Az idő rövid története - 3. rész

2016. november 10. 07:33 - Arthur Arthurus

Az előző részben megismertük az ókori görögök és rómaiak időszámítási módszereit, és kiderült, hogy mit tudunk a régi magyar naptárról. Tartsatok velünk, hogy egy kis középkori-újkori utazáson át elérjünk a jelenbe, és megkarcoljuk a jövőt is!

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Julianus-naptár mestermű volt a maga korában, ám időzített bomba ketyegett benne. A Julianus-év ugyanis 11 perc 12 másodperccel hosszabb, mint a Föld Nap körüli keringési ideje, ez az apró eltérés már 128 év után összeáll majd' egy teljes nappá. Évszázadokig eltartott, míg valaki felfigyelt rá, hogy a naptár késésben van, és a húsvétot már rég nem a tavaszi napéjegyenlőség utáni első telihold után tartják.


1414-ben a konstanzi zsinaton szólt róla először Pierre d'Arri bíboros, de akkor az egyháznak fontosabb dolga is volt ennél: Husz Jánost kellett halálra ítélni, így a reformra várni kellett. A naptár zavarai, az eltolódó napéjegyenlőségek, és az országonként különböző évkezdetek nem csak az egyháznak okoztak problémát, hanem a fejlődőfélben lévő kereskedelemnek is. Az 1436-os bázeli zsinaton Nicolaus Cusanus ismét kérte a helyreigazítást, de csak fél évszázaddal később kérte fel tanácsadásra IV. Sixtus pápa Regiomontanust, a híres német csillagászt (aki akkor épp Mátyás király udvarában működött). Ő azonban meghalt, mielőtt érdemben elkezdhette volna a munkát. 
Később, a 16. században két zsinaton, a lateránin (1512-17) és a tridentin (1545-63) is foglalkoztak a kérdéssel, bizottságot hoztak létre az új naptár ügyében, és X. Leó pápa felhívást intézett az egyetemekhez és az uralkodókhoz, hogy küldjék el javaslataikat. A vita közel 150 évig tartott, hogy szükséges-e egyáltalán a naptárat a valós, csillagászati tényekhez igazítani, vagy sem.

1572-ben, XIII. Gergely pápa trónra lépésével aztán végre megnyílt a megoldás felé vezető út. A pápa megbízásából két testvér, Antonio és Luigi Lili kidolgozta reform tervezetét, ami Christopher Clavius tervein és Erasmus Reinhold német csillagász számításain alapult. Reinhold még 1551-ben 365 nap 5 óra 49 perc és 16 másodperc időtartamban határozta meg az év hosszát (ez csak 30 másodperccel több, mint a valódi tropikus év), az új évhossz 10 perc 44 másodperccel különbözött, mint a Julianus-év hossza. A kidolgozott reformot a legfőbb egyházi méltóságok és a pápa is elfogadta, 1582. május 24-én XIII. Gergely kiadta az Inter Gravissimas bullát, amely tartalmazta az új naptárat és a határozatot. Ezt a naptárat nevezzük Gergely-naptárnak.

A Gergely-naptár egy lapja egy imakönyvből

A reform két változtatással járt. A problémásabb rendelkezés meghagyta, hogy 1582. október 4. után rögtön 1582. október 15. következzék. A másik változtatás azonnali hatása kevésbé volt jelentős, ám a jövő szempontjából szükséges volt. A Julianus-naptárban 400 év alatt 100 szökőév volt, ám ahhoz, hogy március 21. a valódi tavaszi napéjegyenlőséghez képest ne csússzon sokat, három napot ki kellett hagyni, vagyis 400 év alatt mindössze 97 szökőévre volt szükség. Ezért a kerek évszázadokat jelölő évek közül (a csillagászok szekuláris évnek nevezik) a továbbiakban csak azoknak kellett szökőéveknek maradniuk, amelyek maradék nélkül oszthatók négyszázzal, pl. 1600, 2000, 2400 szökőév volt (lesz, ha addig nem lesz reform), de 1700, 1800, 1900 nem szökőév. Általánosan igaz, hogy négy egymást követő szekuláris év közül csak egy felel meg a fenti szabálynak, vagyis a szükséges háromnapos kimaradás így elegánsan lett elintézve. A szökőnap továbbra is február 24. maradt.

A pápa abbéli félelme, hogy sikerül-e keresztülvinnie a reformot, megalapozottnak bizonyult. Már 1577-ben magyarázó levelet küldött szét a világ jelentős uralkodóinak és egyetemeinek, a bulla azonban tiltakozáshullámot váltott ki. A legkisebb ellenállás a katolikus országokban volt, elsőként Franciaország, Spanyolország, Portugália, és Itália egyes részei fogadták el és vezették be az új naptárat. Svájc és Hollandia déli tartományai 1583. január 1-jén csatlakoztak, Lengyelország 1586-ban, Magyarország 1588-ban, az erdélyi országgyűlés pedig 1590-ben cikkelyezte be. A cseh rendek 1584-ben vezették be a Gergely naptárat II. Rudolf császár rendelete alapján, a morva rendek azonban nem fogadták el, azzal az indokkal, hogy a császár rendelete korábban érkezett, mint a rendi országgyűlés határozata. Így történt, hogy abban az évben Csehországban négy héttel korábban ünnepelték a húsvétot, mint a morva területeken.

A nem katolikus országok sokáig haboztak, a protestáns tudósok és teológusok 1613-ban gyűltek össze Regensburgban, hogy megvitassák a kérdést. A csillagászok az elfogadás mellett érveltek, hiszen a Gergely-naptár közelebb állt a valódi csillagászati tényekhez, mint a Julianus, ám a teológusokat jobban érdekelték a vallási nézetkülönbségek. A német és dán protestáns tartományok végül csak az 1700-as években fogadták el a reformot. Svédország volt az egyetlen, ahol nem okozott semmiféle fennakadást a naptárreform bevezetése: a szükséges 10 napot ugyanis nem egyszerre törölték el, hanem 40 éven át kihagyták a szökőnapokat, amíg az elcsúszás vissza nem állt. 
Görögországban, Törökországban, Egyiptomban és Oroszországban azonban csak a 20. században vezették be a Gergely-naptárat, míg a pravoszláv egyház sosem fogadta el a reformot.

Heribert Illig

Ám a Gergely-naptár sem tökéletes. Ha végignézzük i. e. 45 és 1582 közötti időszakot, kiderül, hogy nem 11, hanem 14 napot késett a naptár. Mégis úgy tűnik, hogy 1582-ben elég volt 11 nappal megrövidíteni az évet. Hová tűnhetett a maradék három nap?
Egyes feltételezések szerint a 325-ös niceai zsinat korrigált három napot az évben, de az egyéb rendelkezések között ennek semmiféle írásos nyoma nem maradt fenn. A közelmúltban Heribert Illig német történész egy tetszetős, nagy visszhangot keltő, ám nem bizonyított elmélettel állt elő. Véleménye szerint XIII. Gergely idején fel sem merült 14 nap elhagyása, mert a kérdéses három nap egyáltalán nem létezett. Vagyis abból kiindulva, hogy a négyszázzal nem osztható szekuláris évszámok esetében felesleges a szökőnap, ez az elmélet azt jelentené, hogy 300 év a kereszténység történetéből nem is létezett. Illig szerint a 614-911 közötti időszak csak kitaláció, méghozzá III. Ottó és II. Szilveszter nevéhez köthető, akiknek az volt a célja a történelemhamisítással, hogy ők lehessenek az első millennium uralkodói. 
Ez a kijelentés azonban olyan következményekkel jár, hogy a 614-911 közötti történelmi dolgok és személyek nem is léteztek, csak kitaláció az egész. Nos, az egyház sok mindenre képes, de ezt nem tudta volna megtenni nyom nélkül, ráadásul mindössze egy olyan csekély célért, hogy ők lehessenek az első ezredforduló pápái? A feltevés szerint nem élt pl. Nagy Károly, az első európai sem, de Árpád sem, és a honfoglalás sem történt meg. 

Annak ellenére, hogy Illig elmélete felvet nagyon komoly, valós kérdéseket is, az ellopott 300 év mítoszát erősen megkérdőjelezi az a tény is, hogy a keresztény világon kívül használatos naptárak nem támasztják alá az elképzelést. Manapság többnyire a különböző hosszúságú hónapokat, féléveket vetik a Gergely naptár szemére, és az is hátrányos lehet, hogy az azonos dátumú napok a hét más és más napjára esnek (mondjuk nekem ezzel személyesen semmi bajom nincs, sőt. Szerintem jobban zavarna, ha május 1. mindig keddre esne mondjuk, vagy karácsony mindig péntek-szombatra). Felhasználói szemszögből a naptár tulajdonképpen Caesar óta nem változott.
Több területen gondokat okoznak a változó ünnepek, elsősorban a húsvét, s noha az utolsó vatikáni zsinaton úgy döntöttek, nem zárkóznak el egy újabb naptárreformtól, egyelőre katolikus területeken óriási tiltakozást szülne, ha a húsvétot fix ünneppé tennék. 

Emellett a valódi napév és a Gergely-naptár szerinti év között is van eltérés, majdnem 26 másodperc, ami több, mint 3300 év alatt áll össze egy nappá, de addig nem lesz nehéz elhatározni egy újabb szökőnap kihagyását. Az sincs kizárva, hogy egy alkalmas időpontban sikerül elfogadni egy belga csillagász javaslatát, miszerint csak minden ötödik szekuláris év legyen szökőév - s ezt követően 3300 helyett csak 30000 év múlva jönne egy újabb nap eltérés. 
A magam részéről merem remélni, hogy a következő naptárreform során már nem zsinatok és egyházak fognak dönteni a kérdésről.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is!

*Játssz velünk nyereménykönyvért! Klikkelj!

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr411832521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bright side of life 2016.11.12. 15:13:36

Jó írás. Az Illig-féle elméletet Árpádra és a honfoglalásra vonatkozóan félreérted. Árpád létezett és a honfoglalás is megtörtént Illig szerint is, csak nem 896-ban, hanem 600 körül. Ez a dátum egyébként érdekesen egybeesik László Gyula kettős honfoglalásra vonatkozó elmélete szerinti első honfoglalás időpontjával, illetve a magyar krónikákkal, amely szerint a hun Attila és Árpád között öt generáció (5x30 év) van.

Translator +X+ · http://www.szabadzona.hu 2016.11.12. 15:13:50

:: 1900 nem szökőév

Kivéve a Microsoftnál, ők ISO-szabvánnyá tették, hogy az legyen (en.wikipedia.org/wiki/Leap_year_bug)

:: A feltevés szerint nem élt pl. Nagy Károly, az első európai sem

Igen, pont az lett volna a könyv lényege, hogy Nagy Károly csak egy mese, akivel mindenki a saját hatalmát akarta legitimáltatni, és igazából ezzel csapta ki mindenkinél a biztosítékot...

:: de Árpád sem, és a honfoglalás sem történt meg.

Azért, mert vmi 104 évvel István koronázása előtt történt, még nem biztos, hogy így pont 896-ban történt. Ellenben az Magyarországon elég komolyan rácuppantak, mert AFAIK az Attila és az Árpád közötti legendáriumot pont hogy igazolta, kijöttek az emberöltők, és erre alapulva adott ki másik könyvet is, azt viszont már nem olvastam.

:: erősen megkérdőjelezi az a tény is, hogy a keresztény világon kívül használatos naptárak nem támasztják alá az elképzelést

Illig könyve azért elég sok más naptárat tételesen végigvesz, ha a könyvére tudsz vmi tételes cáfolatot, az tényleg érdekelne. Az általad felhozott ellenvetések viszont azt jelzik, hogy nem olvastad a könyvét.

Emellett pedig érdemes a szökőmásodpercekre is majd vetned egy pillantást, tud galibát okozni az is. Tőzsdéken pl. nagy baj van, ha a egy másodperccel eltolódik a megjelenő ár. (Mo-n talán nem okoz gondot, de Ausztráliában már komolyabban oda kell figyelni rá...)

HgGina 2016.11.13. 14:40:52

@Bright side of life: nem értem, hogyan esik egybe valami 600 körüli évvel, ha László Gyula valahova 845-855 körülre teszi az elsőt?
Bár, ha belegondolok, hogy Krisztus önmaga előtt született 4-6 évvel...

Bright side of life 2016.11.14. 20:26:54

@HgGina: László Gyula nem 845-855 körülre teszi az első honfoglalást, hanem a 600-as évek közepére.

¿Qué tapas hay? 2016.11.21. 20:33:33

Nagyon klassz poszt ismét ebben a remek sorozatban.

A XVI. szd-i naptárreformok kapcsán hiányoltam egy kicsit az évkezdet visszaállítását, ami jórészt a gergelyi reformoktól függetlenül ment végba a ny-európai országokban.