Az Assassin’s Creed-ben megtapasztalhatod, milyen lehetett Jeanne d'Arc oldalán harcolni

2017. április 18. 07:55 - GReni

Könyvajánló - Christie Golden: Assassin’s Creed: Heresy - Eretnekség

„Végtelen összecsapás. Ősi bűn. Új felfedezés.”
Amikor minden történész álma valósággá válik és szinte bőrén tapasztalhatja a múltat.
Harcolhat Jeanne d’Arc oldalán a százéves háború idején.
Érezheti, ahogy egy fiatal harcos vállvetve harcol a Szűz oldalán.
Ősei legféltettebb titkaiba nyer betekintést.
De mi történik, ha nem tetszik, amit talál?
Az álom rémálommá válik?

stl026408.jpg

Christie Goldennek köszönhetően egy új kötettel bővül az Assassin’s Creed univerzuma. Szinte egyszerre jelent meg A hivatalos filmregény és ez a kötet. Már az a könyv is tetszett, de ha muszáj lenne választanom, akkor azt mondanám ez a könyv nyert. Izgalmas, fordulatos, váratlan, pazar szereplőkkel, érdekes tájakon egy veszélyes korban.

A kötet a Templomosok Rend új tagjának, a történész Simon Hathaway avatásával indul. Csuklyák, rituális köntösök, gyertyák, Simon nagy örömére a Belső Szentély az új tagok avatásán az autentikusságra törekedett.

„Immár a Belső Szentély tagja vagy. – A Templomos Mester előrelépett, és egy jelvényt tűzött a posztuláns köntösére. A hosszú ezüsttűt kard alakúra formázták, a markolatára pedig egy rubinttal díszített vaskos keresztet erősítettek. Nem csak holmi dísztárgy volt ez, a tű éles hegyét méregbe burkolták.”

Az Abstergo Műveknél az adatgyűjtés másként működik, mint amit a történészek megszoktak. Az Animus teljesen más színben ismerteti meg a történelmet. Eddig arra használták, hogy az Éden Darabjait kutassák fel, valamint, hogy régi ellenségeikről, az orgyilkosokról minél több információt gyűjtsenek, hiszen ők is ugyanezekre hajtanak. Simon, az Abstergo Művek új feje más alternatívát javasol a történelmi kutatásokhoz. Saját magukon is alkalmazzák a gépet, saját őseiken keresztül is rengeteg hasznos tudást lehetne szerezni vele.

„A legjobb eszközünk az Animus...hozzáfér az alany genetikus emlékeihez, kiválaszt belőlük egy konkrét felmenőt és így tovább, és így tovább.”

Egy őse Jeanne d’Arc hadseregében harcolt, akiről tudták, hogy egy Édenkardot forgatott. A kard már a Rend tulajdonában volt, de sérült, így nem volt hasznukra és abban sem voltak biztosak, hogy ez a megfelelő kard. Simon elmélete szerint, az ő történészi szakértelmével, ha beül a székbe és akció közben látja a kardot, megoldhatja a rejtélyt és rájöhet, hogyan lehet megjavítani azt. De mivel a korábbi kutatások szerint a Szűznek három kardja is volt, ez nem ígérkezett könnyű menetnek.

A sorozat korábbi epizódjaiban az Animus még „csak egy szék” volt, de mára teljesen átalakult, sokat fejlesztették, Simonnak a szava is elállt tőle:

„A csuklós keret a technológia és a felkavaró, véletlenszerű művészet találkozásaként akár valami fémes emberi csontváz lógott le a mennyezetről – már ha az emberi csontvázat kígyókról mintáznák. Volt gerince, karja, lába, mindene, csak feje nem, de Simon gyanította, hogy azt a funkciót egy külön sisak látja el.”

1428-ba csöppent be először az Animus segítségével Gabriel Laxart emlékeibe. Domrémy-ben, Jeanne d’Arc szülővárosában találta magát, de amivel találkozott mindenkit meglepett. Egy szerelmes fiú szemén keresztül látta a fiatal lányt. Egy átlagos embernek is hatalmas izgalmat okozna egy ilyen találkozás. El tudjátok mit érezhetett egy történész? Vagy milyen lehetett 1429-ben az ő szájából hallani ezeket a mondatokat?

„Én erre születettem. Nincs a világon senki más, sem király, sem herceg, sem bárki, aki visszaszerezheti a királyságot franciahonnak. Én vagyok ennek a királyságnak az egyetlen reménye.”

Ha ez még mindig nem elég izgalmas, megpillantja a különös pengét Jeanne vazallusánál. Hárman álltak a szobában. Egy fiatal férfi még mielőtt a Rend tagja lett volna, egy orgyilkos és az Orléans-i szűz. Érdekes trió. Innentől kíséri végig Gabriel szemével Jeanne rövidke életét, de minél mélyebbre ás az emlékekben, annál jobban elbizonytalanodik. Ahogy Gabriel a múltban, Simon is eljut arra a pontra, hogy már nem tudja kiben bízhat. Sokáig az olvasó sem tudja, hogy végülis ki melyik oldalon állt a háborúban, az biztos, hogy érdekes új megvilágításba helyezi a két ellenálló fél viszonyát a történet. Már nem tudni ki az igazhitű és ki az eretnek...de apránként mindenre fény derül.

Még mindig rendkívül érdekes a múlt és jelen eseményeit végigkísérni, ahol a szereplőket, helyszíneket, hangulatos tájleírásokat a szerző úgy vonultatta fel előttünk, hogy szinte kézzel tapinthatóvá váltak. Aki szereti a történelmi regényeket biztosan nem fog csalódni, tetszett a korhű ábrázolás, amikor a múltban jártunk, persze az eredeti cselekmény felturbózva némi fikcióval, így a sci-fi kedvelői is megkapják a maguk adagját az Animus-al együtt. A százéves háború és a két csoport konfliktusának összemosása nagyon ötletes, és külön öröm, hogy a kivitelezés is tökéletesen sikerült. Tele feszültséggel, misztikummal és egy jó kis csattanóval a kötet végén remek olvasmányos formában.

Bár a mű hivatalosan már a sorozat kilencedik része, tökéletesen kitesz egy önálló regényt. Egy izgalmas epizód, amely elrepíti az olvasót az orgyilkosok és templomosok világába. Itt-ott találni benne utalásokat korábbi kötetekre, ami tökéletes kedvcsináló, ha ez az első AC kötet, amit a kezedbe veszel.

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

heresy-300x460.jpg

A képre kattintva kedvezményes áron elérhető a kötet a kiadónál!

Kövess minket a Facebookon is!

Ha érdekel A hivatalos filmregény és a film összehasonlítása, kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2812408047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.