedést okozni. Ez bőven elég motiváció. Erre a vallás csak rátesz egy lapáttal, szinte minden vallás. Nem fajgyűlölet, az kódolt dolog az emberben, inkább rettegni mindentől, ami más valamiben, pl. vallásában.
Senki sem akarja mentegetni Sztálint és utódait. De nem kell mentegetni az egyházat sem. Rengeteg bűnt követtek el a szovjetek, és nagy részét nem is ismerjük, nem is lehet kutatni, mert az oroszok nem engednek hozzáférést, védik az aktákat, mindent. Putyin szerint a 20. század legnagyobb tragédiája, hogy felbomlott a Szovjetunió.
süti beállítások módosítása