Álmunkban...

2017. február 25. 07:30 - Arthur Arthurus

Agyunk titkai 3.

A történelem egyik leghíresebb álma volt, amit a történet szerint Nagy Konstantin császár látott 312-ben, életének egyik meghatározó csatája előtt. A vele szemben álló sereg kétszer olyan erős volt, mint az övé, és igencsak nyugtalanította a gondolat, hogy másnap nagy valószínűséggel ő is a csatatéren leli halálát. Ám éjjel meglátogatta egy angyal a kereszt jelével, és azt mondta: "E jelben győzni fogsz."

Raphael alkotása

A császár azonnal kereszteket festetett a katonái pajzsára, másnap pedig győzelmet aratott a csatatéren. Nem maradt hálátlan, ezt a kis elnyomott szektát gyorsan a birodalom vallásává tette.
De gondolhatunk a bibliai József történetére, aki álomfejtő képességével és a hét szűk és hét bő esztendő megjövendölésével levette az egyiptomi fáraót a lábáról. Jeanne d'Arc is álmokat látott, bár nála valószínűsíthető valamilyen betegség, pl. skizofrénia is, de Nostradamus is sokszor az álmai alapján jövendölt.

Minden kultúra nagy jelentőséget tulajdonít az éjszakai képeknek, melyek válogatás nélkül lepnek meg minket. Sokan négy fő részre osztják az álmokat:
- emlékálmok: amikor a korábbi emlékeinket dolgozzuk fel
- jóslóálmok: amelyek a jövőről mutatnak útmutatást
- vágyálmok: amelyekben régi álmaink, vágyaink teljesülnek
- rémálmok: ennek oka és lefolyása lehet sokféle, a negatív gondolatoktól, a gonosz démonoktól, a feng shuitól, a késő esti nehéz kajától, vagy szinte bármitől szeretik függővé tenni kialakulásukat

MRI-felvétel az álmodó agyról

A helyzet az, hogy álmunkban, legyen az a fentiek közül akármelyik, valójában az agynak ugyanazon részei aktívak és ugyanazon részei inaktívak.
Melyek ezek a részek?
Álom során aktív:
- az agy vizuális feldolgozásért felelős része, az agytörzs
- az emlékek központja, a hippokampusz
- az érzelmekért, különösen a félelemért felelős rész, az amygdala és a gyrus cinguli

Álom során inaktív:
- a temporo-parietális régió, az érzékszervek és a térérzékelés központja
- a prefrontális kéreg dorzolaterális része, vagyis az agy irányítóközpontja
- az orbitofrontális kéreg, a tények cenzora
- és a mozgásért, testünk érzékeléséért felelős részek részlegesen inaktívak, alvás közben ún. alvási bénulásunk van. Az emberek nagyjából 6%-a szenved attól, hogy egy álomból való ébredés után pár percig még fennáll az alvási bénultság állapota, és a zavart agy még az általában rémálmok utóhatásaként mindenféle gonosz lénynek, koboldnak, szellemnek, lidércnyomásnak, boszorkánynak tulajdonítja a dolgot (maga a boszorkány szó is ebből származik, illetve ugyanez a jelenség felelős az ún. földönkívüliek általi elrablás szindrómának is). A mozgásért felelős részek a legtöbb esetben szinte teljesen kikapcsolnak, persze mindenkinek van olyan élménye, hogy csapkod, forgolódik álmában, de a legtöbb esetben nem nagyon mozgunk. Ez létfontosságú, hiszen álmaink legnagyobb része rémálom, amiért a mindenféle rémséges jövőképekért és a félelemért felelős amygdala túlzott aktivitása okolható. Nem lenne túl jó, ha valóban elkezdenénk futni, menekülni, miközben álmodunk.

Dr. Allan Hobson álomszakértő öt fontos ponttal jellemzi álmainkat, amelyek mindegyike felbukkan álmaink során:
1. Erős érzelmek (sokszor félelem)
2. Látszólagos érzékletek (repülünk, hideg vagy meleg érzékelése, stb.)
3. Illogikus tartalom (a helyszínek, a szereplők, bármi egy pillanat alatt megváltozhat)
4. Álombeli események feltétel nélküli elfogadása (mivel inaktív a ténycenzor, minden illogikus eseményt, tartalmat elfogadunk)
5. Visszaemlékezési nehézségek (az álmok 99%-át elfelejtjük ébredés után pár perccel)

Egy éjszaka során nagyjából két órán át álmodunk, amely során 1-20 perces álomszakaszok vannak. Oké, de mégis miért álmodunk?

Hippokampusz

Hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést, először is nézzük meg, hogy működnek az emlékek!
Ebből a szempontból talán a legfontosabb agyi részünk a hippokampusz, ugyanis ide fut be a különféle érzékszervek központjaiból és az amygdalából a teljes emlékkép, ami tartalmazza a hangokat, a szagokat, a látványt, az érzelmeket, mindent, ami az adott emlékhez kapcsolódik. Itt őrződik nagyjából 3-4 napon keresztül, közben a prefrontális és orbitofrontális kéreg is megdolgozza a masszát, bizonyos részeket töröl, más részeket eltorzít. Ezután a hippokampusz visszaküldi a feladónak, vagyis elemeire bontja az emlékképet: a látvány a látókéreghez kerül, amit hallottunk, az audio-szekcióba, stb. Ezért sem lehetséges az emlékezet törlése olyan módon, ahogyan pl. a MIB - Sötét zsaruk c. filmben végezték, mivel nem kronológiai sorrendben "menti el" az agy őket, hanem darabjaira bontva (még vizsgálatok tárgyát képezi, hogy pontosan hogyan képes egy-egy emlék felidézésekor újra összeszedni az ahhoz tartozó információkat).

Miért fontos ez a kérdés az álmaink szempontjából? Azért, mert a hippokampusz ezt a munkát, a szelektálást és szétküldést álmunkban végzi el. Eközben egy-egy erősebb emlékkép aktiválja a látókérget, az agy pedig magyarázatot keres a hirtelen felbukkanó, sokszor nem is összefüggő képekre, így kialakít egy történetet. Ezért fontos az alvás, ezért kell, hogy fontos vizsgák előtt kipihentek legyünk, és ne az utolsó pillanatban tanuljunk! Ha megvonjuk magunktól az elegendő pihentető alvást, akkor romlik a memóriánk, nem hagyjuk, hogy dolgozzon a tanultak megőrzésén az agyunk.
Minden álom az emlékeinket dolgozza fel, de persze emlékezhetünk a vágyálmainkra is, emlékezhetünk a különféle jövőszimulációinkra is, ahogy a mindennapi életünk során történt eseményekre is. De az álmok csak 3-4 napos emlékeket jelenítenek meg, vagyis csak akkor aktiválódnak, amikor a hippokampusz részeire bontja az emlékeinket. Ezt úgy bizonyították, hogy önkénteseket megkértek, viseljenek egész nap rózsaszín szemüveget. Az álmaik csak 3-4 nap elteltével váltak rózsaszínné.

Álmodhatunk-e tudatosan?

A válasz igen! Mi is jellemzi a tudatos álmokat? Tisztában vagyunk vele, hogy álmodunk, és képesek vagyunk befolyásolni is az álmainkat, bár ez nem mindig igaz. Tudatos álmodás során az agy prefrontális kérgének dorzolaterális része, vagyis az irányítóközpont is aktív, tehát tudatunknál vagyunk. Nekem azon álmaim nagy része, amelyekre emlékszem (sajnos mindössze heti 1-2 álom marad meg viszonylag részletesen, előző hétvégén pl. volt egy nagyon érdekes és fura álmom, ami gőzöm sincs, melyik korábbi emlékemből, olvasmányomból, filmből, álomképből született, de elég tisztán és részletesen megmaradt). Szóval álmaim nagy része tudatos álom, a legtöbb esetben tisztában vagyok vele, hogy álmodom, és majdnem mindig külső szemlélő vagyok egyébként, mint aki egy történetet olvas, vagy filmet néz. Általában tudnám befolyásolni, de ritkán akarok belefolyni az álombeli történésbe, de közben tisztában vagyok a legtöbb szereplő érzéseivel, gondolataival is. Többször felébredek ilyen álmok során, fordulok egyet, majd alszom is el újra azzal a gondolattal, hogy "na, nézzünk meg még egy részt, kíváncsi vagyok, mi lesz". Mintha egy sorozatot néznék. Sokszor csak annyi marad meg egy álomból, hogy tudom, kivel álmodtam, tudom, hogy éreztem magam, de ennyi. Érzések, érzelmek maradnak csak meg erősen, semmi konkrét történést vagy emlékképet nem tudok felidézni.

A tudatos álmodást lehet fejleszteni, dr. Hobson szerint két nagyon fontos dolog kell hozzá: egy jegyzetfüzet az ágy mellett (ugyanis ébredés utáni néhány percben már rengeteget halványul az álom emléke, ezért érdemes leírni azonnal), illetve az, hogy azzal a tudattal aludjunk el, hogy "fel kell ébrednünk" álom közben, vagyis ráébrednünk arra, hogy csak álmodunk. Innen kezdve már befolyásolni is tudjuk az eseményeket, illetve kapcsolatba is tudunk lépni a külvilággal, miképpen a külvilág is velünk.

2011-ben a Max Planck Intézetben a világon elsőként sikerült kapcsolatot létesíteni egy álmodóval, miközben MRI- és EEG-szenzorokkal vizsgálták az alany agyát. Ahhoz, hogy kapcsolatba léphessenek az álmodóval, tudni kell, mikor lépett a REM-fázisba, de mivel ennek semmi külső jele nincs, csak egy MRI segítségével lehetett megállapítani. Az önkéntesek vállalták, hogy álmukban szemmozgást vagy kézmozgatást végeznek, pl. megkérték őket, hogy amint kezdődik az álom és tudatuknál vannak, szorítsák ökölbe a bal kezüket kétszer egymás után, ez jelzi, hogy álmodnak. Miután ezen önkéntesek elkezdtek álmodni, aktivizálódott az agykéreg szenzorimotoros része, amely az ehhez hasonló mozgásokat vezérli. Innen már csak egy - igaz, elég nagy - lépés az, hogy be is lépjünk valaki más álmába.

Vajon mit rejt a jövő az álmok szempontjából? Könnyen lehet, hogy évtizedeken belül valóban beléphetünk mások álmaiba, megváltoztathatjuk azokat, vagy összeolvaszthatunk két álomképet két összekapcsolt agy által. Az eszközök fejlesztése ehhez már zajlik, az álomfényképezés ma is létező dolog, képesek voltak már gondolatokról és álmokról is felvételt készíteni, igaz, még elég kezdetlegesek, de a legnehezebb lépést már megtették.

Kövess minket Facebookon!

Ha tetszett, és olvasnál még hasonló érdekességeket, kattints a lenti képre!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6012275733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.