Használható szakácskönyv zsidó és nem zsidó asszonyoknak
mindennapokra.
Egy hely, ahol a család a legfontosabb: a konyhában is.
Modern hagyományok a gyakorlatban

Aki követi Fűszeres Eszter blogját, az tudja, hogy a szerző Budapesten él, két gyermeke, férje, és nagy számú rokoni, baráti társasága színesíti mindennapjait, megspékelve a zsidó hagyományok betartása által hozományként kapott tradícióval.

Nem egyszerű zsidónak lenni.
Jó: nem lehet egyszerű a zsidó hagyományoknak megfelelni a főzés terén.
Ahogy olvastam korábbi szakácskönyvében, meg a blogján is, soha nem lenne akaratom ennyire szétválasztani az edényeket, élelmiszereket, valamint napestig sikálni asztalt, munkalapot, stb. a kóserség elérése céljából.
Zakson: nem is nekem kell ezt csinálni, tehát ha Fűszeres Eszternek és zsidó honfitársainknak ez így jó, akkor nekem miért ne lenne az?
Az előző könyvében nagyon sok olyan tradicionális étekről nyertem fogalmat, amelyek az én konyhámban is létjogosultságot kaptak. Nos, a jelenlegi könyve inkább a családról szól, ahogy a címe is sugallja: Családi receptek.

Eszter saját bevallása szerint jó családban nőtt fel, ahol rengeteg közös nagy ebéd és vacsora zajlott le. Csoda-e, ha a családi közösségébe vetett jó érzésen túl számtalan receptet is hozott, és sajátokat is kreált? Aranyló húslevesek, hajszálvékony cérnametéltek (nekem máig sem sikerül igazán vékonyra szelni), szüreti birkapörköltek, gombák, szilvásgombócok, Mama kovászos kenyere, szarvasbélszín, mustban sült kacsacomb, zöldpaszuly-krémleves, tökfőzelék kaporfagyival (kaporfagyival, vágod?), kovászos uborka, barhesz, padlizsánkrém, házi májkrém, húsgolyók citrommártásban, céklás gravlax (pácolt lazac), házi müzli, sárgarépa saláta (cimesz), céklás humusz, paradicsom salsa (ütős!), torták, sütemények, ésssss - perec.

Íme, a perecem. Klasszul néz ki, nem?

Ja, perec.
Amit első felindulásban be is gyúrtam.
Aztán formáztam.
Az első pár darab után rá kellett jönnöm, hogy akkoráknak formáztam őket, amekkoráknak szeretném, ha sülés után lennének.
Jól van, Jolán, kezd elölről.
És kezdtem elölről.
Újra formáztam őket.
Lefagyasztottam.
Nem cicóztam, szilikonlapjaim a szőnyegeim alatt (mert csúsznak az átkozottak), úgyhogy lazán beolajoztam egy műanyag tálcát, és szépen fel tudtam szedni róluk fagyasztás után a cuccot.
Csak közbejött egy 15 centis, és több kisebb, nem rendszeresített nyílás (vágás) a hasfalamon. 
Kidobtak a kórházból (legmélyebb örömömre), és csak-csak bizgatta a fantáziámat az a perec. A negyedik napon (hazaérkezéstől számítva) kiráncigáltam a fagyasztóból hat perecet és forró, lobogó szódabikarbónás vízben szépen megcsócsáltattam, majd sütőlapra, és hajrá.
Egész finom lett - köszönet a receptért, Eszter!

Nem biztos, hogy olvasni fogja ezt a szösszenetet.
A blogján látom, hogy éppen költözködik és dobozokból él.
Ú, de nem irigylem!
Élénken él az emlékezetemben, amikor én éltem három hónapig dobozokból, miközben felújítottunk is.
Egy élmény volt!
Úgyhogy nagyokat nevettem Eszter bejegyzésén, amikor közölte, hogy húslevest főz, 20 literes lábosban, mert azt legalább látja... mindenesetre rágyúrtam a leveses könyvére, meglesz az, akárki meglássa.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

(főfotó: nlcafe.hu)

Tetszik, amit olvastál?