2017 - a társasjátékok éve?

2017. január 04. 00:03 - Arthur Arthurus

Talán. Ez majd kiderül :)

Párommal leginkább 6-10 éve rengeteg társasjátékot vettünk, törzsvásárlói voltunk a Gémklubnak és a Compaya nevű üzletnek is, de persze megfordultunk a Szellemlovasnál is. Szülinapra, névnapra, vagy karácsony környékén rendszeresen ruháztunk be 1-2 10-20 ezer forintos stratégiai társasjátékba, leginkább ezeket szeretjük, szerettük, az olyan klasszikusok mellett, mint a Monopoly, Hotel, Gazdálkodj okosan!, Activity, és rengetegféle kvízjáték a Honfoglaló társastól kezdve (amiből két különböző is megvan) az egyik kedvenc Inquzitorig, vagy a ritkán játszott, sok hülye kérdéssel teli Euro-Quizig bezárólag. Aztán valahogy abbamaradtak mindig a társasozások, a vásárlásokat is beszüntettük, mert azon állásponton vagyok, hogy tök felesleges megvenni egy többezres játékot, ha háromszor játszunk vele. Leginkább azért volt ez, mert ketten voltunk a játékokra, kiismertük már rég egymás szokásait, stratégiáját, és a legtöbb ilyen játék többen élvezetesebb. Hiába a nagy család, ha a bonyolultabb stratégiai játékok nem fekszenek senkinek :)

Így szépen a sarokban maradtak használatlanul évekig olyan játékok, mint az Arkham Horror, a Fury of Dracula, a Battlelore (amivel azért sűrűbben játszottunk, az kifejezetten két játékosra készített játék), a Civilization táblása, a Rúnamester, a Warcraft társasa, vagy az Age of Mythology társas. Némelyiket elajándékoztuk, némelyiket kölcsönadtuk (és merjük remélni, hogy majd épségben vissza is kapjuk), de néhány maradt a helyén, mert egyikünk-másikunk kicsit talán jobban kedvelte, mint a többit.

Forrás: jatszma.reblog.hu

Az évek során még a régi kedvenc, sok kiegészítős Carcassonne sem került elő nagyon, ahogy egyik sem, egészen szilveszter estig, amikor olvasni, filmet nézni, vagy épp valamit alkotni tovább már nem volt kedvünk, lefeküdni meg felesleges, mert éjfélkor úgyis felébreszt a sok idióta a petárdákkal meg a tűzijátékkal (már elnézést az érintettektől...) (Nem, számunkra nem ünnep a szilveszter, vagy az újév, ahogy tetszik. Vagy legalábbis semmiképp nem alkoholgőzös petárdázással ünneplünk.)

Szóval valahogy üssük el azt a pár órát: előkerült a ritkán játszott Euro-Quiz. Leginkább azért játszottuk ritkán, mert sok kérdés tényleg elég hülyeség, és vagy nagyon könnyű, vagy olyan, hogy ha nem az adott európai város lakói vagyunk, valószínűleg nem tudjuk. Ez egy viszonylag régen, talán a 90-es évek végén, vagy esetleg 2000 körül egész Európában ugyanolyan kérdésekkel kiadott társasjáték, a kérdések az európai kultúrát, történelmet, és akkori jelent járják körbe, ennek megfelelően régi, már rég nem aktuális kérdésekkel sokszor. Tehát játszottunk egyet ezzel, aztán még mindig akadt egy kis idő, és igazából tök jó volt ennyi év után együtt társasozni, mindig is szerettük: Monopolyztunk is egyet, aminek éjfél előtt egy negyed órával lett kb. vége. (Jelenleg a bankkártyás változat volt nálunk, amit a cserélgetés meg pötyögés miatt kevésbé kedvelek, mint a klasszikus papírpénzes változatot.)

Másnap este, vagyis immár 2017-ben ismét előjött a kérdés, hogy játsszunk-e valamit, és ha igen, mit. Nem tudtunk dönteni, ezért a macskákra bíztuk, hogy válasszanak. Felírtunk három társasjátékot, összegyűrtük a kis cetlit, és leraktuk a macskák elé, akik egyébként mániákus pofozók, és imádnak társasozni: elfeküdni a tábla közepén (általában a szőnyegen ülve játszottunk mindig, onnan nem esik le semmi, nem kell lepakolni semmit (na jó, néha könyvhalmokat kell arrébb rakni...), így elérhető számukra is), szeretik ellopni a dobókockákat, egységeket, egyéb alkatrészeket, és végigpofozni a szobán, egy másodperc alatt valami bútor mögé vagy alá varázsolva... Szóval megkértük őnagyságukat, Nagylányt és Ludovikát, hogy egyikőjük legyen szíves megpofozni a három galacsin közül az egyiket. Persze nem így megy ez... megszagolták szépen mind a hármat, de ilyenkor eszükben sincs pofozgatni, pár percig trükközni meg könyörögni kellett, míg végül Nagylány hajlandó volt elpofozgatni az egyiket (aztán alig tudtam visszaszerezni tőle), miután jól megpofozott egy eltévedt szaloncukrot. Mit hoz a macskaistennő, az Age of Mythology-ra esett a választása.

Réges régen, nagyjából 3 éve készült kép a két delikvensről, Nagylányról (a képen a nagyobbik) és Ludovikáról (aki azóta nagy ló lett).

Három dolgot tudni kell erről, a mi tulajdonunkban lévő társasjátékról. Vagyis négyet: Legalább 6 (de szerintem több) éve nem játszottunk már vele, hatvanötmillió ömlesztett alkatrészből áll, német nyelvű társasjáték (és egyikünk sem beszél németül), és elvesztettük a magyar nyelvű leírását. Ebből a négy dologból már sejthető, hogy hogy is nézett ki a kiválasztás utáni nagyjából 1 óra: válogatás, a szabályzat bogarászása, amiből minden 10. szót értettem, meg pár kötőszót (hála a 12 évnyi német tanulásnak, legalább a kiejtésem helyes :D), további válogatás, és a szabályok további bogarászása. Rá kellett jönnünk, hogy egy igen ritka társasjátékkal rendelkezünk, ugyanis neten sem találtunk semmi leírást. Azt meg ne kérdezzétek, hogy miért is nem kerestünk rá angolul, ugyanis most rákeresve úgy már találtam leírást, de ez az év első napján, késő este nem jutott eszébe egyikünknek sem.

Egyik kedvencem az volt, amikor sikerült annyit kibogarászni (a pontos kezdőfelállást keresve), hogy minden játékos kap két ... Würfelt, amivel valamit csinálni kell, de azt már nem értettem. Kerestük a kártyák, a leírás többi része, és a kis táblácskák között, hogy mi az isten az a Würfel, mert ha megtaláljuk, akkor már eszünkbe jut, mit kell vele csinálni, elvégre valamikor tudtuk a szabályokat nagyjából... Feladtam, igénybe vettem a szótár segítségét, és kiderült, hogy az a mondat azt jelenti, hogy minden játékos kap két dobókockát, és aki nagyobbat dob, az a kezdőjátékos. (Ez természetesen mindig, minden játékban párom.) Na ez pont egy olyan momentum, amit tudtunk leírás nélkül is, de mindegy.

Végül azért olyan hajnali 1-re végeztünk kb., és sikerült többé-kevésbé rájönni, vagy leginkább feleleveníteni a szabályokat. El is döntöttük, hogy idén ismét veszünk néhány társasjátékot, és sűrűbben fogunk játszani a meglévőkkel, már csak azért is, hogy ne felejtsük el a szabályokat. Várható néhány beszámoló vagy esetleg ajánló idén ebből a témakörből is, és mi már tudjuk is, hogy melyik játék lesz a következő, amiről olvashattok! Vagyis leginkább: amiről olvashattok, mivel most nem mentem bele egyik játéknak sem a szabályrészleteibe, vagy egyebekbe. :)

Kövess minket Facebookon is!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8512091287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Snoopyzit29 2017.01.04. 19:40:59

De rohadtul irigyellek benneteket! Én évekig imádtam társasozni, de a család gyakorlatilag kiölte belőlem. Én vettem csak folyamatosan a játékokat, de akármikor összegyűltünk (3-an vagyunk tesók, plusz szüleink, plusz később mindegyikünk párja) rajtam kívül SENKI nem akart társasozni. Úgy hogy volt 8 felnőtt és ebből csak én. Szóval ez ment évekig, amikoris meguntam a könyörgést és elkezdtem eladogatni a társasjátékokat. Tök jó lehet, ha az embernek olyan családja van, aki szeret társasozni. Barátokat inkább nem is említem, mert egy kávézást alig tud összehozni az ember, meg már mindenkinek saját családja, gyereke van, szóval rohadt nehéz.

Arthur Arthurus 2017.01.04. 19:46:48

@Snoopyzit29: Mi is nagyon szerettük! A tágabb család társasjáték-szokásai kimerültek a karácsony esti monopoly-ban, ritkán activity-ben gyerekkoromban, a komolyabb stratégiai játékokkal már párommal kezdtünk játszani, de ketten nem ugyanaz. Ráadásul nem vagyunk egyformák sem, mindkettőnknek más-más játékok tetszettek egy kicsit jobban... Egy időben még saját, hatalmas stratégiai társas is készült, ami egyébként olyan 80%-ban késznek mondható :) De aztán elmaradtak a játékos esték, mást kezdtünk inkább csinálni... szóval évek óta az első alkalom igazából a szilveszter esti volt. Az is azért, mert nem egyeztünk meg sem videókban, sem filmekben, sem azok megnézésének helyszínében, szóval inkább csináltunk mást :)
Talán ez most kicsit változni fog, a héten tervezünk beszerezni egy újabb társasjátékot, ami eléggé megtetszett mindkettőnknek.

Gabirella 2017.01.04. 20:21:38

Szerencsére nálunk megmaradt a társas szeretete, nincs olyan karácsony, hogy ne legyen új társasjáték. Lányaim (26-30 évesek) baráti társasága is rendszeresen összejár társas-estekre, már egyeztetnek, ki milyen játékot vegyen meg, így nem egy családot terhelnek a meglehetősen drága játékok. Idén nagy sikert aratott a Camel up játék, szerencsére nemcsak "agyas" játékok népszerűek.
süti beállítások módosítása