Egy mesteri magyar regény a Tü/Körben

2017. május 10. 00:03 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Timár Krisztina: A látszat mesterei

Egy ismeretlenül ismerős, kifordított világ, aminek számtalan elemével találkoztál már. Egy világ, ami merít a népmesékből, a regékből, a mondákból, sőt, még a világirodalomból is. Aztán csavar rajta egyet. Azt hitted, ismered? Á, csak a színét. Ez a világ mindazoknak a fonákja.

 

Forrás: Michaela Seifert

Egy világ, ahol szürke, vörös vagy sárga bőrű, kezükön öt vagy hat ujjat hordó emberek élnek. Számtalan ország, mind valami negatív dolgot fejez ki: Süllyedőföld, Ködföld, Keserűföld... ez nem véletlen. Szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre. És biztos mindenki találkozott már filmekben azzal a (főként) mexikói hittel, hogy nem engedik lefényképezni magukat, mert ha kép készül róluk, az elrabolja a lelküket. Na valami ilyesmi van itt a nevekkel. Nagyon kevesen ismerik egymás valódi nevét, mert ha tudod a nevét valakinek, hatalmad van fölötte. Hármastájon legalábbis. A névadás is úgy történik, hogy születés után közvetlenül a szülő belesúgja gyermeke fülébe a nevét, majd kap egy becenevet, egy óvónevet, amin hívják - ez a mi szemünkben sokszor gúnynévnek hat -, és amikor elég idős lesz hozzá, hogy felfogja, nem árulhatja el akárkinek a nevét, akkor megmondják neki megint. És valószínűleg utoljára. Az esküvők legszebb pillanata, amikor a friss házasok egymás fülébe súgják a valódi nevüket. Érdekes ez az egész "névmágia". Van egy valódi neved, és van egy beceneved. De ha egész életedben mindenki egy bizonyos becenéven hív, akkor... melyik is a valódi név? Melyikkel azonosulsz inkább? Melyik vagy te? Melyik az, amelyik - már ha hiszünk ebben az egészben - valóban képes lenne ártani neked, ha rossz kezekbe kerül? 

Aztán ott van maga a világ, Hármastáj. Itt felcserélődtek az égtájak, más nevet is kaptak. Itt félnek, vagyis nem is félnek: jobb szó a gyűlölet. Gyűlölik a négyes számot. A négy undok, szerencsétlenséget hozó szám. Az este is. Itt, akárcsak régen, kétszer alszanak. Egyszer sötétedéskor, majd éjszaka felkelnek, olyankor dolgoznak, pletykálnak, vagy épp a család bővítésén ügyködnek... aztán alszanak megint. És miért gyűlölik a négyes számot? Mert elárulta a világot. 

Mondom a kezdetet, világ születését,
mondom a szellemet, világnak szülőjét.
Nem létezett ég, föld, míg ő nem akarta.
Tudod, hogy született ég, föld és az ember?

Négy irányban áradt középről a szellem:
napkelet, napmagas, napsötét, napnyugat,
lelke volt a kőnek, lelke volt a fának,
lelke az állatnak, lelke az embernek.

Ártatlanul jött az ember a világra,
és a halál sem volt egyéb ott, mint búcsú,
örök újrakezdés volt akkor az élet.
Mért lett lelkünkből csonka szellem-darab?

Megcsonkult a világ, nehéz lett és bűnös,
Ezért vesztette el gyökerét a lélek.
Velünk maradt három, eltűnt a negyedik.

A Tengely négy irányba áradt, ám történt valami: a negyedik gonosszá vált, a Birodalom, a Hollók hazájává, akik ölnek, gyerekeket rabolnak. Miért ölnek? Amiért a szél fúj, a víz meg nedves: ilyen a természetük. Legalábbis a hármastáji emberek szerint. Annyira szerencsétlen a négyes szám, hogy évszakból is csak három van nekik. Három- és hatszögletű, vagy kerek szobákat, termeket, házakat, palotákat építenek. Még a falak felső sarkaiból is lecsípnek egy-egy darabot a háromszögletű szobáknál, nehogy véletlenül négyszögletű legyen a fal. Itt nincsenek istenek, nincsenek templomok, csak templomtorok. Egy mély lyuk, amelynek falát minden évben újrameszelik. Itt nem temetés van, hanem lehullajtás: oda, a templomtorokba hullajtják le a halottaikat, illetve a halálra ítélteket is, csak még élve. Ha szerencséje van a szerencsétlennek: belehal a zuhanásba. Ha nem, akkor törött tagokkal néhány napon belül szomjan hal.

Ebben a világban létezik mágia. De félnek tőle, megjelölik: a borítón is látható háromszöget vésik a boszorkányok tenyerébe. Őket nem védi a Törvény, ők nem telepedhetnek le. Itt az üvegnek ötvennégyféle felhasználási módját ismerik, a Törvény Háza is üvegből készül, hiszen a Törvény tiszta, a Törvény nem rejteget semmit, a Törvény átlátszó. A könyvek is üvegből készülnek. Itt az emberek félnek a földtől. Takarják. Hol növényekkel, hol kövekkel, de a csupasz föld a lehető legkevesebb helyen látszik. Félnek a fehér színtől is. Itt annyi nyelven, annyi dialektusban beszélnek, hogy a ködföldiek pl. nem is biztos, hogy megértik a szomszéd falu lakóinak szavát. Itt nincs szamár, a vízityúknak három lába van, a hiúznak meg majomfarka.

Na, el tudtad képzelni ezt a világot? Nem egyszerű, ugye? Akkor most képzeld magad Lantos Fruzsina helyébe. Lantos Fruzsina egy egyszerű, a mi világunkban élő levéltáros. Aztán Lantos Fruzsina - Bambinak, egy idős, bolond rokonának hála - meghal. Majd magához tér, nem máshol, mint az anyaméhben. Emlékszik az életére itt, a Földön, ám erre a számára ismeretlen világra születik. Mindent hall és mindent ért már magzatkorában is. Ráadásul fehér bőrrel születik. Bambi ottani alteregói közül az egyik, Könyörület óvja őt egészen ötéves koráig. De akkor megjelölik és kidobják a házból, a Tükör foglya lesz, a hatalmas, gyilkos lápban barangol, míg megtalálja Seholt. Sehol egy kicsi város, ami mindenkit elrejt. Hamar megtanulja, hogy rejtse el fehér bőrét is. Vajon ő a Kiválasztott? Ő, aki emlékszik az előző életére, aki máshonnan jött? Aki boszorkány? Az ő sorsa megmenteni Hármastájat a Birodalomtól és a Hollóktól?

Aztán megismerjük Lánglelket. Lánglélek hasonlóan született, mint ő, fehér bőrű, ám a király rokona, és anyja születése után Kiválasztottnak kiáltotta ki. Annak is nevelték, a Vér ház fejévé válik már gyerekként. Egy szerethető figura, aki elhiszi magáról, hogy ő a Kiválasztott, az az egy, aki megmenti az emberiséget. Vagy mégsem? Mi lehet e két eltérő sorsú, de mégis hasonló ember életének a célja? A szálak természetesen összeérnek, a trilógia első kötetének végére néhány dolog kiderül, csak hogy még nagyobb kérdések kerüljenek elénk. 

Meg kell mondanom, féltem ettől a könyvtől. A szerző, Timár Krisztina angol és magyar szakos gimnáziumi tanár, akinek lételeme az olvasás. De tényleg. Népmeséket, világirodalmat, szépirodalmat, ókori és kortárs irodalmat olvas életvitel-szerűen, azon kevesek közé tartozik, akik elolvasták a teljes, hétkötetes Az Ezeregyéjszaka meséit. Aztán írt egy könyvet. Ismerve az alapos és hosszú értékeléseit, nem csoda, hogy megijedtem tőle. Közel sincs annyi ismeretem a világirodalom, és főként a regék terén, mint neki -féltem, mert mi van, ha egy rakás easter egget rejtett el a könyvében, amikről én lemaradok majd! Igen, valóban elrejtett egy egész nagy halom utalást, de szerencsére senki nem marad le semmiről. Halhatatlan művekből idéz és ismerős jeleneteket ír újra, helyezi el a világában, Hármastájon. De a végén lelövi ezeket a poénokat, és felsorolja, honnan lopott. Akár a Réztücsök: mindenhonnan egy kicsit, és a sok kicsiből szépen felvértezte magát, míg egy kerek és szerethető világot nem alkotott. Na jó, ez nem teljesen igaz. Ez a világ szerintem nem szerethető. De nem is ez a célja. Egy gonosz, szürke világ ez, ahol mégis megcsillan a remény. A remény, amit a Kiválasztott hozott el. Vagy legalábbis az, akit mindenki a Kiválasztottnak tart. Érdekes kérdés vetül itt fel: mi tesz valakit Kiválasztottá? A sors fintora? Vagy születni kell rá? Esetleg elég csak annyi, hogy mindenki annak nevezi, annak neveli, annak hiszi? Szerintem elég az utóbbi. De majd kiderül. Nagyon szépen megírt könyv, olvastatja magát, de figyelni kell, különben lemaradsz a részletekről. Annyira ismerős a világ sok helyen, hogy belesüppedsz a biztos tudatba: te ezt már olvastad. Te ezt már láttad. Te itt már jártál. Ezt már ismered. Aztán teljesen észrevétlenül csavarodik egyet a történet, de akkorát, hogy azt sem tudod, hol vagy, és mit is olvastál te korábban, amiben annyira biztos voltál? Biztos, hogy ebben a könyvben olvastad???

Arra még nem teljesen jöttem rá, miért is ez a könyv címe: A látszat mesterei. De talán holnap megtudom a könyvbemutatón.

2017. május 11-én, 18 órától a Púder Bárszínház ad helyet a könyvbemutatónak (1092 Budapest, Ráday u. 8.), én ott leszek! :) Részletek itt.

A könyvet itt tudod megvásárolni

Egy magyar disztópia, amit olvasnod kell!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8112491847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.