Holnap ne gyere

2017. június 16. 00:03 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Megjelent Hevesi Judit új verseskötete, ami a Holnap ne gyere címet kapta. A Magvető Kiadó Időmérték címet viselő sorozatának a kilencedik kötete, ezek a könyvek egészen aprók, vékonyak, zsebben is elférnek. De megéri vajon?

Terítéken: a vers
Forrás: Irodalmi Szemle

"Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül - nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt, hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen, arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit."

Olvasható a könyvről. Hát, ez alapján a verseskötetek közül ezt vártam a legjobban. A kötet négy részre tagolódik, mindegyik rész versei egy kicsit másról szólnak, mást és máshogy jelenítenek és szólítanak meg. Az első rész a veszteségről, a gyászról szól, és mindjárt az első vers a csimpánzok világába repít.

Gyász

A csimpánzokról készített felvételek alapján
feltételezhető,
hogy legközelebbi rokonaink is
tisztában vannak a halál fogalmával.

A halott újszülötteket az anyák
több hétig magukkal hordozzák,
haldokló társukat
kiemelt figyelemben részesítik a csoport tagjai.

Egy nőstény halálát megelőző napon
az állatok a szokottnál csendesebbek.
Utolsó napjaiban vakargatják, dédelgetik őt.
Amikor meghal, hosszabb ideig vizsgálgatják,
él-e még.

A halott csimpánz utódja
a holttest mellett tölti az éjszakát.
Miután a tetemet elviszik,
a csoporttagok sokáig kedvetlenek maradnak.

Korábbi kedvenc alvóhelyükön pedig,
ahová társuk meghalni ment,
nem alszanak.
Ott soha többé nem alszanak.

Az egész kötet a gyászról, veszteségről, megcsalásról, elengedésről szól, ahogy gyászoljuk azt, aki velünk volt és elhagyott, ahogy gyászoljuk önmagunkat, akit elveszítettünk a másik mellett. Megismerjük a tom yum leves receptjét is, majd megtudjuk: a férfi megcsalta. A kötet második szakasza a férfi szemszögéből szól. Itt már érdekesebb versek, erős sorok kaptak helyet. Egyetlen problémám volt végig: az összes vers negatív dolgot sugallt. Mit sugallt, egyenesen sugárzott, üvöltött! De Hevesi Judit valahogy - véleményem szerint - nem fogta meg egészen jól ezeket az érzelmeket. Többet is ki lehetett volna hozni az ilyen élethelyzetekből, és igen szomorú ez, mert sok-sok vers tele van igen erős sorokkal. Olyanokkal, amelyek önmagukban is megállták a helyüket. De a többi sor elvette ezek erejét, élét, és elgyengítette a szöveget. 

Mostantól mindig

Eltévedni, az te vagy.
Keresni mindig a rossz kijáratot,
elküldeni az összes piszkozatot,
amikben mindig ugyanaz: valami a hiányról.
Elengedni, ami nem ereszt,
nem szelídülni meg érted,
mert ami van, az nem elijeszthető.
Talánokban élni inkább,
minthogy a múlt idő.

De ha elégett a nyár,
aztán elégett az ősz is,
hogy tél legyen megint,
törtfehér hiátus,
ez az űr,
ez megmarad utánad,
és mostantól mindig
a legféltettebb tévedésed leszek.

Ez a vers az első, amelyet már a férfi mesél el. Ez a vers az, ami Hevesi Juditról szól. És azt hiszem, ez a vers lett a kedvencem. A harmadik szakaszban kezdi el elengedni a kapcsolatot, itt jelenik meg a legtöbb érzelem, a fájdalom, a harag, az elkeseredés - és ironikus módon ezek a versek lettek a leggyengébbek szerintem. Az utolsó szakasz pedig a továbblépés, az újítások verseiről szólnak, a sorokból üvölt a vágy, hogy elfelejtse és maga mögött hagyja az elhibázott múltat. De tudja, hogy nem lehet. Találkozunk és alakítunk egymáson, akarva és akaratlanul is. A lezáró szakasz versei sokkal jobbak, mint a többi, a végére megtanult a költőnő elengedni. Talán. Legalábbis megtanult írni róla.

Kétszer olvastam el a verseket, egyszer tegnap este, egyszer meg ma. Az első, esti konzekvenciám nemes egyszerűséggel annyi volt, hogy "ennyi baromságot összehordani és kiadni..." De azért csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Másodjára már találtam benne jó verseket, találtam benne nagyon, tényleg nagyon jó sorokat, amelyeket sajnos elrontott a környezete. Számomra legalábbis. Megtaláltam benne a fejlődést és a fejlődni akarást. De nagyon furcsa volt. Főleg az állatokról szóló, hírekből vett versek, mint a Gyász is. Ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Nyilvánvalóan nem az én asztalom a modern líra, ha az erről szól, de ezek számomra nem versek. Akadnak benne hathatós képek, olyanok, amelyek hatnak rám, viszont a legtöbb ilyen körül ott van rögtön az ellenhatás is, ami gyengévé, unalmassá és érthetetlenné teszi néhol az egészet. Ha ez volt a cél, az tökéletesen sikerült. Ha nem, akkor csak nekem nem jött át?

Egy biztos: hidegen nem hagynak a versek. És ez már sokkal jobb, mint a közöny. Ha érdekel, rátok hogyan hat, ide kattintva tesztelhetitek!

Köszönöm a Magvető Kiadónak a lehetőséget!

Az év eddigi egyik legjobb verseskötetének ajánlóját itt találod.

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1612589589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.