Horthy

2017. június 22. 07:45 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Catherine Horel: Horthy

Nehéz egy olyan történelmi korszakról, egy olyan történelmi személyiségről elfogultság-mentesen írni, amiről és akiről nemzeti mítoszok garmadája szól. Ki volt Horthy? Hős vagy háborús bűnös? Az ország kormányzója, aki a magyarságra támadó külföldtől óvta hazáját, vagy egy hatalomra vágyó, rossz beidegződésekre és irányra még rosszabb válaszokat adó politikus?

Horthy alakjáról és korszakáról még nem készült ilyen átfogó, objektív, a nemzeti sallangoktól, mítoszoktól és az óhatatlan elfogultságtól mentes beszámoló, Catherine Horel francia történész 2014-ben elsők között vállalkozott rá. A Kossuth Kiadó pedig idén meg is jelentette magyarul.

„Katona, következésképpen elsősorban cselekvő ember, gondolkodással nem fárasztja magát.”

Ez a könyv elsősorban Horthy személyéről szól. A történész elsőként vizsgálta át a róla szóló vatikáni iratokat, és nagyobb hangsúlyt fektet a portugáliai emigrációjának időszakára is. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kiegyezés utáni korban felnövő, 19. századi katona hogyan tud helyt állni a 20. század háborúiban, és miért nem volt képes megfelelően alkalmazkodni a változó politikai körülményekhez.
Horthy köré mára mítosz épült itt Magyarországon, de vajon mi az alapja? Egy fess úriember, aki rendkívül jól néz ki a tengerész egyenruhájában, aki rendkívül határozott teszi a dolgát, amikor tesz valamit - de legtöbbször nem tesz semmit. Hagyja magát és az országát sodorni az árral. Teljesen egyértelmű, hogy Horthy antidemokratikus, antikommunista és mérsékelten antiszemita is volt, de azt már nem nagyon tudjuk, hogy mi volt. Ezek mind fosztóképzővel ellátott jelzők, vagyis csak annyit jeleznek, hogy mi nem volt. Milyen szerepe van az uralma utáni nyilas hatalomátvételben? Miért nem sikerült a háborúból való kiugrás? Hogyan használta fel politikai céljai érdekében a revizionizmust? 

Horthy emlékezete és a személye körül kialakult kultusz sokkal erősebb, mint ő maga volt. A kormányzó egyetlen helyzetben lépett fel erélyesen és határozottan: amikor IV. Károly - aki a történelem első repülőgép-elhárítását hajtotta végre - másodjára jött az országba, hogy visszaszerezze a koronáját. Biztos, hogy Horthy nem akart rosszat az országnak. De nem volt tehetséges vezető, nem volt törvényhozó, nem volt hadvezér, háborús hős, nem volt államférfi, nem volt erélyes, döntésképes szakember. Egy egyszerű katonaember volt, aki szerette a hatalmát, szerette, hogy a nevével fémjeleznek egy egész korszakot - de nem értett hozzá, hogyan kéne egy országot irányítani. Azokban a háborús időkben egy rossz beidegződésekkel, rossz tapasztalatokkal terhes múltból egy rosszul reagáló, rossz válaszokat adó országot egy rossz jövő felé kormányzott. Vagyis nem. A gond az, hogy nem kormányozta. Csak úgy tett, mintha kormányozná.

A könyv egyébként érdekes, teljesen objektív módon szemléli a kormányzót és korát, bár kissé száraz. Ha elvonatkoztatunk attól, kiről szól - aki számunkra fontos, ugye -, akkor egy jól összeszedett, közepesen megírt száraz monográfiát kapunk, kicsit sem kiemelkedő stílusban. De mégis fontos könyv, éppen azért, mert a kormányzóról és a korszakáról még sosem született ilyen átfogó, ennyi forrást felvonultató és átrágó objektív, tudományos igényű szakkönyv. 

egy_ellentengernagy_4.jpg

Köszönjük a Kossuth Kiadónak a kötetet, melyet kedvezményes áron elérhettek a kiadó honlapján a képre kattintva!

Kövess minket a Facebook-on is!

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1812594983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

butyko 2019.02.10. 15:09:14

Elolvastam a könyv előszavát. Annyira gyomorforgató volt,őszintétlen,és hazugságokkal teli,hogy magát a könyvet már nem is olvastam el. Minek... Ez egy kurzuskönyv. Ez a cikk is állít ostobaságokat: " De nem volt tehetséges vezető, nem volt törvényhozó, nem volt hadvezér, háborús hős, nem volt államférfi... " A tehetséget kinek joga megítélni?A törvényeket nem a Kormányzó alkotja...Az OMM hadiflotta legfőbb parancsnoka nem hadvezér?Otranto Hőse,mint tudjuk... Magyarország kormányzója nem államférfi? Hanem mi? Arthur Arthurus ! " A gond az, hogy nem kormányozta. Csak úgy tett, mintha kormányozná." Kiváncsi vagyok,hogy melyik döntését vitatod és Te mit döntöttél volna helyette.De szigorúan az akkori ismeretek szerint,hiszen utólagosan minden másképp fest.