Mert boszorkányok igenis léteznek?

2017. január 17. 00:04 - Carbonari

Könyvajánló - Bányai D. Ilona: Boszorkánykör

 banyai3.jpg

Az árva, a nincstelen és a bántalmazott
- mindannyian nők, a középkori Magyar Királyságból.
Futják köreiket, fejlődnek és félve bátorkodnak,
összefognak, és győzni mernek.

Álltál már valaha a Tokajt Rakamazzal összekötő híd gyalogjáróján, arccal két folyónak? A Bodrognak és Tiszának? Láttad már, hogyan mered rá a hegy a folyókra, és a vizek nagy félelmükben hogyan keverednek? Ha igen, tudod, miről írok, ha nem, ne hagyd ki az élményt.

Itt játszódik a mű cselekménye, egy nevenincs pici faluban, gyalogosan is belátható távolságban a XV. századi Tokaj várától (ami akkor még állt). A településen él Terka, az árva lány, Panka, a bántalmazott fiatalasszony, és Rózsa, a nincstelen kanász lánya. Szent Iván éjjelén fonódik össze történetük, amikor mindegyik saját sorsa elől, vagy elé menekül a faluból Annus, a púpos javasasszony birtokán belülre.
banyai.jpg
Mindenki viszi a maga nyomorát, Terka a mostoha anyjának való kiszolgáltatottságát, Panka az állandó veréstől származó kék-zöld foltjait, Rózsa pedig a nincstelenségét, amely miatt elszalasztott egy látszólag jó partit is, méghozzá pont az a legényt, aki Pankának az ura lett.
Annus némi misztikum árán megoldást kínál nekik, kérdés, hogy képesek megfelelően értelmezni a jeleket, amelyeket azon az éjszakán kaptak. Kellő akarattal és elszántsággal, összefogással akár a sorsukat is képesek lesznek megfordítani. Ezek nélkül: soha.

Mind a hárman olyan eseményeknek lesznek szemtanúi, amelyek hatására országos dolgokba keverednek, futva olykor saját életük, testi épségük védelmében. A regényben névtelen hősök és történelmi személyek járják kijelölt táncukat, bosszú és törtetés, ármány és hatalomvágy, kémek és fizetett segítőik, kis emberek és nagy nevek.

Most azon gondolkodom, mit írhatnék még a történetről? Pedig olvasni kellemes volt, lekötött, tegnapelőtt tettem le a művet, tehát azt sem lehet mondani, hogy elfelejtettem, és most mégsem jönnek a szavak. Olyan ... iskolás a regény. Egy nagyon jól, sőt, remekül sikerült munka, amiben azért érezhető a gyakorlatlanság, kis bátortalanság, kis félelem, hogy jó lesz ez így? ... szinte tapintható, hogy ez az első komolyabb lélegzetvételű mű, ami az író tolla alól a nyilvánosságra került. Kiszámítható cselekményvezetés, már a közepe előtt sejtettem, hogy mi lesz a vége. Jó ez, vagy rossz? Sem ez, sem az, így van és kész. Valami nagyobb csavart hiányolok? Vagy több mélységet? A meséből való kiszakadást? Nem tudom. De hogy a regény folytatását feltétlenül várom, az biztos! Aki így képes írni, annak jöhet a következő műve is, remélhetőleg kiforrottabban, bátrabb kézzel nyúlva a változtatásokhoz, váratlan megoldásokhoz, és valamivel több humorhoz - hiszen a beágyazott környezet szinte tálcán kínálja az alkalmazását.

Summázva: a következő műveddel hökkents meg, kedves Ilona! Alig várom! Addig is bárkinek bátran ajánlom olvasásra Bányai D. Ilona eme munkáját.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

banyai1.jpg

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7812125031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.