A '80-as, '90-es évek legjobb sorozatai

2017. március 16. 07:47 - Tibitron79

Talán mondanom sem kéne, de azért leírom, hogy ez egy igencsak szubjektív lista lesz. Nem vagyok sorozatfüggő, de mindig volt egy-két sorozat, amire rákattantam. Mindig más és más miatt. Persze a stílusomhoz, beállítottságomhoz jobban illik a sci-fi sorozat, mint egy romantikus, de azért lehet majd látni, hogy az sem áll messze tőlem, persze csak ha valami több van benne, mint a szerelem mindent legyőző hatalma. Lássuk hát életem legjobb, legmeghatározóbb sorozatait, amiket végignéztem és nem ingott meg nagyon a hitem bennük.

10. Knight Rider

Már akkor is gagyinak tűnt gyerekszemmel nézve, és noha nem ismertem akkor még a „bűnös élvezet” fogalmát, szerintem ma már betudható ennek a rajongásom eme alkotás iránt. A beszélő, repülő, golyóálló autó és a fekete bőrdzsekis fickó kalandjai mindig odaszögeztek a képernyő elé. Apám is nézte, és általában jókat röhögtünk a butaságokon, meg a mai fülnek fárasztó poénokon. A töretnetek rapszodikusak voltak, Michael elkocsikázott valahová, ahol valami köcsög valami köcsögséget csinált, és jól szétrúgták a seggét KITT-tel vállt vállnak vetve (már ha élhetek ezzel a képzavarral kettejükre vonatkozóan). Persze voltak üdítő epizódok is. Felbukkant például KITT gonosz ikertestvére, KARR, aki mindig valami hatalmas gonosz tervet forgatott az áramköreiben. Angol hangja az a Peter Cullen aki Optimus fővezért is „alakítja" a Transformers rajzfilmekben és élő szereplős filmekben. (Úgy tűnik, beragadt ebbe a robot szerepbe.)

Persze ne feledkezzünk el a csinos Bonnie-ról sem, akiből úgy emlékszem, kettő is volt.

9. A hegy gyomrában

Ifjúsági tévéfilmsorozat, de ma már simán beférne korhatáros filmnek is. Nyomasztó, néhol sötét, néhol félelmetes, néhol undorító volt ez a „mese”. De olyan szintem beszippantott, mint pl. az Időlabirintus című angol sorozat, ami szintén a „parafaktorra” ment rá, de arra valamiért nem emlékszem vissza olyan tisztán, mint A hegy gyomrábanra. Az, hogy új-zélandi sorozat volt, az már csak ma tűnik érdekesnek, akkor nemigen törődtem vele. A történet szerint egy ikerpár nyaralni megy egy rokonhoz, és hamarosan furcsa, hátborzongató események sűrűjébe csöppennek. A sztori egyébként egy sima földönkívüli hatalomátvétel meghiúsításának a története.

Itt nem vacakoltak a készítők a rémisztő képekkel. A vízből előbukkanó hínárfejű földönkívüliek, az elmebeteg gyilkos kinézetű Willbeforce-ék, az átalakulások, mind-mind félelmetesen néztek ki. Akkoriban nem óvták úgy a lelkünket mint manapság, ugyanis itt haltak meg főszereplők, szeretett karakterek. Mégse lettünk őrült, lelki sérült tömeggyilkosok. Vagy mégis?...

Készült egy remake a jobb sorsra érdemes Sam Neillel, de hangulatában meg se közelíti az eredetit.

8. Magnum

Ma már ez is a „bűnös élvezet” kategória, de akkor ezt nem éreztem úgy, mint a Knight Ridernél. Ezt a helyén tudtam kezelni. Egy Hawaii-on élő szőrős, bajszos, rövidgatyás nyomozó és barátainak a kalandjai. Röviden ennyi a Magnum. Mitől több mégis? A remekül megírt karakterek miatt. Még mindig előttem van a főcím és a szereplők felsorolása. TC – Roger E. Mosley – Tahi József, Rick – Larry Manetti – Balázsi Gyula – Higgins – John Hillerman – Versényi László. Na és persze Tom Selleck, aki ettől a sorozattól lett sztár. A karakterek közti évődés, Magnum menekülése a kutyák (Zeusz és Apolló) elől, a Ferrari folyamatos ellopásai most is mosolyt csalnak az arcomra. TC helikopterféltése és anyagiassága, Rick dörzsöltsége, na és persze Higgins angol fagyossága és cinikus humora mind-mind remek töltelékek voltak az amúgy súlytalan, semmilyen történekekhez. Tom Selleck 8 évad után megunta és kiszállt, majd filmezni kezdett. De ez a szerep beleégett az agyunkba, és ha ránézünk Magnumot látjuk benne.

7. Dallas

Pénteken este a híradó után kiürültek az utcák Magyarországon. De Budapesten mindenképp. Elkezdődött Az Amerikai sorozat. Így, nagybetűvel. Ezt hozta nekünk a rendszerváltás jézuskája 1990. decebemer 28-án. Itt most megismerhettük, milyen is a vadkapitalista tempó, ami annyira felpörgette a nyugatot. Itt semmi és senki nem volt szent, (kivéve Bobby, meg is kellett halnia, majd feltámadni, mint egy igazi szentnek), mindenki csalta a másikat, hátba szúrta, mószerolta, kijátszotta, átverte, megverte, elrabolta, megdugta, megvette, eladta. Kb. erről szólt a 357 rész. De mégis annyira új volt ez a stílus, hogy faltuk, ott ültünk mi is a tv előtt pénteken 20 órakor, és vártuk Jockey újabb szemétkedéseit. A sorozat azért elég realisztikus is volt a maga nemében, bemutatta az emberi gyengeséget, és azt, hogy ha valaki gazdag, közel sem tökéletes, és van bőven gondja neki is. Bár az igaz, hogy ezen gondok 80%-át saját maguknak okozzák a kibírhatatlan, önző, egoista viselkedésükkel. A sorozat, ahogy írtam is zömében realista volt, azért történtek „furcsa” esetek. Ilyen Bobby feltámadása, vagy épp a sorozat záró része, amikor Jockey épp készül fejbe lőni magát, amikor megjelenik egy fehér öltönyös angyal és megmutatja, milyen lett volna Jockey nélkül az élet Dallasban. Cliff Barnes lett volna például az elnök. Na nem az Ewing olajtársaságé, hanem az USA-é. Ezek után felébred, ott áll előtte az ördög, és újra a homlokához emeli a fegyvert. Bobby ekkor ér fel, dörrenést hall, benyit az irodába, és döbbenten néz a földre. Vége!

6. Csillagközi szökevények

Egy igazi látványos sci-fi-akció sorozat minden mély tartalom és komolyabb mondanivaló nélkül. Lövöldözés lézerrel, lövöldözés golyóval, lövöldözés rakétával, menekülés minden elől ami él és mozog, egy élő, érző űrhajóban. Kellett-e ennél több nekem? Nem, és néztem is. Akkor még egy hetet kellett várni a folytatásokra, nem is tudom hogy bírtam ki ezt az időt úgy általában az összes sorozatnál. A történet alapfelütése érdekes. Egy űrhajós, John Crichton űrhajójával egy féreglyukba kerül és egy tök idegen világban köt ki, ahol mindenfajta formájú idegenek veszik körbe, akik mind szökevények és menekülnek. És nagyjából erről szól a sorozat. Menekülés a békefenntartók elől, menekülés az űrkalózok elől, menekülés a megzakkant Scorpius elől, menekülés Crais elől, stb. De a karakterek itt is viszik a hátukon az egészet. Az egymás közti interakciók, a poénok, a viták mind-mind külön kis gyöngyszem. Rygel király, aki egy kis önző, kleptomániás idegen, például ha fél, héliumot fingik. Szűk helyen bezárva is megtette ezt, aminek hatására mindenki a szokásos magas hangon kezdett veszekedni vele. Nekem külön kedvenceim azok a részek amikor Scorpius (az egyik fő antagonistája a sorozatnak) beültette a főszereplő fejébe saját maga tudatának egy digitalizált változatát. Ez a tudatmás végig ott beszél, duruzsol a főszereplő fejében, aki megpróbálja kiűzni valahogy. A sorozatot egy egész estés film zárta, ami kerekké tette a történetet.

5. Babylon 5

Egy okos sci-fi, ami főképp a társadalmunkra reflektál, mutat görbe tükröt, és vázol fel egy eléggé érdekes jövőképet. Érdekessége, hogy az egész sorozat teljes sztorija megvolt már az első rész bemutatójakor is. A különböző kultúrák találkozása, összeütközéseik, konfliktusaik ma is igen aktuális témák. A helyszín a Babylon 5 űrállomás, melynek elődeit mind-mind rejtélyes végzet ragadta el. Mintha átok ülne egy olyan állomáson, ahol ennyi gyökeresen eltérő faj van összezárva egy arányaiban szűk helyen. Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Elnyomott faj, melyet irtanak a hódító, gőgős beállítottságú ellenfeleik. Rejtélyes, páncélba zárt faj, akinek senki nem látta az igazi alakját. Begubózó nagykövet, aki kikel, mint egy lepke, és ember/idegen hibridként kapocs lesz a fajok között. Na és persze az ember, aki ott lavíroz közöttük, mint a legfiatalabb faj. Politikai ármányok, belső feszültségek, kozmikus anomáliák, és mindezek után egy ősi faj (Árnyak), akik időközönként visszatérnek és kissé megritkítják az aktuális uralkodó fajokat az univerzumban. Az értő szem rengeteg analógiát fedezhet fel a valós történelmünk és a sorozat eseményei között, ismerős hibákkal, bűnökkel, és nemes tettekkel. A sorozat lezárása is érdekes. A sorozat jövőjében a főszereplők tudatát (akik hősökké váltak) számítógéppel legenerálják, és velük közösen tekinthetünk át az emberiség múltján, jelenén, majd pillantunk bele a Nap megsemmisülése utáni jövőbe. Készültek spin off-ok de ezek engem nem nagyon kötöttek már le.

4. X-akták

A sorozat, amit olyan lelkesedéssel néztem, hogy az Amigámmal is elfelejtettem játszani keddenként. A sorozat, ami olyan nyomasztó volt néha, hogy aludni is elfelejtettem. Pedig mai szemmel nézve mosolyogni valók a sorozat bizonyos elemei. A konspirációs elméletek, idegenek, szörnyek összekapcsolása, és egyetlen nagy tervbe ültetése nem volt minden pontján logikus. A heti esetek jók voltak, a nagy, rafinált összeesküvéses főszál sokszor volt izzadságszagú, de mégis érdekelt. Mulder és Scully figurája, a köztük lévő kémia kitűnően működött. A színészek remekül beleélték magukat a szerepükbe, és ez a sorozat is megajándékozott minket pár ikonikus figurával, mint például a bagós.  Aztán Mulder eltűnt, és kicsit esett a sorozat színvonala. Robert (T-1000) Patrick nem tudta kellően pótolni Duchovnyt, aki aztán csak visszatér a sorozatba. Az írók szerintem kellően belebonyolódtak a saját kusza ötleteikbe, és ez azért látszott a sorozat alakulásán is. Volt itt ősembereket ölő szürke idegen, parazitaszerű másik, fekete olaj, ami megfertőzött bárkit, és egyéb nyalánkság. A sorozatot nemrég folytatták az eredeti szereplőkkel, igaz nagyon rövid évaddal. Annyit rögtön megállapítottam, hogy Scully ügynök most jobban néz ki, mint régebben. De a sorozat sem volt annyira rossz, mint vártam, tehát várom a folytatást.

3. Twin Peaks

Ez volt az a sorozat, amiről apámék azt mondták, hogy tök jól indult és hatalmas marhaság lett belőle. Ez volt az a sorozat, amit nem engedtek nézni, ezért bemásztam az ágyuk alá és onnan néztem. Ez volt az a sorozat ami után évekig nem tudtam normálisan elaludni. És ez volt az a sorozat, aminek a „végén” néztem magam elé bután, hogy WTF? Így nem érhet véget 30 rész… Hát nem is kellett volna, de utólag kiderült, az amerikai közönség még akkor nem volt érett egy ilyen sorozathoz. David Lynch és Mark Frost sorozata egy új korszakot nyitott a tévézésben. Megteremtette a misztikuspszichohorrorkrimicsaláddráma műfaját. Az alapfelütés is elég ütős volt. Meggyilkolt diáklány, körme alatt üzenet, sorozatgyilkos, zárt, kisvárosi közösség és egy rejtélyes, misztikus erdő, melyben valami él, ami befolyásolja Twin Peaks életét, már hosszú-hosszú ideje. A rengeteg elborult, vicces és félelmetes karakter mind-mind tökéletesen volt megírva, és a casting is hibátlan volt. Cooper ügynök figurája annyira zseniális lett, hogy csoda, hogy azóta nem lett valami hasonmása valami más sorozatban. Ez a kissé kényszeres ámde briliáns figura vezetett be minket a rejtélyekbe, és vele együtt menekültünk a vörös függönyök között, ittuk a nyúlós kávét és nézhettük Laura Palmer (szellemének?) fogsorát, miközben sikít és villóznak a fények. Sok mindenre nem kapunk választ, amire meg igen, arra kár volt. A stúdió unszolására megtudtuk, ki ölte meg Laurát, és onnantól kezdve a fő titokszál ellaposodott. Onnantól kezdve hagyták sokan a fenébe az egészet, mert átment egy misztikus horror-thrillerbe az egész. Nekem végig kitartott a lelkesedésem, persze én is csalódtam a kényszerű lezárásban. Idén jön a folytatás és bevallom, itt is félek, mint az X-aktáknál. Ott kellemesen csalódtam, remélem itt is így fogok tenni.

2. Star Trek összes

Ha a Babylon 5 okos sci-fi volt, akkor a Star Trek maga a sci-fi. Gene Roddenberry megalkotta az ideális utópiát. Az emberiség és a különböző fajok békében munkálkodnak a nagyobb jó érdekében, egy föderációt hoznak létre ehhez, és közösen lépnek fel az agresszívebb fajok ellen. Ebben a sorozatban tényleg érzékelhető a tudomány és a fantasztikum találkozása. A kommunikátor, amivel érintkeznek egymással a filmekben, nem titkoltan a mobiltelefonok inspirálója is volt. Rengeteg egész estés film, sorozat, regény színesíti a Star Trek univerzumot. Engem mindig is megfogtak a néhol talán túl komoly párbeszédek, a tudományos maszlagok, az, hogy mindent megpróbálnak logikusan megmagyarázni, tudományos alapot találni bizonyos eseményekre. Ez a faja igényesség szinte minden Star Trek filmet, sorozatot jellemez. Minden sorozat főszereplője valamilyen vezető, parancsnok, kapitány, aki egyéniségével, bátorságával, bölcsességével átvezeti legénységét minden akadályon.  Kirk, Picard, Janeway és társaik nagyjából hasonló figurák. Nyilván árnyalták őket, de mind azt az embert testesítik meg, akivé nekünk is válnunk kéne ahhoz, hogy fent tudjunk maradni, mint faj, a végtelen űrben. Persze rengeteg említésre méltó karakter is felbukkan a sorozatban. A legérdekesebb talán Q, a Q faj képviselője, aki a Q Kontinuumból származik, és egyfajta isteni, mindenható lény. Ő több sorozatban is felbukkan és érdekes, cinikus, egoista jelenlétével hol segíti, hol megnehezíti a főszereplők életét. De itt van Data, az android, aki ember akar lenni. Az a rész, amikor a holofedélzeten Data, Hawking, Newton és Einstein együtt pókereznek, az filmtörténeti remekmű. Külön kedvencem az időutazás és annak minden paradoxona és veszélye. Ez egyébként fontos része a Star Trek világának, ahol létre is hoztak egy ún. temporális irányelvet, azaz ha épp véletlenül időutazásba keveredünk, mit tehetünk és mit nem. A legfontosabb morális útmutató, az elsődleges irányelv, amit azt mondja ki, hogy semmilyen okból és minden módon tilos beavatkozni az alacsonyabb rendű fajok történelmébe. Ezt persze párszor sikerül megszegni, mert végül is mégiscsak emberek vagyunk.

1. Tövismadarak

Ez volt az a tévéfilmsorozat, ami nem volt sem sci-fi, sem krimi, sem horror, mégis megérintett és lekötött gyerekfejjel is. Talán túlkorosságom miatt, de át tudtam érezni ennek a filmnek a legtöbb üzenetét, persze miután idősebb fejjel újranéztem, akkor értettem meg a fő mondanivalót. Ez a sorozat egyetlen, hosszú példabeszéd, amolyan romantikus, kicsavart Jób történet. Ha nem becsüljük meg amink van, akkor el fogjuk veszíteni. Isten, a sors büntetni fog minket önzőségünk, nagyravágyásunk és érzéketlenségünk miatt. Nem olvastam Colleen McCullough ausztrál írónő regényét, engem a film fogott meg, bár tervezem mindig, hogy nekiveselkedem. A szereplők annyira hitelesen és közel hibátlanul alakítják a nem könnyű szerepeiket, hogy sokszor el is felejtem, hogy filmet nézek. Tele van olyan jelenetekkel, amik beleégtek a fejembe, és tisztán emlékeztem rájuk 15 év múltán is, mikor újranéztem a sorozatot. Aztán nem sokkal később megint. Ralph atya felvilágosítása a fiatal Maggie-nek, aki azt hiszi, haldoklik, pedig csak nővé érett. Vagy a tűzvész, ami elindítja a tragédiák sorozatát. Vagy épp a bíborossal folytatott viták vallási kérdésekről, hitről és a szerelemről, melyeket nyugodtan le lehetne játszani elvakult hívőknek vagy elvakult ateistáknak is egyaránt.

A történet a Cleary család nőtagjainak szenvedését mutatja be, hogyan követik el sorra azokat a hibákat, amiket a szüleik is elkövettek. Tökéletes példa erre a fiatal Maggie kifakadása, hogy ha neki lesz gyereke, ő nem fog különbséget tenni köztük. Aztán dehogyisnem.

Bemutatja a kemény ausztráliai életet, Drogheda mindennapjait, a küzdelmet a mindennapokkal.

De szól a pap vívódásáról a hite és a vágyai között. Ambíciói néha túllépik a papi hitvallásból következő mértéket, és bár hitét nem vonhatjuk kétségbe, tettei nem mindig pozitívak morálisan. Neki Maggie lenne a megváltása, de ő inkább Istent és az egyházi rangot választja, noha azért beteljesült a szerelem, de ezzel együtt mégis fájóan beteljesületlen maradt. Tragédiák sora éri őket, ennyi kínt egymás után talán el se lehet képzelni, csak egy regényben. De ahogy írtam, ez egy példabeszéd, ezért ilyen szélsőséges, hogy megértsük az üzenetet. A tövismadár története ott lebeg mellettük végig és ez is zárja a történetet.

A tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de ekkor elnémul az egész világ, mindenki őt hallgatja és Isten is mosolyog az égben. De ezért a dalért, pillanatnyi boldogságért a halálával fizet, mely azt jelképezi, hogy a legjobb dolgoknak mindig fájdalom az ára. De az ember hiába tudja, hogy felnyársalja magát, mégis megteszi, mindig és mindig. A népszerűségéhez idehaza nagyban hozzájárul a kiváló szinkron. Szakácsi Sándor és Kovács Nóra közel zseniálisan adja vissza a főszereplők érzéseit, szenvedéseit. Valószínűleg hamarosan újra meg fogom nézni, mert néha egy férfinak is kell könnyezni valamin.

Kövess minket a Facebook-on is!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2912319505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.03.16. 21:28:34

Néhány kimaradó sorozat, ami elég népszerű volt itthon: MacGyver, Vészhelyzet, Dragon Ball, Sliders.

Shirkan 2017.03.16. 22:33:02

A 90-es években volt egy sorozat, amely egy londoni ügyvédi irodában játszódott. Fiatal ügyvédek mindennapi emberi kapcsolatairól szólt. Tud valaki segíteni a címével?
süti beállítások módosítása