Posztmodern rémmese,
maradandó érdekességű újdonság,
hitek nélküli hit, semmiből valami
- ilyen is csak Amerikában lehetséges

Uramisten, Robin Williams is volt sötét hajú és jóképű fiatal? Lehetetlen!
Pedig igaz, ahogy elnéztem a Lazi Kiadó John Irving Garp szerint a világ című, friss, ropogós kiadványát, ahol a fedlapon a fent említett remek színész mosolyog hatvannégy foggal. Valamikor nagyon régen - túl hamar - olvastam én ezt a művet. Talán 25 éve is van ennek már, és hát ugyancsak fanyalogtam rajta, hogy jó, jó, de.. na. Olvastam már jobbat is.

Változik a világ, és benne változunk mi magunk is. Most, ennyi idő távlatából, túl eltemetett apán, férjen, anyósokon, két házasságon, amiben az egyikből engem hagytak ott, a másikból én hátráltam ki: szinte lubickolok a könyv soraiban. Tudom értékelni az öntörvényű anyát, a nem vonalzóval kimért megoldásokat, és így tovább.

Jenny Fields karakán, dacos asszony, aki még anyává is egy büntetésből végzett munka folyományaként lett. Bizsergette a lehetőség, hogy végre apa nélkül nevelheti fel azt a gyermeket, akit mindig is szeretett volna, és amelynek nemzésére elegendő volt egyszer beleülni egy erre alkalmas, szinte agyhalott férfi péniszébe. Jennyt az aktus egyáltalán nem ragadta magával, aszexuális és frigid volt, és most is csak azért tervelte ki ezt a módszert, mert saját gyermekre viszont mérhetetlenül vágyott. Mondhatnánk, hogy ez a különös fogantatási módszer magában hordta a nő személyiségének minden jegyét, és örökre determinálta a születendő gyermek sorsát, de ne mondjuk. Annyi biztos csak, hogy egy ilyen találékony, erős akaratú nőszemély árnyékában nem is olyan egyszerű felnőni, mint ahogy Garp (a megszületett fiú neve) sem érezte gyaloggaloppnak kamasz és fiatal felnőtt korát.
Ugyanakkor olyan megoldási modelleket kapott és leshetett el az anyjától, amelyek szokatlanságával le tudta nyűgözni a környezetében élő embereket. Példaként álljon itt a következő részlet a könyvből:

Az események a II. világháborúban kezdődnek, Garp egylövetű apjának történetszeletkéjével, és folytatódnak az amerikai társadalom jellegzetes eseményeire rátupírozott emberi sorsok történetével. Jenny és Garp áll a regény középpontjában, az ő szemükkel látjuk a gyakran karikatúraként ábrázolt akkori amerikai társadalmat. Szóba kerülnek nagy és általános emberi sorskérdések, és miután az anya és fia is író lesz, ezért a művészetek és az irodalom terén is tükröt tart az olvasók elé.

Jenny maga a tömör, megingathatatlan realitás, akinek az isten sem tudja, hogyan alakulhatott ki egy képzelet szintjén alkotó, vacilláló, döntéseket folyton halogató fia. A genetika azért nem hagyja magát, és Garp fiában visszaköszön az anyja határozottsága.
Szerencsére?
Vagy nem is?
Garp életének ismeretében nem lehet tudni, mi a jobb. Ki tehet arról, hogy az egyikünk ilyen, a másikunk olyan? Senki. Ha valaki nem olyan alkat, annak hiába mondják, hogy menj oda, vedd el, ami téged illet. Valami meg fogja kötni, viszolyogni fog azoktól a megoldásoktól, amelyek az őt irányítónak abszolút logikusnak és könnyen kivitelezhetőnek tűnnek.
Jól van ez így?
Nem mondanám.
De így van, és kész.
Hozott anyagból dolgozik mindenki.
Még te is.

A regény elképesztően kaotikus történet családról, családon belüli és társadalmi manipulációról, világunkat sújtó erőszakról, fanatizmusról, hogy van-e értelme, és lehetősége a kívülállásnak, mindez fűszerezve kéjvággyal, szexualitással. Harcos feminizmus, nemi szerepek, világnézeti ütközések, szorongás, félelem, halál. Végül is van-e értelme élni, lehetősége van-e bárkinek kivonni magát saját életéből, és ha ez sikerül, akkor él-e egyáltalán, vagy csak létezik, de minek?

Ideje végre megnéznem a filmet is, amelyet 1982-ben készítettek a mű alapján.

A könyvet a Lazi Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, recenziós célból. Köszönjük!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!