Ez a mű irodalmi robbanóanyag!

2016. december 13. 07:34 - Carbonari

Könyvajánló - Borisz Akunyin: Kémregény

 kemregeny2.gif

Tudjuk, hogy lesz háború.
Tudjuk, hogy nem kerülhetjük el.
Csak azt nem tudjuk, mikor.
MIKOR?!
Mert az időpont tudása élet-halál kérdése.
Győzünk, vagy bukunk: ezen áll.

Borisz Akunyin regényeit nem kell bemutatni az érdeklődőnek. Fandorin! Ha olvastál a szerzőtől, már mosolyra is húzódik a szád: hát hogyne! Fandorin, persze!

Most is egy Fandorin leszármazottal van dolgunk, mint abszolút főhőssel. Abszolút és főhős, még ha kicsit naiv, kicsit berzenkedő, kicsit szerelmes, kicsit nagyon fiatalka ahhoz, aminek a végrehajtására kiszemelik, de akkor is: Fandorin leszármazott. Ha tétovázik is cseppet, azért az esze helyén lesz. Már amennyire az 1941-es, két perccel világháborúba belépés előtti paranoiás Szovjetunióban ez egyáltalán lehetséges.

Nagyszabású kémjáték bontakozik ki a szemünk előtt. Az első pár lapon Hitler adja ki az ukázt a szovjetek ellen: támadunk, de úgy kell csinálni, mintha nem támadnánk. Főemberei hüledezve merednek egymásra: de jó. És egészen pontosan hogyan is lehet ezt elérni?! Nem azért főemberek, hogy ezen a csekélységen fenn akadjanak, a terv hamarjában el is készül, már csak ("csak") a részletek kidolgozása van hátra.

Mindeközben természetesen a szovjet oldalon is zsizseg a boly: mindenki, aki él és mozog (és megúszta a sztálini tisztogatásokat), a haza üdvén dolgozik. Igen, mindenki tudja, hogy hamarosan háborúban fognak állni a németekkel. De mikor? Mikor? Lesz-e elég idő a felkészülésre, vagy ha már is felállnának a határon a hadosztályok, akkor is késő?

kemregeny1.jpg

A szerző, Borisz Akunyin

Istenigazából ezt senki sem tudja, mindenki találgat, megérzéseire hagyatkozik, és imádkozik (jaj, azt tilos!), szóval reménykedik abban, hogy a véletlen a kezére játszik, és belebotlik valami nagy fogásba ebben a kémesdiben.

És ekkor szakmai berkekben felröppen a hír: egy német rádiós érkezik repülőgépen, ahonnan ejtőernyővel fog kiugrani szovjet célterület fölött.
Az ukáz nem is késik: mindenáron elfogni!
Elfogják.
Ekkor lép a képbe a mi Fandorin leszármazottunk, akinek neve Dorinra rövidült. Tud németül, méghozzá anyanyelvi szinten, részt vett tanfolyamon, ahol az alapvető ügynöki tudományokra elméletben és gyakorlatban megtanították: hajrá!

És Dorin munkához lát.
Hogy közben szerelmes is lesz?
Hogy megcsömörlik a szovjet hatalom húzásaitól?
Hogy elfogják, hogy menekülnie kell, hogy nem tudni, ki az ellenség... egy kémregényben ez alap.
Győznek-e a jók?
Nem is tudom.
Annyira nézőpont kérdése, kik is azok a jók.

Egy regény, amelyet se letenni nem tudtam, se újra olvasni nem akarom.
Remekül meg van írva.
Csak a téma iránt érzek viszolygást.
És akarok én viszolyogni?
Na ugye.

Szeretnél többet megtudni a műről: Kattints a képre!

kemregeny.gif

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5612022925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.