...24 órán belül "miniszterelnököt KELL választanunk"

2017. január 04. 07:43 - Carbonari

Könyvajánló - Kónya Imre: ...és az ünnep mindig elmarad?

konya3.jpgKónya Imre (fotó: MNO)

Kíváncsi vagy, hogyan zajlott a legutóbbi rendszerváltás a kulisszák mögött?
Abban megegyezhetünk, az ilyen sosem jön jókor (mit
csináljunk, ilyen a természete).
Mindig valamilyen kényszer hatására lesz más az, ami addig volt.
Háború után, forradalom után, gazdasági kényszer után.
Nyomában a bejáratlan út minden nyűgével, inflációval,
munkanélküliséggel, recesszióval, válsággal.
...és magántörténetekkel az új politikai elit
háztájáról.

Huszonnégy éves voltam, amikor egyenes adásban néztem a tévében, ahogy Szűrös Mátyás az Országház erkélyéről világgá röpítette a hírt: megszületett az új köztársaság! Ültem a készülék előtt és.. féltem. Ahhoz már nem voltam gyerek, hogy ne tartsak attól: egy szikra, és egymás torkának esik a magyar. Ahhoz meg elég felnőtt nem voltam, hogy eljátsszam fejben azokat az egyéb lehetőségeket, amelyek valószínű irányát szabhatták volna félelmeimnek, de még inkább útját gátolhatták volna.

konya.jpg
    "Hogyan jutottunk el eddig? És mi történt ezután? Milyen ellenszélben hajtotta végre az első demokratikusan megválasztott kormány a Magyarország számára szükséges további változásokat? S hogyan éltem meg mindezt én, az események résztvevőjeként, belülről?
      Erről szól ez a könyv. És egy kicsit arról is, hogy teljesüljön az új rendszer első miniszterelnökének egy kívánsága, amely hatvanadik születésnapján, 1992. április 8-án, a koalíciós képviselőcsoportok együttes ülésén hangzott el:
     - Egyszer még beszélni kell ezekről a dolgokról - mondta Antall József, miután röviden érintette az elmúlt évek néhány fontosabb eseményét. Majd hangjában némi keserűséggel hozzátette:  - ...hogy minél kevesebb hazugság maradjon az emberek agyában."

Élj érdekes időkben, mosolyog a kínai, amikor rosszat akar nekünk. Hát.. nekem sikerült. Nem, vér nem folyt, csak folyhatott volna. Sosem voltam, sosem leszek tömegbe szívesen járó fajta. Ösztönös bizalmatlansággal viseltetem a legtöbb ember iránt, ha pedig sokan vannak egy helyen, kizárt, hogy ne ajtó, vagy egyéb menekülési útvonal irányában legyek, a szélén. Már, ha egyáltalán elmegyek ilyen rendezvényre. Legtöbbször nem. És még így is van véleményem, és vannak történeteim a rendszerváltás körüli eseményekről, akkor most képzeld ezt nagyban, a formálódó új politikai elit egyik tagjáról, Kónya Imréről! Neki milyen történetei lehetnek!

Cirka egy generációnyi különbség van közöttünk korban: amikor ő érettségizett, én akkoriban születtem. Amikor én eszmélni kezdtem, ő már bejáratott praxissal rendelkező ügyvéd volt a fővárosban. Amikor pályakezdő voltam, ő volt a belügyminiszterem, én pedig az ő egyik jelentéktelen, láthatatlan kiskatonája a végeken. Túlzás azt mondani, hogy mély nyomot hagyott bennem a munkássága. Ahogy írtam, ő túl nagy volt hozzám képest, nem láttam el odáig. Örültem, ha hónapról hónapra befizettem a számláimat, és évszakról évszakra összegürcöltem folyton növő gyerekemre az esedékes ruha-cipő-iskola-egyéb cuccokat, hol érdekelt engem, mi megy a lakásom falain túl? Vajon érzékelt-e Kónya Imre az állománya és a kisemberek gondjaiból valamit is? Vagy csak nagyban játszott, az én és szintem megélhetési gondjai számára pedig a favágáskor mindenképpen keletkező forgács semmit érő problémái voltak, amivel nem lehetett, és nem volt érdemes foglalkozni? Főleg ebből az aspektusból kezdtem el a könyvet lapozgatni.
konya1.jpg
Amit kerestem benne, megtaláltam. Halványan, de benne van az igyekezet, a törődés az akkori magamfajta senkik iránt is. És ennyi pont elég. Nem lehet egyetlen országos politikus szemére sem hányni azt, hogy nagyban játszik. Mi másban játszana, néz szét az értelmes ember, ha egyszer ott van, oda jutott. Van, amit lehet, van, amit kötelező, és lesz, amit muszáj.

Olvasd hát azokat a történetszilánkokat, amelyek adalékul szolgálhatnak egy politikusi élet mindennapjainak teljességéhez. Véleményformáló hétköznapok, kötelező ünnepek, kiforratlanság, nagyság és pitiánerség, elvhűség és megélhetési politizálás, humor, felülemelkedés egyéni szempontokon, és látásmód, amely egy tanult és sokat látott ember rezignált, néhol kesernyés, de mindenképpen figyelemre méltó szűrőjén átengedett véleménye. Tények és adatok, adomák és párbeszédek, hitek és emberek, lehetőségek és korlátok.
A valóság Kónyai Imre módra.

Kövesd a rendszerváltást az ő személyén keresztül! Légy ott vele fogadásokon, az Ellenzéki Kerekasztal, a Független Jogász Fórum rendszerváltó szeánszain, az MDF tagjaként az Országgyűlésben, tárgyalj külföldi diplomatákkal, hagyd, hogy megossza velük lefolytatott magánbeszélgetései érdekesebb bonbonjait, engedd, hogy megmutassa az embert a politikusok és diplomaták mögött. Hagyd, hogy az események mozgatórugóit megláttassa veled. Hogy elmondja: kétszer kettő néha öt. És hogy van ez így.

A könyvet az Alexandra Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Szeretnél többet megtudni a műről? Kattints a képre!

konya2.jpg

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6112083705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ősbölény 2017.01.06. 10:04:56

Egy könyvajánló ne jelenjék meg nicknévvel. Az ajánláshoz hozzá tartozik az ajánló személye, hitelesíti vagy hitelteleníti. Pl. szeretném tudni, milyen saját írások állnak az ajánlás mögött.

Carbonari 2017.01.06. 10:10:36

@ősbölény: Értelek. Ezen a blogon ezzel a névvel írok. Ezenkívül régebben a Rukkolára írtam könyvajánlókat Klasszikus néven. Máshol nem publikáltam. A tevékenységért pénzt nem kapok sehonnan, "ez az úri passzióm", mert a megélhetésemhez nincs szükség arra, hogy ezért pénzt kérjek, vagy munkaviszonyba lépjek bárkivel, bárhol.

ősbölény 2017.01.06. 18:21:39

Köszi, rendben van, csak azért vetettem fel, mert egy kicsit reklámízű a szöveg, hetedikes koromban írattak velünk ilyen "könyvajánlókat", bár a Te írásod kifejezetten színvonalas. De mivel egy politikus emlékiratairól van szó, ezért a véleményalkotó hiteles személyisége nagyon érzékeny bizalmi kérdés.