Néha még a nagylányok is sírnak

2017. február 03. 07:33 - Heuka

Könyvajánló - Kelsey Miller: Big girl - Hogyan hagytam fel az állandó fogyózással és teremtettem magamnak normális életet

diet-695723_960_720.jpg

Súlyfigyelő program. Vércsoportdiéta. Közönséges diéta. Atkins-diéta. Szénhidrátmegvonás.
Hogy ezekben mi a közös? Mindegyik a súlycsökkentést célzó táplálkozási terv.

És Kelsey Miller mindet kipróbálta – átmeneti sikerrel; sokszor az egyoldalúság miatt egészségét kockáztatva vagy vegetáriánusként húsfogyasztásra kényszerítve.
Ahogy már mai fejével fogalmaz:

„A kudarc a fogyókúrás programba van építve.”

Ideig-óráig olvadnak lefelé a kilók, centik, de egyszer eljön az a pont, ahol megunja az ember (lánya) a zöldbabot joghurttal, és a választékosabb étkezéssel a súly is elkezd visszatérni - azaz

„A titok egyszerű: mindössze folyamatosan éhezned kell.”

És akkor most képzeld el, hogy folytatnám a diéták leírását, de ehelyett széttépem az eddig írt jegyzeteimet. Ugyanis ez a könyv nem (csak) a diéták harcáról szól. Sokkal inkább egy memoárba oltott terápia az írónőnek, melyben az őt gyerekkorától fogva elkísérő problémákat dolgozza fel. Bár szépen kirajzolódik az egyes diéták időszaka, sokkal fontosabb az azokat jellemző lelki állapot.

Kezdve az elvált anyuka „konyhacsendőrségétől”, a 11 évesen színészi karrier reményében tartott villámdiétán és középiskolai évek alatt hashajtó céllal fogyasztott cukormentes édességeken át a végül megtalált intuitív táplálkozásig. Ez utóbbi sem egyik napról a másikra álomsúlyt hozó megoldás, de annál sokkal fontosabb dolgot hoz követője számára: elégedettséget, bűntudat nélküli étkezést és leginkább saját maga elfogadását. (Ez a hozzáállás, hogy azt együk, amit kívánunk, mert azzal érhetjük el a jóllakottság érzését, már többször megfogalmazódott bennem is, nem tudtam, hogy ennek már van hivatalos neve és formája.)

buffet.jpg

Kelsey kivételes helyzetben van: az intuitív táplálkozással (ami hangsúlyozottan nem diéta) kapcsolatos tapasztalait egy ismert weboldal szerkesztőjeként blog-ban mesélheti el. Ez is kétoldalú azonban, mert bár a pozitív kommentekből erőt meríthet a folytatáshoz, viszont a negatív kommentekből is kijut neki. Stílusában megosztó lehet a cinikusságával és enyhe felsőbbrendűségi érzésével - nekem emiatt nem is volt szimpatikus, bár mindenképp a javára írandó, hogy elismeri hibái egy részét, próbál tenni ellenük és nyitott lenni az új dolgokra, legyen az egy új diéta vagy élethelyzet.

Természetesen az élete sem áll meg közben, éli a 3. X körüli éveit, próbálja rendezni családi viszonyait, támogatni barátait a nehéz időkben. És bizony, kerül olyan helyzetbe, amit már a jégkrém sem old meg, és életkori és testalkati nagysága ellenére is sír.

A könyvet a Kossuth Kiadói Csoport bocsátotta rendelkezésünkre, melyet ezúton is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre!

nagy-lany.jpg

Tetszik, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebookon is!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9012157397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Köldök_szösz 2017.02.03. 16:04:25

Hát igen. Genetika.
És aki azt mondja hogy a genetikára fogni azt hogy valaki kövér az kb. annyira balfaszság mintha azt mondanánk neki hogy ugorjon ki az ablakon, próbáljon meg repülni és ha leesik és összezúzza magát akkor ne fogja rá a gravitációra.

Burgermeister 2017.02.03. 23:13:22

Mindig van vmi kitalácija!!! Én meg amondó vagyok hogy mozogni kell meg odafigyelni a kajára, mennyiségileg, oszcsá, problem megoldva és igy duplán jól járunk.