Felhőmesék: tükörkép, amely eltakarja igazi arcunkat

2017. június 07. 00:04 - GReni

Könyvajánló - Tóth Krisztina: Felhőmesék

Öt kedves, tanulságos, lélekmelengető, egy kevés varázslattal átszőtt történet állatokról, egy kislányról, szeretetről, odafigyelésről és gondoskodásról. A meséket Timkó Bíbor rajzai színesítik.

1_27.jpg

Tóth Krisztina új mesekönyve nem sorolható az átlagos mesekönyvek közé. Nem a jól megszokott tanulságokkal találkozunk, mégis sok fontos dologra felhívja a legkisebbek figyelmét egy-egy kedves történetbe csomagolva.

Az első történetben megismerkedünk egy kis denevér történetével, aki más akar lenni. Demeter ki akar törni az éjszakai élet "fogságából" és megnézni a világot nappal, majd úgy dönt, hogy ő bizony madár lesz, aki szertelenül repked majd a ragyogó napsütésben. Meg is próbálja, bár nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, így a mi apróságaink is könnyebben megtanulják: nem kell mindenáron másmilyenné válni, mint amilyenek.

A következő történettől már egy kedves, kíváncsi kislányé, Lilié a főszerep. Ebben a mesében a kislány megment egy harcsa által megtépázott horogra akadt kishalat. A kis sérült uszonyú küsz medencéjükben kap helyet, ahol beszélgetni kezd Lilivel fontos dolgokról.

"Nincs olyan teremtett lény a világon, akinek a jobb és bal fele egyforma volna, és ezt a tükör is tudja. Azt viszont, amit egy másik ember lát, ha ránk néz, azt a tükör nem tudja megmutatni. Ugyanúgy, ahogy az eget folyton felhők takarják, úgy takarja el a tükörképünk az igazi arcunkat."

 

Majd azt is megtudjuk, hogyan élnek a szappanbuborékok, és amikor Lili hősiesen megment néhány siklót csintalan srácok karmai közül, megismerkedik a siklókirállyal, akitől egy mágikus mobiltelefont kap, hogy a lány bármikor segítségül hívhassa.

felhomesek.jpg

A történetek folyamán látjuk a kis Lilit felcseperedni. Az utolsó részben már tinilánnyá érik, aki szívesen hallgatja az idős szomszéd bácsi kalandos életéről szóló történeteket, a sokat megélt majdnem százéves Péter bácsi bölcsességéből nap mint nap elcsíp egy darabot, hogy aztán fiatal felnőtté válva kamatoztassa a hallottakat.

Az utolsó történet lett a kedvencem. Sajnos a világban a halál tabu témának számít, ezért is ez tetszett a legjobban. A jó körítésnek és megfogalmazásnak hála, amikor a kedves Péter bácsi 99 évesen távozik az élők sorából, akkor sem válik szomorúvá a mese. Kaptunk egy szeletet az életéből és tudjuk, hogy tartalmas, teljes élet van mögötte, tapasztalatai megosztásával pedig nyomott hagyott a világban.

A kötetet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

944026_33.jpg

A képre kattintva a kötet kedvezményes áron elérhető!

Kövess minket a Facebookon is!

Ha más szép mesekönyvek is érdekelnek, kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8112557723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.