Az érzelmek óceánján Jojo Moyes-szal

2017. március 25. 07:50 - Heuka

Könyvajánló - Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Mennyi titkot és történést bír el egy repülőgéphordozó anyahajó?

Jojo Moyes magyar nyelven nemrégiben kiadott regényével sem hazudtolta meg önmagát, szereplőit és helyszínleírásait olyan valósan vázolta fel, hogy az olvasó úgy érzi, mintha látná az eseményeket. Ez az élethűség megnehezíti az elvonatkoztatást attól, hogy - bár valós események ihlették a történetet, azért - ez mégiscsak egy regény, nem történelemkönyv.

A terjedelem senkit ne riasszon el, aki a II. világháború utáni korszak leírását és/vagy a romantikus regényeket kedveli, megtalálja a maga számítását. A viszonylag kevés, ám annál hosszabb fejezetek mindegyikének elején található egy-egy idézet korabeli dokumentumokból, vagy az érintettek feljegyzéseiből. Ezeket a sorokat érdemes többször átolvasni, hiszen gyakran útmutatást adnak, mi várható a következő pár oldal cselekményében, illetve néha a homlokra csapást is előidézhetik, miszerint „Ezt már olvastam. Hol is? Hát persze – kb. 20 oldallal ezelőtt, dőlt betűvel szedve.”

(Valószínűleg a szerzői jogok miatt kötelező, de mégis plusz pont az írónőnek és kiadójának, hogy a köszönetnyilvánítás részben leírják, melyik forrást melyik szervezet engedélyével használhatták, illetve azon forrásoknál, ahol a jelenlegi jogtulajdonos utáni kutatás nem járt sikerrel, nyitottak a későbbi megkeresésekre.)

A  HMS Victorius 1959-es felvételen

De miről is szólnak ezek az oldalak?
A könyv megírásának jelenében, 2002-ben kezdjük a történetet, ahol egy idős hölgy Indiában tett kirándulása alkalmával bontásra ítélve találkozik ismét azzal a hajóval, mely 56 éve megváltoztatta az életét. Ez a viszontlátás pedig felidézi benne az utazást, melybe már mi is belecsöppenünk.
1946 nyarán kezdődik az igazi történet: Ausztráliában 600 nő kap lehetőséget arra, hogy a II. világháború alatt megismert férjét követve Angliába utazzon. A Sydney-ből induló utazás azonban közel sem mondható idillinek. Az egyik nehezítő körülmény, hogy kereskedelmi óceánjáró helyett egy sebtében átalakított hadihajón utaznak majd. Azonban a gyorsan, gyakran lehetetlen helyekre felhúzott kabinok zsúfoltsága nem az egyetlen kihívás - útitársuk lesz 19 repülőgép (legalábbis egy ideig) és közel 1100 különböző rangú és beosztású férfi (a néhány női tiszt mellett). Bár férjezett asszonyok szállnak fel a hajóra, fejtörést okoz a haditengerészetnek is, hogyan tartsák egymástól távol a két nem képviselőit. A hölgyeknek van nagyobb veszteni valójuk, hiszen egy-egy görbe este híre eljuthat férjük fülébe, aki akár a

“Nincs rá szükség, ne jöjjön.”

táviratot is küldheti a hajónak. A tisztekből őrséget szerveznek a női kabinok ajtajai elé - aki volt már osztálykiránduláson, tudhatja, hogy ez csak minimális visszatartó erő. Nincs ez másképp a Victoria fedélzetén sem, különös tekintettel a hősnőinket tömörítő 3G kabin esetében.

Kik utaznak ebben a kabinban?
A családi farmtól elszakadó, közvetlen és életvidám Margaret - aki azonban a hamarosan megszületendő gyermeke mellett egy másik potyautast is csempészett a fedélzetre.
Természetileg hozzá legközelebb a fiatal Jean áll, aki nem aggódja túl az életét és bármikor kapható egy jó bulira - viszont saját kárán megtanulja, hogy néha jobb bizonyos helyzetekből kimaradni.

Viszonylag nyitott személyiség még a jó anyagi háttérrel rendelkező Avice, aki inkább azért tartja a távolságot szobatársnőivel, mert rangján alulinak érzi a csapatot - annál nagyobb erőbedobással vesz részt a “Victoria szépe” versenyen. (Halkan jegyzem meg, nem értem, miért a hajóval utazik, mikor szülei megengedhetik maguknak, hogy a nemzeti légitársaság járatán, lányukat megelőzve lépjenek brit földre.)
A negyedik, leghallgatagabb, legszürkébb utasa a kabinnak Frances, aki nővérként szolgált a hadseregben - azonban elutazásának történeténél többet nem nagyon oszt meg utastársaival. Titkáról csak a kapitány szerez tudomást, aki szintén elhallgat valamit a személyzet elől.
Ők négyen próbálják a rendelkezésükre álló hat hetes utazást lehetőségeikhez mérten élvezni, hasznosítani. Például részt vesznek az új életükre (mint az új ízek, fűszerek, jegyrendszer stb.) felkészítő előadásokon, néha vetítéseken, olykor csak sétálnak a fedélzeten a rájuk váró lehetőségeken gondolkodva - vagy éppen a fűtők körletében pókereznek :) Előfordul azonban, hogy lélekjelenlétüket teszik próbára akarva vagy akaratlanul, valamint a rossz hírek postai vagy távirati úton is utolérik őket. A levelek olvasói szempontból is fontos szerepet játszanak a történet alakulása során - nemcsak megtörik a hosszú szóáradat egyhangúságát, de gyakran ezekből derül ki a történet szempontjából fontos részlet is.

És hogy melyikőjük utazott Indiába a könyv elején? A rövid harmadik részből ez is kiderül :)

Köszönjük az Alexandra Kiadócsoporthoz tartozó Cartaphilus Kiadónak! Ha felkeltette az érdeklődésed, kattints a képre.
9789632664507.jpgKövess minket Facebookon!

Ha pedig érdekel egy másik romantikus történet, kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr412362749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.