A gyilkosok gyilkosa

2017. március 29. 07:49 - GReni

Könyvajánló – Dan Wells: Nem akarlak megölni

Újra itt van John Wayne Cleaver, akit a trilógia első részében szárnyait bontogató szociopataként ismertünk meg, aki életét kockáztatva megy neki egy démonnak. A második kötetben már nem a városba érkező démonok jelentik a legnagyobb fenyegetést, hanem a benne lakozó Szörnyeteg úr. A zárókötetre pedig már egy igazi "démonvadász", aki talán túl nagy fába vágta a fejszéjét...

fokep_4.jpg

Vigyázat, a bejegyzés az előző részekre vonatkozó spoilereket tartalmaz! Ha kíváncsi vagy a sorozatra, olvasd el a Nem vagyok sorozatgyilkos és/vagy a Szörnyeteg úr ajánlóját.

Megpróbálhatnám összefoglalni az első két részt, de John-nak ez jobban megy:

„Az a helyzet, hogy rengetegszer találkoztam már a halállal: az elmúlt néhány évben láttam, ahogy a szemközti szomszédom karmot növeszt, és kibelez három embert; kiráncigáltam a félig lefejezett pszichiáteremet egy autóból (ó, az irónia); és három napot töltöttem leláncolva egy elmebeteg pincéjében, miközben ő egy sor védtelen nőt kínzott és ölt meg. Rengeteg beteg, véres dolgot láttam, és követtem el magam is.”

Két hónap telt el az előző kötet vége óta és most, hogy John előugrasztotta a nyulat a bokorból, nem csinált mást csak folyamatosan Senkire vadászott eredmény nélkül. Mással nem foglalkozott, hiszen elvesztette Brooke-ot is, az egyetlen embert, aki igazán érdekelte (talán kedvelte is, ha ez egyáltalán lehetséges egy szociopatánál). Egyre frusztráltabb, idegesebb lett. Nem érti, miért nem adta még jelét a démon, hogy itt van. Felhívta telefonon, hogy elcsalja Claytonba és semmi. Kezdett rajta eluralkodni a feszültség és a kétségbeesés.

„Senki végre előlépne, és megölne valakit, el tudnám csípni. Igen, egy gyilkost megtalálni könnyű. De lehetetlen azelőtt becserkészni valakit, hogy ölne. És a legrosszabb a dologban, hogy így én, John Wayne Cleaver is könnyű célponttá váltam, sokkal könnyebb célponttá, mint a démon maga. Én ugyanis már kétszer öltem...”

Ekkor jelenik meg a városban egy Georgia-ban már jól ismert sorozatgyilkos, akinek a média a Takarító nevet adta. John bele is lendül a nyomozásba, bármi áron el akarja kapni azt, aki sorra gyilkolja az embereket. Eközben egy senki által nem várt fordulatként kiderül, hogy talán mégsem teljesen érzelemmentes a szeretett kis szociopatánk. Úgy tűnik őt is utoléri a szerelem...na, azért nem kell izgulni, nincsenek nagy rózsaszín felleges szerelmi jelenetek a könyvben. :)

Már mondhatjuk, hogy szokásához híven veszélybe sodorja önmagát, megszállottan űzi a gonoszt. Rendületlenül kitart az missziója mellett, hogy minden démont elpusztít, aki a városába teszi a lábát. De vajon ebből a slamasztikából most hogy sikerül kimászni?

Az előző részeket is imádtam, ennek a kötetnek sem csökkent a színvonala. Izgalmas volt John fejében végigélni a hihetetlen jellemfejlődést, ami lezajlott benne a három kötet alatt. Pörgős cselekmény, érdekes párbeszédek, váratlan fordulatok jellemzik a kötetet. Vannak ugyan sejtéseink, hogy mi lesz a következő lépés, mégis nagyjából végig sötétben tapogatózunk a tettes kilétét illetően. Minden oldallal nő Johnban és vele együtt bennünk is a feszültség, a félelem. Mi lesz a következő? Ki fog meghalni legközelebb? Van esélye egyáltalán ennek a 16 éves elvakult kölyöknek egy ilyen fenevad ellen? Együtt izgulsz, félsz, remélsz a főhőssel. És ha mindez még nem lenne elég, Dan Wells nagyon odatette magát a történet végére is. Eszméletlen ötletes, frappáns és szívszorító a végkifejlet. Le a kalappal a szerző előtt! Remélem a történet folytatásaként megjelent trilógia is ugyanígy fog ütni. Már emelem is le az új trilógia első kötetét a polcról, melynek címe Az ​ördög egyetlen barátja és szintén a Fumax Kiadó hozta el a magyar nyelvű kiadást a rajongók számára, köszönet érte!

A bejegyzést egy nagyon fontos tanáccsal kell zárnom: NE OLVASSÁTOK LEFEKVÉS ELŐTT!!! Ez nem vicc, nekem általában este van időm olvasni. Mire a harmadik rész feléhez értem már teljesen beették a fejembe magukat a gyilkosságok, aminek eredménye, hogy álmomban gyilkolászni kezdtem. Először arra értem haza álmomban, hogy az egyik szomszédom vadul dörömböl a bejárati ajtómon. Megkérdeztem mi a gond, mire kiabálni kezdte az arcomba, hogy az állataimtól nem tud pihenni, mert nagyon hangosak. Hozzáteszem két törpenyúl és két csincsilla...sejthetitek mekkora zajt tudnak csapni... Na mindegy, mikor vadul szidta őket bementem a lakásba, ő pedig követett és kiabált, mire felkaptam egy kést és belevágtam párszor. Kedves álom... Na, de itt nem ért véget. Következő este megint a könyvvel aludtam el. Azon az éjjelen épp a főnököm döntött úgy, hogy leüvölti a fejem, mert elrontottam valamit. Őt egy vascsővel vertem kupán és hajítottam bele egy betonkeverőbe. Azt hiszem ideje lenne valami vidámabb témára váltanom. :D 

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

nvsgy-trilogia_b1-1-300x460.jpg

A nagy képre kattintva kedvezményes áron elérhető az egy kötetben kiadott trilógia, de ha csak a harmadik rész hiányzik a polcodról, akkor a kis képre kattints.

Kövess minket a Facebookon is!

139428257.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr712358439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.