Foci, Verebes József: akinek a tiszteletére a francia király dalát is átírták a János vitézben

2017. április 26. 07:58 - Carbonari

Könyvajánló - Verebes Krisztina: Az én Mágusom, Verebes József

 verebes3.jpg

Kiscsapat, élvonal, nagyválogatott,
bajnokok faragása, konfliktusok,
transzparensek, Fehérvár, Győr, MTK stadion.
Akinek tiszteletére még a francia király dalát is átírták a János vitézben.
Verebes József - cigi, sapka, szemüveg: megvan?
Erről az emberről,
a magyar futballvilág rendkívüli személyiségéről
vall lánya, Verebes Krisztina.

Egy részletgazdag pályarajzot vesz kezébe az olvasó a Kossuth Kiadó gondozásában, Verebes Krisztina tollából, akinek Verebes József az édesapja volt.

Több nagy szálon fut a visszaemlékezés:

- nagy meccsek krónikái,
- focisták, kollégák, barátok és ellenfelek történetei,
- a család emlékei,
- média hírei a témában.

Hogy mitől Mágus? Ahogyan berobbant a köztudatba a győri Rába ETO, vele az élen, majd pár év múlva az MTK-val megismételte a bravúrt. Egy zseni volt, aki nem a hivatalos tanulmányaira támaszkodva nyert meg embereket, játékosokat, hanem tehetségére, ösztöneire hallgatva parancsolt a pályán adott játékosnak még négy kört, vagy erősítette  a bal lábát, netán osztotta meg csapatát az ellenfél játékához igazítva. Verebes Józsefnek sokkal egyszerűbb magyarázata van a témára: "Ugyan valóban kitűnő pszichológiai érzékkel rendelkezem, még sincs itt szó semmiféle mágiáról. Minden elért eredményem mögött kib... kemény szakmai munka állt!" (Nemzeti Sport, 1997. január)

Kecskemét, Székesfehérvár, Győr, MTK, majd az ország első embere lett futball szempontjából.
Tavaly távozott el közülünk ez a nagy formátumú sportember.verebes1.jpg

Verebes Krisztina pedig kérdez és válaszokat vár. "Egy pozitív könyvet szerettem volna. Sok Verebes-idézettel, humorral. De a nehéz időszakokról is írok. Nem akarok szentet faragni belőle, de a rosszindulatú vádakat nem idézem. Igen. Ez most az én válogatásom. Sok szakmai anyaggal. Nem én akarok okoskodni. Miért volt ő mágus? Hogyan korszerűsítette a magyar labdarúgást? Miért viszonyultak hozzá ennyire végletesen? (...) A célom, hogy a futballszerető közönség, a szakma ne felejtse őt el. Sőt, fedezzék fel újra. Ha kell, értelmezzék át a róla kialakult képet.
Mert emlékét őriznünk kell. És mivel Apu is azt szerette, ha mindenkinek jó kedve van, az utolsó fejezet nem szólhat a haláláról. Ahogy ő  mondaná: >>Nincs rinya, csak munka van!<<"

"Verebes Krisztina könyve gyakorlott sportújságírókat megszégyenítő mélységgel, részletességgel, érzelemgazdagon foglalja össze ezt a kivételes pályafutást, annak szakmai, lelki, emberi összetevőit, hátterét. Tudom, hogy milyen nehéz feladat ez, hiszen a Mágus tehetségét, érvényesülését elősegítő, majd az fondorlatosan, befolyásos ellenerők által meggátolni igyekvő szándékokat nem könnyű az életmű iránti tisztelettel, kellő alázattal, de egyúttal szakmailag is pontosan felmutatni. Magam is átéltem ezt, amikor 1986-ban a Verebes, a Mágus című könyvet írtam-szerkesztettem. Tudniillik Jóska, mint oly sok kivételes képességű ember, megelőzte korát, már a szocializmusban teljesítményközpontú javadalmazásról, profi körülményekről, számon kérhető feladatokról, bátor, szókimondó, öntudatos állampolgári létről vizionált, amely nem szereti a hazugságot, a mismásolást, a felelősség elkenését, a mellébeszélést, a háttéralkukat, s főleg nem a világ legszebb játékába való tudatos, pályán kívülről jövő beavatkozást, egyszóval a csalást. Verebes Jóska nem viselte el az igazságtalanságot."

(Részlet Koltay Gábornak a kötethez írt előszavából)

Verebes hitet, elszántságot, erőnlétet és eredményeket "hozott", bármely csapatával is "dolgozott". Eredményeiért cserébe tekintélyt vívott ki magának. Tekintélyt, és ellenfeleket. Szerette a pénzt. Miért ne szerette volna? Profi játékért profi pénzt várt el. Megelőzte korát. Sokszor mondott nemet. Sokszor akasztotta össze bajszát potentátokkal. Volt, amikor álltak a háta mögött, és tehetett neki egy szívességet, aki mószerolta. Máskor nem, és vissza kellett vonulnia.

Verebes Krisztina pedig ír. Erős tőmondatai ütnek. Nem cizellál, nem körülményeskedik, nem magyarázkodik, nem okoskodik.
Tanúsít.
Leír.
Megörökít.
És gyászol.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!

verebes.jpg

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

"A kézfogást, a mosolyt tanítják - nem neked szól, csak rajtad alkalmazzák, kötelezően és személytelenül" - az idézet egy nagy színészüktől való. Kíváncsi vagy, kitől származik? Kattints! 

"Nem ígérek felelőtlenül és nem kérek lehetetlent. Ez tette, hogy a játékosok tudják, amit a Verebes mond, az úgy van. (...) A művészet az edzői munkában ott kezdődik, amikor egyéniségekből csapatot csinálok."
(Fehérvári Hét, 1990)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7612448377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.