Egy férfitestbe zárt nő vallomása

2017. január 23. 00:02 - GReni

Könyvajánló - Kiss Tibor Noé: Inkognitó

_p1040097_ok.jpg

Egy olyan fiatal története az ezredforduló Magyarországán, aki a felnőtté válás során szembesül alakulóban lévő identitásának nem szabályos vonásaival.

Hat év után újra megjelent Kiss Tibor Noé kortárs prózája, az Inkognitó, ezúttal a Magvető Kiadó gondozásában. Ezúton is köszönöm a Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a küzdelmekkel és fájdalommal teli életutat, vallomást, identitáskeresést. Valahol azt olvastam erről a könyvről, hogy a szorongás és a magány regénye. Tökéletesen egyetértek ezzel a gondolattal.

Tibor transznemű, ami annyit jelent, hogy bár férfinak született, nőnek érzi magát és ez a szorongás addig nem fog elmúlni, míg meg nem békél Noémival, azaz saját magával.

Ugrálunk az időben és a kis történetekkel válik egésszé a kép. Egy nagyon zavaros, fájdalmas, lehangoló egésszé. Focimeccs nézés hatévesen a nagypapával, egy reménytelen szerelem utáni vágyódás, egy átlagos délután, egy szál cigaretta az erkélyen és hasonló hétköznapi történetek. Csapongó, mely azt az érzést keltette bennem, mintha nem akarna a tárgyra térni. Írni akart róla, de félt tőle, ezért kerülgeti a forró kását.

Eleinte furcsa volt a rengeteg rövid, kijelentő mondat. Nagyon tárgyszerűek voltak ezek a pillanatképek. Talán épp ez tette őket lehangolóvá. Olyan érzésem támadt tőlük, mintha gyorsan túl akarna esni az egészen. Mintha azt várná, ha mindezt gyorsan kiírja magából akkor könnyebb lesz.

12119028_1697050170507643_2464813986197014983_n.jpg

„Nincs más választásom, kényelembe helyezem magam a bőrömben. Szívtájékon letelepszem, közel a tüdőhöz, ahol a bordák megvédenek.”

Sokszor előtérbe helyezi a futballt. Hét éven át focizott a Fradiban, érthető, hogy sok emlék, érzés fűződik hozzá, de azt gondolom, inkább azért emelte ki ezt, mert a legnépszerűbb, legférfiasabbnak titulált sportok egyike, ami meghatározta a gyerekkorát, és mégsem jelentett semmit. Nem befolyásolta az érzést, hogy ő nő akar lenni. Nőként öltözni, sminkelni, magassarkú cipőt viselni, de közben gyötrődött, őrlődött.

"A rúzs, a púder és a parfüm eltakarta a férfit, de nem kelthette életre a nőt.”

Bár néhol zavaros, csapongó, mégis figyelmet érdemlő kötet, mert egy olyan témáról ír, melyről nagyon keveset beszélünk. Az origo.hu-nak adott interjújában arra a kérdésre, hogy mennyi ideig titkolózott ezt a választ adta:

„Úgy szocializálódtam, hogy ez egy betegség, teljesen egyedül maradtam a problémával. Kinek beszéltem volna erről, a focista haverjaimnak? Húszéves koromig hallgattam.”

Többet szeretnél megtudni a kötetről? Kattints a képre!

ktn-inkognito-cimlap.jpg

A képek forrása itt.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6012131969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vipera01 2017.01.23. 14:52:51

"Tibor transznemű, ami annyit jelent, hogy bár férfinak született, nőnek érzi magát és ez a szorongás addig nem fog elmúlni, míg meg nem békél Noémival, azaz saját magával."

Nem Noémival, hanem Tiborral kell megbékélnie.
Egy transzneműt nem úgy tudunk meggyógyítani, ha a képzelt neméhez alakítjuk a testét, hanem úgy, hogy a meglévő testéhez alakítjuk az elméjét.
Magyarul, csakis a születéskori nemében szabad megerősíteni.

GReni 2017.01.23. 14:54:39

@Vipera01: A transzneműség identitás, nem pedig betegség, amit gyógyítani kellene. Drukkolok, hogy Noémi megtalálja a boldogságot :)

Zöld_Dani 2017.01.24. 00:01:31

@Vipera01: Ezzel elég sokáig próbálkoztak, de mivel az öngyilkossági arányt nem javította, belátták, hogy egyszerűbb a testet alakítani az agyban rögzült nemi énképhez.
Mindenkinek (az érintettnek, az államnak, a környezetnek) az lenne a jobb, ha működne, amit írsz.
De sajna nem.