Az utolsó szerelmes levél

2017. április 04. 07:50 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

Új kedvenc írónőt avatok lassan Jojo Moyes személyében. A könyvei varázslatosak, ötletesek, egy drámai eseményt, élethelyzetet vagy csak szimplán magát az életet nagyon jól, szépen tudja bemutatni. Nem csalódtam ebben a könyvében sem!

Adott egy harmincas éveiben járó egyedülálló, sikeres újságírónő, a Nation munkatársa, Ellie. Külső szemlélő úgy láthatja, mindene megvan: jó állás, egy kis lakás, barátok. De egyvalami fájóan hiányzik a nő életéből: a szerelem. Belehabarodott egy családos íróba, már egy éve tart köztük a titkos viszony, és nem szeretne mást, mint vele lenni, de a férfinak felesége van, gyerekei, akik mit sem tudnak erről az egészről. Meg hát nem is néz ki úgy, hogy ott akarná hagyni a családját. Ellie tudja, hogy a társadalom szemében talán elítélendő, amit csinálnak és amire vágyik, de őszintén szereti a férfit. 

Egy este kezébe akad egy szerelmes levél a munkahelye poros archívumából, mintegy véletlenszerűen bukkan rá egy rakás azbesztről szóló jelentés és cikk között. 

1960. október 4.

Legdrágább, Egyetlen Szerelmem !
Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak úgy léphetünk tovább, ha egyikünk nagy merészségre szánja el magát. Én nem vagyok olyan erős, mint Te. Amikor először találkoztunk, azt hittem, törékeny kis lény vagy, akit meg kell védeni. Most már tudom, hogy rosszul ítéltem meg magunkat. Kettőnk közül Te vagy az erős, aki tovább tud élni úgy, hogy tudja, létezik ilyen szerelem, és úgy, hogy tudja, ez a szerelem soha nem teljesülhet be.
Kérlek, ne ítélj el gyengeségemért. Egyetlen módon vagyok képes elviselni ezt, ha olyan helyen élhetek, ahol soha nem látlak, ahol a lehetőség soha nem merül fel, hogy megpillantsalak az ő oldalán. Olyan helyen kell élnem, ahol a puszta szükségszerűség kiszorít téged a gondolataimból, percről percre, óráról, órára.
Nem maradhatok itt. Elfogadom az állást. A Paddington pályaudvaron leszek, a 4-es peronon, péntek este 7.15-kor, és nincs a világon semmi, ami boldogabbá tenne, mintha lenne bátorságod, hogy velem tarts. Ha nem jössz, akkor tudni fogom, hogy bármit is érzünk egymás iránt, az nem elég. Nem foglak hibáztatni. Drágám. Tudom, hogy az elmúlt néhány hétben elviselhetetlen nyomás nehezedett rád, aminek súlyát én is élesen érzem. A gondolatot is gyűlölöm, hogy én legyek a boldogtalanságod oka. Várni fogok rád a peronon háromnegyed héttől. Tudod, hogy a szívemet és a reményeimet a kezedben tartod.
Örök híved:
B.

Ellie teljesen a levél hatása alá kerül, ám a könyv során sokáig nem hallunk róla: visszatérünk a 60-as évekbe, és megismerjük Jennifer Stirlinget, aki épp egy súlyos autóbalesetből éledezik. A karján csúnya vágás éktelenkedik, az emlékeit pedig elveszítette úgy nagyjából mindenről. Megismerjük a hűvös és tartózkodó férjét, Laurence Stirlinget, aki sikeres bányatulajdonos és üzletember, aztán egy kicsit visszatekintünk pár hónappal korábbra, a gazdag angol nők társasági életét élő Jenniferre és egy fura, mogorva újságíróra, Anthony O'Hare-re, akinek szívügye a kongói válság, ám főnöke a francia Riviérára küldi, hogy interjút csináljon Stirlinggel. Megismerkedik a nővel, és tudja: elveszett. Beleszeret a férjes asszonyba, ám érzései nem maradnak viszonzatlanok. A sok szerelmes levél közül, amit a nőnek küld, a fenti az egyik, méghozzá az utolsó előtti. Arra kéri, menjen el vele. 

A szerző, Jojo Moyes

Közben visszatérünk a baleset utáni hónapokba: Jennifer, aki nem találja önmagát, aki érzi a férje kimondatlan haragját, és nem tudja, mivel szolgált rá, megtalálja az egyik levelet. Rájön, hogy neki írták, rájön, hogy létezik egy férfi valahol a világban, aki szereti őt. Úgy szereti, ahogyan a férjének kéne. Egy férfi, aki mellett bolfog lehetne. De nem emlékszik. Semmire sem emlékszik, és elkezdi felkutatni az összes ismerőst, akinek a neve vagy beceneve B-vel kezdődik. Hátha megtudja, ki az. Hátha ráismer, és visszatérnek az emlékei. De nem így történik. Férjének persze szemet szúr a megváltozott viselkedése, aztán egy veszekedés alkalmával elmondja, hogy megcsalta őt, hogy ő tud róla. Elmondja, hogy az autóbaleset során egy férfi vezette az autót, aki szörnyethalt a helyszínen. Elmondta, hogy akkor este a nő elhagyta őt, és hogy a férfi, akit szeretett, meghalt, miatta. Jennifer összeomlik, a férje pedig kegyetlenül bánik vele éveken át: folyton becsmérli őt, folyton emlékezteti, hogy a szeretett férfi miatta halt meg. Egyetlen reménye az időközben megszülető Esmé, a kislánya. 

Ám az álom nem ért véget: néhány évvel később egy partin meglátja a férfit, és hirtelen visszatérnek az emlékei: Anthony O'Hare, az ő Bootja nem halt meg. Eltöltenek együtt egy pár órát, a férfi már a közös jövőt tervezi, ő azt hitte, hogy a nő aznap este úgy döntött, hogy nem tart vele. Aki pedig meghalt mellette, egy barátjuk volt, aki elfuvarozta volna az asszonyt az állomásra. Boldog, hogy az álmai valóra válnak, de a nő otthagyja, mert nem hagyhatja el a kislányát. Amikor mégis a férfi után menne, ő már Kongóban jár a háborús övezetben, és nem tudni, hogy él-e vagy sem. 

Visszatérünk a múltból, Ellie-t szorítja a határidő, és úgy dönt, hogy felkutatja a többi levelet, felkutatja, kik lehettek a szerelmesek. Tudni akarja, mi lesz a vége a kapcsolatnak, mert talán megtudhatja belőle, hogy neki mit kéne lépnie Johnnal, a nős szerelmével, akinek láthatóan tökéletesen megfelel mint alkalmi szexpartner, komolyabbat nem nagyon akar. A múlt és a jelen gyönyörűen összefonódik ebben a könyvben.

Megtalálja Ellie a története szereplőit? Vajon élnek még? Együtt maradtak végül, vagy az élet szétválasztotta őket? És választ kap a saját életét betöltő kérdésekre? Tud végre lépni? 

Minden kérdésedre választ ad a könyv, amely a Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából új borítóval jelent meg kis hazánkban. Ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget! Kattints a borítóra:

Kövess minket Facebookon!

Olvasd el az írónő egy másik könyvének ajánlóját is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9812395745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.